Két generációnyi fő epizód és megszámlálhatatlanul sok spinoff után, az ezredforduló idején már evidens volt, hogy az 1996-ban debütált Pokémon nem szimplán egy forradalmi jelentőségű és új műfajt életre keltő játék, hanem egy hatalmas, az egész világot lázban tartó franchise is egyben. Ez a kijelentés 27 év után is megállja a helyét, különösen az elmúlt években tapasztalható Pokémon-láznak köszönhetően, amit elsősorban a mobilos Pokémon GO hívott életre. A Niantic alkotása ugyanis egy teljesen új generációnak mutatta be azt az univerzumot, amely epizódról epizódra bővül, változik és fejlődik – hol kisebb, hol pedig nagyobb léptékben. Ebben az evolúcióban pedig rendkívül fontos szerepet töltött be az a Ruby and Sapphire, amely idén ünnepli 20. születésnapját.
Vízivilág
Az Európában 2003. július 25-én megjelent (Japánban az ezt megelőző év novemberében látott napvilágot) Ruby and Sapphire ugyanis felettébb jó időben érkezett: egy konzolgeneráció váltás után, azaz amikor egy, az elődjénél lényegesen erősebb hardver debütált, megágyazva azon ötleteknek, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak a technikai korlátok miatt. A Game Boy Advance ekkor már két éve a piacon volt, átvéve a stafétát a Game Boy Colortól, amely minden idők egyik legkedveltebb Pokémon-epizódjának (Gold and Silver) adott otthont. Éppen ezért meglehetősen nagy elvárásokkal kellett szembenéznie a harmadik generációt elindító programnak.
Pedig a felszínen alapvetően ugyanazt kínálta, mint felmenői: egy hatalmas, egyedi régiót, az Elit négyes és a nyolc Gym Leader legyőzésének központi feladatát, és persze a lehető legtöbb Pokémon begyűjtésének lehetőségét. Ez utóbbi terén azonban szakított a hagyományokkal, ugyanis nem szerepelt benne minden Pokémon. Összesen „csak” 202 befogható példány tette tiszteletét, ezek fele ráadásul teljesen új érkező volt. A japán Kyushu-szigetről mintázott Hoenn-régiót a víz és az aprócska szigetek dominálták, a történet pedig – a maga megszokott, lineáris módján – két nagyobb csapat, a Team Aqua és a Team Magma küzdelmét mutatta be, kiknek elsődleges célja a régió klímájának megváltoztatása. Ehhez két legendás Pokémon asszisztált: Groudon az óceánok kiszárításához, a magma előretöréséhez járult hozzá, míg Kyogre ennek az ellentétében segédkezett, további földterületeket adva át az óceánnak.
Ez a párharc ugyanakkor a választott verzióhoz kötődött, hiszen a Ruby és a Sapphire eltérő játékelemekkel operált (egyébként a mai napig ezt a modellt használja a széria): Groudon a Ruby-, Kyogre pedig a Sapphire-játékosok számára volt elérhető, és természetesen a Pokédex terén is akadtak eltérések, 6-6 Pokémont zárva az egyes kiadások mögé. Ezen epizód egyik legnagyobb újítása egyébként pont hozzájuk kötődik, hiszen itt került bevezetésre a Nature-tulajdonság, mely drasztikusan befolyásolja az adott Pokémon statisztikáját, 10%-kal növelve egy adott tulajdonságot, ezzel párhuzamosan pedig 10%-kal csökkentve egy másikat. De szintén itt debütáltak a kondíciók és a képességek is, ezen harcközpontú újításokhoz pedig tökéletesen passzoltak a dupla csaták, melyek során két-két Pokémon küzd egymással, így megtörve a hagyományos harcok monotonitását. Ez a mechanika egyébként olyannyira jól sikerült, hogy később a sorozat több epizódjában is feltűnt.
Meglepő módon azonban nem sikerült teljesen hibamentesre a játék, a Ruby and Sapphire ugyanis magáénak tudhatja minden idők egyik leghírhedtebb Pokémon-bugját. A Berry glitchként hírhedtté vált probléma a játék belső óráját érintette: minden játékkártya egy valós idejű órával (RTC) rendelkezett, amely számon tartotta az adott évet, hónapot, napot, órát, percet és másodpercet. Technikai megvalósításába azonban hiba csúszott, ez pedig bizonyos körülmények között több, az eltelt időhöz kötődő funkciót (például a bogyótermesztést) is negatívan befolyásolt. A hiba elismerését követően a Nintendo több módon is igyekezett orvosolni a problémát: a Pokémon FireRed/LeafGreen/Emerald használatával elérhető patch átvihető volt a Ruby and Sapphire-be, de a későbbi, GameCubeos Pokémon Colosseum, XD és a Pokémon Channel is gyógyírt hozott (egy adatkábel segítségével), végső esetben pedig a kártyák direkt javítását is vállalta a Nintendo.
Második esély
A harmadik generáció kevés, ám annál érdekesebb újítása végül bejött: a Pokémon Ruby and Sapphire nem csupán a megjelenésekor aratott elsöprő sikert, de népszerűsége a Game Boy Advance életciklusának egészét végigkísérte, a platform legkelendőbb játékává válva a maga 16 millió eladott példányával. Ebből kifolyólag nem is kellett túl sokat várni a folytatásra: a hagyományosnak tekinthető "harmadik" kiadás, tehát a korábbi verziókat fuzionáló és kibővítő Emerald 2005-ben jelent meg világszerte, és bár sikere eltörpült elődeihez képest, tagadhatatlan, hogy messze ez volt a program legjobb verziója. Legalábbis 2014 novemberéig, ekkor jelent ugyanis meg a Pokémon Omega Ruby and Alpha Sapphire, vagyis a 3DS-re megálmodott remake, amely nem csupán teljesen modern, a kor követelményeihez illő tálalással csábított vissza a Hoenn-régióba, de olyan, a negyedik és az ötödik generációhoz köthető újításokkal is, mint a korlátlan TM-használat, vagy épp a tripla csaták. És bár ez a kiadás már nem aratott osztatlan sikert, így is méltó emléket állított egy olyan Pokémon-epizódnak, amely nemcsak egy konzolt, de egy egész generációt is meghatározott.
