Úgy tűnik, lassan elkezdenek csordogálni a Kickstarteren sikerre vitt játékok, amik közül sok akár utólag, itthonról is elérhető, például a Kickstarterek.hu, avagy a Különleges Kickstarter Kiadások jóvoltából, ahonnan ezúttal a CrossCut Games érkezett meg hozzánk. A Matt Dixon fantasztikus illusztrációival és dizájnjával készült társas még tavaly áprilisban gyűjtötte össze a gyártáshoz szükséges költségeket, és olyan sokat talán nem is kellett várni rá, elvégre az eredetileg januári kiszállítás “csak” augusztusig csúszott, ami manapság egyáltalán nem számít soknak. És hogy megérte-e türelemmel várni, nos, a cikk végére még az is kiderül, ha eleget robotolunk, vagy éppen kellőképpen megembereljük magunkat.
Transmissions
- Hazai partner: Kickstarterek.hu
- Kiadó: CrossCut Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2/5
- Ajánlott fogyasztói ár: az utolsó darabokra a Kickstarterek.hu-nál érdemes érdeklődni
Merthogy a kis robotok (a normál változatban is éppen eléggé szép kartonfigurákkal, a Deluxe kiadásban pedig méretes minikkel), ha nem is válnak emberré, de mindenképpen próbálnak emlékeket és ötleteket begyűjteni, amik valamiért fontosak számukra, a játékosok pedig ebben segítik a kis masinákat, méghozzá kollektív módon, avagy mindenki mindenkit irányítva, miközben a célok természetesen egyediek, avagy a győzelem is csak egy embert illethet meg. A pontszámlálásig azonban hosszú, legalább egy órányi út vezet. Nézzük is, hogy milyen módon!
Egy gramm engram
Az egészen nagy, kimondottan látványos grafikával ellátott dobozban egyfelől egy nagy nagy központi tábla, másfelől minden játékosnak egy-egy rétegelt játékostábla lapul az egyéb elemeken felül. Négy színű és fajtájú engram, elektromosság-jelzők, kártyák, ötletek és csövek kartonból, valamint a minik, miközben az egész csomag egy elég jó és hatékony inzertet kapott, aminél hat rekeszben a könnyebben kiboruló, összekavarodó, apróbb alkatrészeket tárolhatjuk biztosan. A játéktábla természetesen középre kerül, rajta tetszőlegesen elhelyezve a robotokat (két üres mezőt mindenképpen hagyva közöttük), letéve a tárgyakat, ötleteket, csöveket és erdei kártyákat a megfelelő helyekre, majd minden játékoshoz jut egy-egy engram minden színből, illetve némi energia és egy kevéske kezdő ötlet. Ha mindez megvan, a saját paklijából mindenki három lapot húz, mint kezdő felhozatal, majd indulhat is a játék.
A játék, mely során a kézből kijátszott lapokkal, egyesével irányítják a játékosok a robotokat, attól függően, hogy milyen kártyát dobtak éppen el. Ez lehet helyszínhez kötött, avagy a lapon látott területek egyikén lévő valamely robottal léphetünk annyit, ahány lépés számára a játékostáblán meg van szabva, de lehet direktben egy robothoz tartozó kártyánk, ami mutatja, hogy mennyit kell haladni a masinával. Az alap akció tehát játékosonként egy robot mozgatása a saját körben, majd az érkezési helytől függően további egy akciót hajthatunk végre. Ez lehet egy kártya megszerzése az erdőben, engramok vagy energia begyűjtése, valamint vásárlás, aminél engramok és energia elköltésével tárgyakkal vagy ötletekkel, esetleg csövekkel gazdagodhatunk. És bizony ez számít leginkább, ugyanis a szettek építése nemcsak a játék végét hozza el, de bizony a játék végén esedékes pontozásnál is nagyon sokat számít.
Mert amikor ötletet (vékonyabb lap, egy helyet foglalva a játékostáblán) vagy tárgyat (két sort foglal) veszünk, azt a saját táblánkra is kell tenni, mindegy, hogy melyik robothoz. Az ötletek ráadásul külön felhasználható extra hatásokat hoznak, ami többek között jelentheti a további mozgást vagy akár ráadás engramok begyűjtését is. Ha csövet vásárolunk, abból a saját csőhálózatunkat építhetjük, kicsit tetrisezve, elvégre a megfelelő elemeket elvéve ügyesen rakosgathatjuk össze az így egyre bővülő lapka-rendszert. Ha pedig a csövek elfogynak, vagy már nem tudjuk feltölteni a tárgy- vagy ötlet-kínálatot, esetleg valaki mind a négy robotjának összes helyét feltöltötte tárgyakkal és ötletekkel, akkor jöhet a nagy elszámolás, avagy a rengeteg pont menedzselése. Mert a megszerzett lapkáktól és kártyáktól kezdve a csövekből épített rendszerig minden pontokat hoz, méghozzá speciális szorzókkal (összeszámolva még az illusztrációkon látható madarakat és pillangókat is), avagy bőven van mit összeadni, hogy aztán a legtöbb ponttal rendelkező játékos arassa le a babérokat.
Robotolni szórakoztató?
Attól függ, mert a gyárban például biztosan nem olyan jó móka, de az asztalnál, jó társaságban természetesen annál inkább az. Pláne, hogy a Transmissions Matt Dixon illusztrációinak hála tényleg szinte életre kel, a robotok pedig fantasztikusan mutatnak, ahogy a táblán haladva gyűjtögetnek, ezzel folyamatosan közelítve céljuk felé. Maga a játékmenet pedig nem túl bonyolult, így akár még a gyerekeket is be lehet vonni a robot-kalandba, ami nem mellesleg sokkal élvezetesebb, mint a legtöbb robotos játék, amivel eddig találkoztam – és itt végre nem a programozást kötötték össze erőszakosan a témával, mintha egy robot semmi másra nem lenne jó, mint arra, hogy előre modellezzük a mozgását és akcióit. Más kérdés, hogy miután olvastam valahol, az azért szöget ütött a fejemben, hogy történetet és hátteret valóban nem annyira sikerült kitalálni a fantasztikus körtés mellé. Hogy pontosan mit akarnak a robotok, miért is gyűjtögetünk, az nem derül ki, így minden a játékosok fantáziájára van bízva – ami lehet, hogy valakit kifejezetten zavar. Emellett talán a táblán lévő mezőket jobban elkülönítettem-jeleztem volna, mert a helyszíneknek majdnem a fele beleolvad a háttérbe, ezért néha el kell gondolkodni azon, hogy akkor most melyik is a következő megálló.
Ezeket leszámítva azonban egészen varázslatos mind a játék, mind az élmény, ami egy laza kis délutáni/esti elfoglaltság, játékosszámtól függően inkább 1-2 órában, mintsem 45 percben, de az legalább tényleg szórakoztató. Kicsit sok mindenre kell ráhajtani, a lépésekbe pedig minden beleszól, de még pont annyira, hogy az ne váljon a játék kárára. Ha pedig a kimondottan igényes és minőségi komponenseket és látványt is számba vesszük, máris inkább a pozitívumok kerülnek túlsúlyba. Nem kihagyhatatlan, nem is mindenben kiemelkedő, de megvalósításának számos pontja példaértékű, emellett pedig van annyira aranyos és kellemes az összkép és az élmény, hogy ott maradjon a polcon, néha leemelve onnan, egy kis kedves robotos kaland reményében.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Kickstarterek.hu-nak! A játék szabályaihoz alapvetően angol nyelvtudás vagy a kiadónál elérhető magyar szabályfüzet szükséges, de a játék kizárólag ikonokkal kommunikál.)
