Menjünk vissza egy kicsit a 2000-es évek elejére. Nem is oly rég volt szó a hánytatott sorsú Driver 3-ról (vagy stílszerűen: Driv3r), amihez a Reflections teljesen új motort alkotott. De kezdjük az elejéről. A fejlesztők a Driver 1-gyel letettek az asztalra egy szinte tökéletes vezetési élményt, majd a Driver 2-vel az egészet megpróbálták ráhúzni nem is egy, de mindjárt négy hatalmas, nyílt városra. Jól emlékszem, hogy annak idején ez mekkora durranásnak számított, viszont a "hú, ki lehet szállni a kocsiból?" élmény mellett is feltűnt, hogy a Driver 2 bizony erősen köhög PS1-en. Olyan laggot és frame dropot produkált bizonyos részeknél (mi ezt anno csak "szaggatásnak" hívtuk), hogy az merőben rontotta a játékélményt. Érezhették ezt a Reflectionsnél is, ezért nekiláttak egy fejlettebb motor megalkotásának, immár a következő konzolgenerációra. Mialatt a Driver 3 fejlesztése zajlott, a csapat 2002-ben kiadott egy kisebb kaliberű autós játékot, hogy a Driver-rajongóknak kedveskedjenek, amíg a sorozat új felvonásának megjelenésére várnak. Ez a játék nemcsak egy profi sofőr, hanem egy hollywoodi kaszkadőr szerepét adta bárki számára, és találóan a Stuntman nevet kapta.
Te vagy a legújabb, feltörekvő kaszkadőr Hollywoodban, a feladatod pedig igazán egyszerű: újoncból a profik közé kell felküzdeni magad. Hat nagyszabású produkción keresztül száguldozol, driftelsz és ugratsz, a forgatások között pedig gyakorlópályán csiszolhatod vezetési képességeidet, hogy még több látványos mutatványt vihess véghez. Megvan benned, ami ahhoz kell, hogy legendás kaszkadőr legyél? Mindez csak rajtad áll! Hat különböző helyszínen tudsz bizonyítani, amelyeket a fejlesztők aprólékos munkával, minden egyes valós terület végigjárásával és több ezer fotó készítésével alkottak újra. Londontól a vidéki Louisianáig, Bangkoktól a svájci Alpokig, Egyiptomtól Monacóig minden környezet pont olyan, mintha egy igazi film díszlete lenne. Különféle autókat is kapsz, amelyek mind pontosan úgy néznek ki, mint a való életben, beleértve a sportautókat, motorkerékpárokat, tuk-tukokat és hószánokat. Ezek valósághűen törnek darabokra, minél többször mész neki valaminek. Az emberi modellek nagyjából ugyanúgy néznek ki, mint a Driver 3-ban, és ugyanolyan furán mozognak, mikor elugranak előled (elütni még mindig nem lehet őket).
Vannak CG-átvezetők is, amikben kaszkadőr karakterünk a filmes mutatványok végrehajtásának alapjait vitatja meg. Amikor befejezed az egyes filmeket, a vezetési teljesítményeidet bevágják az adott film előzetesébe, és eléggé vicces látni, amint oda-vissza váltogat a kép a játékmenet és a valós felvételek között. A HUD nincs túlbonyolítva. A járműved sérülésjelzője a képernyő jobb felső sarkában, a sebességmérőd pedig a jobb alsóban található. A bal alsó sarokban egy időzítő, míg a bal felsőben egy zöld pontsáv helyezkedik el. Ahogy haladsz előre az egyes jelenetekben, és elérsz bizonyos ikonokat, a zöld eltűnik, attól függően, hogy megfelelően hajtod-e végre a mutatványokat. Ha elrontod, vagy kihagyod a megadott ikont, a jelzője pirosra változik. Ezek szerencsére elég egyértelműek, például állj meg itt és itt, tolass, ugrass és így tovább.
A rendező rendre felszólít, hogy végezz el bizonyos extra mutatványokat a járgánnyal, hogy az adott snitt még szórakoztatóbb legyen a moziba járó közönség számára. Ezek a játék előrehaladtával egyre nehezebbé válnak, a rendező pedig minden egyes jelenetben egyre bonyolultabb dolgokat kér: a különféle tárgyakkal való ütközéstől kezdve a szűk helyeken való áthajtáson, más kocsik üldözésén, a rámpákon való átugrásokon és a 180 fokos fordulatokon át a technikásabb kaszkadőrmutatványokig, mint például, hogy az autód a megfelelő pillanatban felboruljon, vagy nitrózz egy löketet, hogy egy nagyobb szakadékon átugrass. Ezekhez mindnagyon pontos időzítés kell, és ha túl sokszor rontod el őket, akkor a rendező egyszerűen megunja, vágás, majd kezdhetsz mindent elölről. Meg kell említenem, hogy a játék minden egyes jelenetét a legendás hollywoodi kaszkadőr, Vic Armstrong közreműködésével készítették, aki olyan akció-klasszikusokon dolgozott, mint A Jedi visszatér, A világ nem elég, vagy a Terminátor 2: Az ítélet napja.
(Harrison Ford és Vic Armostrong)
Az irányítás egy Driver-játékkal egyenrangú, kiegészítve egy akciógombbal, amivel mondjuk, a nitrót tudod ellőni. Mivel a látványosabb manővereket roppant gyorsan kell végrehajtanod, és gyakran a másodperc töredéke alatt kell reagálnod a rendező utasításaira, egyáltalán nem könnyű úgy vezetni, hogy ne ütközz bele valamibe, és ne rontsd el az adott felvételt. És hacsak nem kaptál külön utasítást, hogy áthajthatsz egy bizonyos tárgyon (például egy kerítésen vagy egy villanyoszlopon), ha ezeknek nekimész, az olyan, mintha betonfalnak ütköznél. Úgy tűnik, hogy ebben az univerzumban minden, ami nem kifejezetten arra való, hogy átzúzz rajta, törhetetlen anyagból készült. A hangok igazából átlagosak. A motor zúgása, a gumik sikítása és az acél acélhoz való csikorgása éppen úgy hangzik, ahogy az elvárható egy évek óta autós-játékokban utazó fejlesztőcsapattól. A kaszkadőrünkön és a rendezőn kívül nincs sok szinkronhang, de legalább mindketten higgadt, barátságos egyéniségek, akik pont úgy beszélgetnek, mintha igazi profik lennének a szakmájukban. A zenék korrektek, és mindig az adott film stílusához igazodnak.
Kitérnék egy picit ezekre a filmekre. A Toothless in Wapping egy alacsony költségvetésű brit bűnügyi film, hasonlóan a Guy Ritchie által rendezett Blöffhöz. A Whoopin' and a Hollerin' a Hazárd megye lordjai koppintása, míg a Blood Oath egy John Woo-féle krimi. A Conspiracy egy Tom Clancy stílusú kémthriller, a The Scarab of Lost Souls egy régimódi kalandfilm az Indiana Jones-sorozat mintájára, a Live Twice for Tomorrow pedig egy James Bond-kaliberű blockbuster. Elég változatos tehát a repertoár, és később mindegyikhez vissza lehet térni akár többször is, hogy 100%-ra is megpróbáld teljesíteni őket. Kihívás pedig bőven akad a játékban. Hiszen itt tényleg minden (tized)másodperc számít. Ha gyerekként traumát okozott a Driver 1 híressé vált mélygarázsos tutorial-szakasza, akkor a Reflections itt simán előhozza a PTSD-t. Rettenetesen frusztráló tud lenni, mikor egyetlen elvétett kanyar, vagy rossz ütemben vett manőver miatt bukod az egész pályát, és a Stuntman bizony nem kímél: a Restartra tenyerelve szépen lehet elölről kezdeni az egészet. Több PlayStation 2 kontroller tört darabokra a türelmetlenebb, hevesebb vérmérsékletű játékoksoknak köszönhetően, sőt akadt olyan is (ez teljesen publikus információ a neten), aki baseball ütővel verte szét a konzolját, miután századik alkalommal sem sikerült csatát nyernie az idő ellen.
És lényegében ennyi a Stuntman. Egy remek irányítással megáldott, izgalmas, de bitang nehéz autós játék a 2000-es évek elejéről, amely egyfajta előfutára volt a 2004-ben érkezett Driver 3-nak. Túlságosan lineáris játékmenete nem hagyott elég teret a szabadságnak, és pont emiatt tűnt el végül a süllyesztőben. Bár a koncepció remek volt, a megvalósítást nem sokak gyomra vette be, pedig ekkortájt még messze nem volt annyira elkényelmesedve a gamer társadalom, mint most. A Stuntman vegyes kritikákat kapott: volt, aki imádta, és volt, aki a pokolba kívánta a kicentizett küldetések miatt. Alapvetően egy rétegjátékról beszélhetünk, ami nagyon távol áll a Need For Speed-féle arcade autóversenyzéstől, és éppen emiatt nem lehetett igazán sikeres. A kiadó viszont nem hagyta annyiban a kaszkadőrös témát. 2007-ben érkezett a folytatás, Stuntman: Ignition címmel (ezt már a Paradigm hozta tető alá), de azóta nem készült új felvonás – pedig a mai technikával megvalósítva eszméletlenül látványos tartalmakat lehetne kihozni egy ilyen koncepcióból. Pláne, ha az egészet megspékelnék egy Movie Editorral, amiben mindenki elkészíthetné a saját filmjét.
