Az 1996-os Tomb Raider eljövetelét megelőzően sokak számára nyilvánvaló volt, hogy a játék egész biztosan átütő siker lesz, így valószínűleg soha nem volt kérdéses, hogy folytatás is készülhet hozzá. A pletykák szerint a Core Design és az Eidos Interactive már két hónappal a piacra kerülés előtt nekilátott a második rész kidolgozásának. Nem is volt nagy meglepetés, amikor a Tomb Raider 2-t bejelentették, az viszont igen, hogy alig egy évvel későbbre, 1997-re tűzték ki a startot. Mindössze 7-8 hónap fejlesztési idő állt rendelkezésre, és később kiderült, hogy ez rendesen meg is bosszulta magát: párkapcsolatok, házasságok mentek tönkre, majdnem komplett családok hullottak szét… a Core számára igazi krízishelyzet volt ez az időszak. Bár ugyanarra a motorra épült, annak számos aspektusát továbbfejlesztették, ami leginkább a pályák méretében mutatkozik meg. Lara modellje is átalakítást kapott, (bizonyos dolgokat lekerekítettek, amiknek eleve annak kellett volna lenniük), és egy hosszú, animált copfot is kapott, ami szeretett önálló életet élni. Ezúttal a SEGA Saturn kimaradt (már nem bírta a hardver), így a fejlesztők új fényeffektusokat használhattak, és a pályák geometriáján is sokkal többet finomíthattak. Az így kapott végeredmény pontosan olyan lett, mint amit egy nagy sikerű játék folytatásától elvárnál: nagyobb, komplexebb, és dizájn szempontjából sokkal szebb.
Tömb Radír
A Tomb Raider 2 története egy évvel az első játék eseményei után veszi kezdetét. A cselekmény egy ősi ereklye körül forog, melyet "Xian tőrének" neveznek. Ez egy mágikus fegyver, melyet Kína nagyhatalmú császára egykor arra használt, hogy seregeit irányítsa. Lara Croft a kínai Nagy Falnál a tőr legendáját kutatva keveredik bele az események középpontjába, amikor is találkozik néhány rosszfiúval, majd a szokásos csetepaté után üldözőbe veszi őket, abban a reményben, hogy talán többet is megtudhat a tőr lelőhelyéről. Igen ám, de kiderül, hogy egy titkos szervezet is a tőr nyomában jár, ha pedig ők találják meg előbb, az a világ pusztulásához vezethet. A sztoriról még zárójelben annyit, hogy az átvezetők sajnos rendkívül ritkák, és a legtöbbjük nem sok, vagy egyáltalán semmi információt nem ad a tényleges cselekményről. Szóval oké, van történet, de minek? A kaland végéig nem igazán kerül kontextusba. Ez a rész viszont sokkal nagyobb kanállal merít a fantasy műfajból (sárkányok, lebegő szigetek satöbbi), a címképernyő előtt például rögtön egy egészen izgalmas, háborús átvezetőt láthatsz, majd rá lehet tenyerelni a New Game gombra.
És ha már New Game. A tutorialt nyugodtan el lehet felejteni, legalábbis a klasszikus értelmében. Itt ilyesmi egyszerűen nincs. Azonnal bedobnak a mélyvízbe, szóval ha bárki most ismerkedne először a The Dagger of Xiannal, jobb, ha a Croft Manorral kezd, ahol ha az öreg komornyikot nem zártad be a fagyasztóba, nem is volt gyerekkorod. Elődjéhez hasonlóan a Tomb Raider 2 is egy 3D-s akció-platformjáték, lövöldözős és puzzle elemekkel. Akárcsak az első játékban, itt is rengeteget kell ugrálni (vetődni már a levegőben is lehet), mászni, kapcsolókat megnyomni, rejtvényeket megoldani, és az arzenálodban lévő összes fegyverrel aprítani az ellenséget. A felfedező elemek még mindig nagyon dominálnak benne, sok nagyszerű szakasszal – mint például a Talion katakombák és egy elsüllyedt hajó –, de az akcióra is rádobtak pár lapáttal. Több ellenség, több speciális lőszer és több egészségügyi csomag (eü-csomag, ahogy régen hívtuk) tarkítja a pályákat, illetve van néhány pörgős, ám kissé frusztráló járműves szakasz is – egy motorcsónakos és egy hószános, amik közül utóbbi a neccesebb. Ennek oka a még mindig nehézkes irányítás.
Lara baba
Mivel ez egy folytatás, igyekeztek némileg változtatni az alapképleten. A Tomb Raider 2 bevezette a mászó mechanikát, amely lehetővé teszi, hogy a platformok és a mennyezetek mellett a falakat ragadd meg és mássz fel rajtuk. Ennyi nagyjából az érdemi újdonság, kivéve az olyan új fegyvereket, mint a víz alatt is használható szigonypuska és a gránátvető, azok számára, akik szeretik, ha az ellenséget tucatnyi pixel-darabkára robbanthatják. A másik nagy előrelépés, hogy mostantól bárhol menthetsz. A Tomb Raider 1-ben konzolon minden helyszínen mentés-kristályok voltak elrejtve, és csak ezeknél tudtad elmenteni a játékállásodat. Ha egy órát haladtál előre, és meghaltál a következő kristály előtt, akkor minden ment a levesbe. Ilyesmi itt már nincs.
Összesen 18 pályát kapsz az alapjátékban, és további 5 pályát a mellékelt – azóta licencpromlémák miatt több kiadásból is kikerült – The Golden Mask bővítményben. Ezek lényegesen nagyobbak, mint az előző részben, rideg barlangok helyett immár sokkal tágasabb, nyílt területeken portyázhatsz. Velence és Kína mellett még egy tibeti kolostorba is el lehet látogatni! A feladatod pedig mindenhol az, hogy megtaláld a kapcsolókat, amelyek megnyitják az új helyeket, majd menj át ezekre, és találj még több kapcsolót (illetve oldj meg pár rejtvényt), aztán addig haladj előre, amíg meg nem leled a szint kijáratát, és tovább nem lépsz a következőre. Mindez azonban egy kicsit bonyolultabb, mint korábban. A nagyobb pályák miatt sokkal bonyolultabb rejtvényeket kapcsoltak hozzájuk, amelyek nemcsak tárgyakat, hanem sokszor megfelelő időzítést is igényelnek. Emellett néhány alkalommal immár a környezetet is bevonták. Ez azt jelenti, hogy nem elég, hogy szobákat kell átkutatnod, de egyes szinteken kiterjedt vízalatti szakaszokon is át kell evickélned. Az egyik legemlékezetesebb éppen az óceán fenekén van, ahol cápákkal úszkálhatsz és hajóroncsokat kutathatsz fel, egyedi feladatokkal megspékelve az élményt. Ó, és még valami: a T-Rex itt is feltűnik.
Ami a harci mechanikát és a bossharcokat illeti, nos, egy kissé túltolták a Core szakemberei a dolgot, és ez nemcsak a főellenfelekre, hanem a normál ellenségekre is vonatkozik – a probléma pedig a nehézség. Sokszor előfordulhat olyan, hogy több ellenséggel vagy körülvéve, mint amennyivel elbírsz, és ez rendkívül megnehezíti a játékot. Persze ismét vannak beépített csalások, amelyek segítenek a nehéz helyzetekben. Nemcsak a Level Skip és az All Weapons/Ammo cheat tért vissza, de utóbbi ezúttal az életerő csomagokat is feltölti, így minden helyzetre készen állhatsz! A Tomb Raider 2 kipörgetése még manapság is körülbelül 30 órába telik, de ha használsz végigjátszást, akkor lehet, hogy 20 óra alatt is meg tudod csinálni, viszont számolni kell azzal, hogy minden egyes szinten legalább egy órát eltölthetsz. Nem egy könnyű délutáni kaland.
Nude Raider
A grafika egy év alatt is nagyon sokat javult. Lara arca még mindig elég fura, de a poligonok immár sokkal jobban néznek ki, pláne a PC-s változatban. Erre remek példát jelentenek Lara mellei – ez ugye minden Tomb Raider sarkalatos pontja. Az első részben a mellei szó szerint olyanok voltak, mint a háromszögek, a Tomb Raider 2-ben pedig, bár még mindig szexista módon túlméretezettek, de legalább valósághűbbnek tűnnek. A pályák is változatosabbak és látványosabbak, jól emlékszem például, hogy annak idején PlayStation 1-en mennyire rácsodálkoztunk Velencére, ami a ’90-es évek végén szinte open world élményt nyújtott. Szerencsére a hangzás is fejlődött. A Tomb Raider 1-ben sok olyan szakasz volt, ahol egyszerűen nem ment semmiféle háttérzene, és a Tomb Raider 2-ben még mindig akad néhány ilyen, de szerencsére már sokkal kevesebb. A végső zuhanyjelenet (amelyben Lara áttöri a negyedik falat) a Core Design válasza volt a hírhedt "Nude Raider" rajongói patchre, illetve akadt egy titkos kód is, ami meztelenséget hirdetetett, de nevével ellentétben nem levetkőztette, hanem felrobbantotta Larát. Sok férfi szív sajgott akkor a monitorok előtt.
Bár említés szintjén már szóba került, de érdemes kitérni a The Golden Mask kiegészítőre, amely egyfajta kezdetleges DLC volt a játékhoz. A történetben Lara egy rejtett birodalomban kutakodik Alaszkában, méghozzá egy mágikus arany maszkot keresve. A bónusz szintek először letölthető tartalomként jelentek meg a játék weboldalán, 1999 áprilisában, majd az alapjáték újrakiadásával együtt, bővítményként kezdtek piacra kerülni. A pályákat mindkét verzióhoz ingyenes letöltésként kínálták azoknak, akik már megvették a Tomb Raider 2-t. Ahogy korábban említettem, 1999 vége felé licencproblémák léptek fel, és a játék több újrakiadása már egyszerűen nem tartalmazta a The Golden Maskot. Viszont a Tomb Raider 2 még ennek ellenére is hatalmas siker lett, és vitték, mint a cukrot. A legtöbb országban az eladási listák élére mászott, és nem is nagyon lehetett levakarni onnan. A Core Design ezután két évet szeretett volna a folytatás elkészítésére fordítani, de az Eidos kötelezte a stúdiót, hogy évente egy új Tomb Raider-címet kell szállítani, hogy kielégítsék a fogyasztói igényeket. Ez volt az a pont, ahol a csapat több tagja is felállt, és azt mondta, hogy köszönik szépen, de akkor ennyi volt. A helyükre új embereket kellett felvenni, és bár a légkör még mindig meglehetősen toxikus volt, a Tomb Raider 3 1998-ban mégis megjelent. Ezzel párhuzamosan a csapat más tagjai elkezdtek dolgozni a negyedik felvonáson, Tomb Raider: The Last Revelation (1999) címmel, amelyet a sorozat fejlesztésével járó megfeszített munka és stressz miatt az utolsó résznek szántak.
Ebben az időszakban Lara videójátékos ikonként is elérte népszerűsége csúcsát: reklámokban és zenei klippekben is feltűnt, többek között a U2 1997-es PopMart turnéján is szerepelt. 1996-ban javasolták először egy filmadaptáció elkészítését, majd 1998-ban a Paramount Pictures megvásárolta a film jogait. Az adaptáció végül Lara Croft: Tomb Raider címmel jelent meg, 2001-ben, a vadítóan szexi Angelina Jolie-val a főszerepben, ami nekem az első mozis élményeim között szerepel. A Tomb Raider 2 nagyon szépen gondolta tovább a korábbi rész mechanikáit, bár tény, hogy ehhez a Core-nál vért izzadtak az emberek. Egy rövid, de annál stresszesebb munkafolyamat végeredménye lett a The Dagger of Xian, és elképesztő eredmény, hogy mindezek ellenére sikerült egy elődjén is túlmutató folytatást összehozni. Lara Croft végérvényesen sztár lett.
