Hihetetlen, de 35 éve annak, hogy a tanárból lett játékfejlesztő, Al Lowe fejéből kipattant egy olyan játék koncepciója, amiben az volt a cél, hogy egy 40. életéve felé közelítő férfi elveszítse a szüzességét. Ilyen koncepcióval manapság inkább csak a felnőtteknek szóló vizuális novellákban találkozhatunk, mainstream játékban még említés szintjén sem nagyon fordulhatna elő. De 1987-ben, amikor a Sierra elkészítette és kiadta a sorozat első részét, a Leisure Suit Larry in the Land of the Lounge Lizardsot, még bőven megengedett volt egy ilyen játék, főleg, hogy az erotikát ízlésesen tálalták – bár ma már ezért is keresztre feszítenék az alkotókat.
A játékmenet nem volt agyonkomplikálva. Hősünk, Larry Laffer Lost Wages öt területét járhatta be: Lefty bárját, egy hotelt kaszinóval, egy házasságkötő kápolnát, egy diszkót és egy vegyesboltot. Larry-t az iránybillentyűkkel lehetett mozgatni, míg utasításokat a parancsszavak (például „talk to man”) begépelésével lehetett adni. A célunk pedig az volt, hogy hét valós óra alatt meghódítsunk Larry-vel egy nőt. Négy hölgy közül választhattunk, úgymint a névtelen prostit (őt volt a legkönnyebb ágyba vinni), az erkölcsileg kissé ingatag partilányt, Fawn-t, a párjához hű recepcióst, Faith-et és Larry legfőbb célját, Eve-et. Ehhez ajándékokkal kellett elhalmoznunk szívünk hölgyeit, amihez pénz kellett, azt pedig a kaszinóban szerezhettünk. Ha egy nőt sem sikerült hét óra alatt ágyba vinni, akkor szegény Larry öngyilkos lett.
A Disney oktatóprogramoktól a softpornóig
A Sierra On-Line a ’80-as években főleg Disney-licenceken alapuló oktatóprogramokat készített, mint a Donald Duck's Playground vagy a The Black Cauldron. Szóval nem kifejezetten olyan címeket adott ki, amik láttán a Leisure Suit Larry jutna az eszünkbe. Ugyanakkor ’82-ben kiadtak Apple II-re egy szöveges kalandjátékot is, ez volt a Softporn Adventure. Ebben egy szerencsétlen partiarcot alakíthattunk, akinek a célja a szép és kevésbé szép nők megdöntése volt. Na, igen, ez már inkább illik egy olyan céghez, ami életre hívta Larry Laffert, a 38 éves, az anyja pincéjében lakó, még mindig szűz fickót.
A Softporn Adventure sok tekintetben a Leisure Suit Larry elődjének tekinthető, ugyanis, amikor a Sierra elvesztette a Disney-licenceket, Al Lowe javasolta, hogy remake-eljék ezt a játékot az eltelt években sokat fejlődött fejlesztői eszközökkel. A vezetőség áldását adta, szóval Lowe nekiállt a munkának. Mivel az eredeti játékot nem tartotta sokra, csak az alapvető struktúrát tartotta meg. Ehhez adta hozzá az Adventure Game Interpreter nevű grafikus motort, amit a Sierra a ’84-es King's Questhez fejlesztett ki. Emellett a névtelen hős helyére beillesztette a szerencsétlen, de szerethető Larry Laffert, és inkább a humorra helyezte a hangsúlyt.
Lowe, aki egyben a játék zeneszerzője is volt, bevettet a projektbe Mark Crowe-t, a Space Quest-széria grafikusát, neki köszönhetőek a játék illusztrációi. Valamint részt vett a munkában Ken Williams is, mint programozó. A creditlistán viszont ott szerepel Chuck Benton, a Softporn Andventure alkotója, mert állítólag a játék felépítése és rejtvényei megegyeznek a korábbi játékban találhatóakkal, bár Lowe szerint mindössze egy mondaton osztozkodik a két program.
A Sierra viszont nem bízott a Leisure Suit Larry in the Land of the Lounge Lizardsban, főleg annak felnőtt tartalma miatt, emiatt különösebb felhajtás nélkül adták ki. Érdekesség, hogy a játék tartalmazott egy kvíz sort, amire Lowe elmélete szerint csak felnőttek tudtak válaszolni. Ezzel akarta megakadályozni, hogy gyerekek is játszanak a programmal. Ám mivel ezek a kérdések igencsak Amerika centrikusak voltak, a külföldi játékosokat inkább irritálta, hiszen akkoriban még nem volt internet, hogy pikk-pakk meglegyen a kérdésekre a válasz. Szerencsére az eredeti játékban az ALT+X billentyűkombóval át lehetett lépni ezt a szakaszt – ez viszont megkérdőjelezte a hasznosságát.
Bukott játékból halhatatlan cím
Mint kiderült, a Sierra aggodalma nem volt alaptalan, a Leisure Suit Larry első része nagyon gyengén muzsikált. Sok bolt egyszerűen visszautasította az árulását a szexuális tartalma miatt. Sőt, a játéknak olyan rossz híre kelt, hogy a dolgozók elkezdtek kilépni a Sierrától, míg az újak nem akartak ezen a programon dolgozni. Még Lowe maga is úgy érezte, hogy elvesztegetett az életéből fél évet. De a játék végül megtalálta a közönségét, hála a szájhagyomány útján terjedő reklámnak, és a kezdeti 4000-es eladás végül 300 000 eladott példánynál állt meg. Érdekesség, hogy a játékosok egy jelentős része nő volt, és a Szovjetunióban kiemelkedően népszerű lett a játék kalózpéldánya.
A siker magával hozott egy remake-et, ami 1991-ben jelent meg Leisure Suit Larry 1: In the Land of the Lounge Lizards címen Amigára, DOS-ra és Macintosh-ra. Ez alatt már az új Sierra's Creative Interpreter motor futott, Larry pedig kereken 40 éves lett. Az új változaton már jóval több ember dolgozott, mint az eredetin, Al Lowe-t előléptették direktor és dizájner pozícióba, míg Ken Williams az executive producer posztját töltötte be.
2013-ban pedig elkészült a második remake is a N-Fusion Interactive jóvoltából, ez lett a Leisure Suit Larry: Reloaded, ami sajnos távolról sem ért el olyan sikereket, mint elődje. De ezt a remake-et még megelőzte néhány folytatás. A Sierra On-Line 1988-tól 1996-ig további öt Leisure Suit Larry-játékot adott ki, amikben Larry szembekerült a KGB-vel, megjárta Hawaii-t, bekerült a pornóiparba és meggyűlt a baja a maffiával, aztán elutazhatott a La Costa Lotta luxus fürdőbe, végül kikötött egy „hírességekkel” teli luxushajón.
Ám mindez után, 1996-ban a Sierra On-Line összeolvadt a CUC International, ami egészen 2004-ig parkolópályára állította Larry-t. A visszatérés viszont nem úgy alakult, ahogy a rajongók szerették volna. A High Voltage Software által összehozott és a CUC-t időközben felvásároló Vivendi által kiadott Leisure Suit Larry: Magna Cum Laude és folytatása, a Leisure Suit Larry: Box Office Bust ugyanis egy új szereplővel, Larry Lovage-dzsal folytatta a sztorit, az eredeti Larry (Loveage nagybátyja) csak mellékszereplő volt. Sokan kritizálták azt ezekben a játékokban, hogy az eredeti részekkel ellentétben már túlságosan nyíltan és sokszor közönségesen kezelték a szexualitást, a humor meg inkább a vulgáris szavakra támaszkodott. Az eredeti játék alkotója, Lowe is elítélte az új epizódokat, amik elkészítésében ő már nem vett részt.
Mivel 2008-ban a Vivendi Games beadta a kulcsot, Larry jogai a Replay Gameshez kerültek, ott készült el a már említett második remake egy sikeres Kickstarter-kampányt követően. Ám a jogok innen is tovább vándoroltak, és végül az Assemble Entertainmentnél markába kerültek. E cég égisze alatt a CrazyBunch elkészítette a Leisure Suit Larry: Wet Dreams Don't Dry-t 2018-ban, majd 2020-ban a Leisure Suit Larry: Wet Dreams Dry Twice-t, amikben újra a mi jó öreg Larry Lafferünk volt a főszereplő. A kezdeti félelmek ellenére ezeket az epizódok kellemes csalódásként élték meg a rajongók. Bár nem lettek kiemelkedőek, a két spin-offhoz képest mesterműnek számítanak, és végeredményben elmondható, hogy a CrazyBunch megfelelő érzékkel nyúlt az eredeti produkcióhoz és folytatta azt egy modernebb érában. Szóval a játéksorozat is nagyjából úgy haladt előre az életben, mint Larry a játékban: lecsúszott a mélybe, de valahogy sikeresen visszakapaszkodott, hogy a sztori vége újra és újra happy end legyen.
