Nyakunkon a Destroy All Humans! remake-je, az egykor klasszikus széria első jelenése 12 év után (és legelső PC-s kiadása a sorozat történelmében), melynek demóját egy ideje már le is tölthetitek, ha ki akarjátok próbálni, milyen érzés Cryptosporidium-137, röviden csak Crypto bőrében inváziót indítani az emberi faj ellen. Ennek örömére tekintsünk vissza az idén 15 éves sorozatra, minek is köszönhette a sikerét, és hogyan bukott el végül.
Az első, 2005 júniusában megjelent Destroy All Humans! lényegében egyik legismertebb darabja volt a konzol-exkluzív, a GTA-széria nyílt világú sikereire pályázó, ám azt talán legkreatívabban átformáló szűk rétegnek. A Pandemic játékában gengszter vagy szuperhős helyett főhősünk egy morcos idegen lény (Furon) volt, Cryptosporidium-137, akinek faja megmentése érdekében kellett inváziót indítani a Föld ellen, mentora, Orthopox-13 támogatásával. A Furon birodalom ugyanis hosszas atomháborúzás után sterillé vált, és bár ezt a problémát még megoldották a klónozás segítségével (lényegében elérve a halhatatlanságot), a sorozatos klónozás során a Furon DNS elkezdett fokozatosan gyengülni, ami egyre instabilabb klónok születését eredményezte. Szerencsére még pár millió évvel korábban, egy sikeres marsi hadjáratot követően tisztavérű Furon harcosok egy csapata csapott egy orgiát a Földön, melynek eredményeként minden élő ember szervezetében fellelhető egy töredéknyi tiszta Furon DNS – amit Cryptónak minden rendelkezésére álló eszközzel be kell gyűjtenie.
Megsemmisítő támadás
A játék 1959-ben játszódott, tipikus amerikai sci-fi filmek helyszínein, mint a vidéki kisváros, a tengerparti nagyváros, az 51-es körzet és Washington D.C. (természetesen mind különböző álneveken, parodizált formákban), melyeket ráadásul Crypto mind bejárhatott repülő csészealjával, mind gyalog, jetpackje segítségével – és földig is rombolhatott, köszönhetően a játék igen komoly fizikai motorjának. A csészealj fegyverzete mellett Crypto a legkülönbözőbb nyakatekert fegyverekkel keseríthette meg az emberiség életét. A Támad a Mars!-ból vett azonnal hamvasztó halálsugár mellett többek között egy anális szondával, mely az áldozat rektális régiójától fúrta fel magát egészen a koponyáig, hogy eltávolítsa a Crypto számára összegyűjthető, Furon DNS-ben gazdag agyat. A taktikusabb játékmenethez pedig mind Crypto telekinetikus képességeit, mind a HoloBob nevű álcázórendszert igénybe vehettük, mellyel hősünk egyszerű emberként mozoghatott. Persze az ellenfeleket sem kellett félteni: minél többen észlelték Crypto jelenlétét és pusztítását, annál nagyobb ellenállásra kellett számítanunk a pályákon. A helyi rendfenntartó erőket követően hamarosan megérkezhetett a helyszínre a hadsereg is, majd a Majestic névre keresztelt, feketeruhás kormányügynökök is beugrottak, akik képesek voltak átlátni Crypto álcáin is, fegyverzetük pedig különösen hatékony volt hősünk ellen.
A játék előrehaladtával sorra juthattunk el olyan helyszínekre, ahol ez a lánc megszakadt, és rögtön vagy lényegesen nagyobb mennyiségben kerülhettünk szembe egy-egy ilyen ellenséges frakció képviselőivel. Sajnos ebből következett a játék egyik legnagyobb hátulütője is: a kiváló humor és kreatív, szórakoztató játékmenet mellett sajnos a küldetések a játék végéhez közelítve olyannyira nehezedtek, hogy rengeteg játékos végül be sem fejezte a történetet a színtiszta frusztráció miatt (ezen a téren személyes emlékeim is vannak: azt hittem, össze fog törni a PS2 kontrollere a kezemben, annyira felidegelt egy-egy misszió).
Világkörüli invázió
A DAH! sikerének azonban ez a pár apró probléma nem állt az útjába, és a Pandemic csapata már 2006-ra össze is dobta a folytatást. A Destroy All Humans! 2 tíz évet ugrott előre az időben, miután Crypto sikeresen megmentette a Furon fajt, átvette Amerika irányítását, és legfrissebb klónja, Cryptosporidium-138 már nemi szervvel és ahhoz párosult szexuális igényekkel is rendelkezett (amit a játék karakterei a „Csomagként” emlegettek a történet során). A folytatás az időbeli ugrás mellett a játék hangulatán is ferdített, az '50-es évek sci-fi klasszikusai helyett a '60-as évek kémfilmjei, elsősorban a James Bond-széria volt a fő minta Crypto Föld körüli útjához, hogy fényt derítsen a KGB idegenekkel kapcsolatos ténykedéseire. A DAH! 2 lényegében minden volt, amit egy folytatástól csak elvárhattunk: nagyobb, változatosabb (javarészt a különböző, világkörüli helyszíneknek köszönhetően), tanult elődje hibáiból, több lehetőséget és eszközt adott a főhős kezébe, több tartalmat, mellékküldetést biztosított, valamint a multiplayert is elérhetővé tette. Így már két Crypto-klón is segíthette egymást a világ különböző tájainak megsemmisítésében (vagy küzdhettek meg egymással minijátékokban).
A DAH! 2 után látszólag nem volt megállás – előbb 2008-ban érkezett egy Wii-s spinoff, Big Willy Unleashed címen a Locomotive Games csapatától, mely eredetileg PSP-re is megjelent volna, ám portolási nehézségekre hivatkozva ezt a változatot lelőtték, anyagi akadályok miatt pedig PS2-es átirat sem készült. Ez a rész csak fél évtizedet ugrott előre az időben, Crypto és Pox pedig gyorséttermi láncukat (melyet áldozataik húsának kreatív felhasználására szerveztek) kellett, hogy megvédjék a rivális Colonel Kluckin (Sanders ezredes paródiája) ármánykodásától. A spinoff során a játékosok ismét számos helyszínt bejárhattak (többek közt a vietmáhli háborút), és egy új játékszerrel is gazdagodtak Crypto étteremláncának hatalmas robotkabalája formájában, mely természetesen egy kisebb hadseregre elegendő pusztító erőt képviselt. Sajnos az eredeti fejlesztőcsapat hiánya érezhető volt (ahogy a karakterek eredeti szinkronhangjainak hiánya is), sokan kritizálták a Wii kontrollerrével kényelmetlenné váló irányítást, a 2008-ban már igencsak kopottas grafikát és a második részhez képest jelentősen lefokozott multiplayer lehetőségeket.
Még Ed Wood is fintorogna
Majd 2009-ben a széria ellátogatott a következő generációra – és meg is torpant ott, olyan szinten, hogy a PS3-as változat Észak-Amerikában már meg sem jelent. Miután a Pandemic csapatát időközben felvásárolta (és 2009-re már be is zárta) az EA, a fejlesztést a Sandblast Games csapata végezte, akiknek ez volt az egyetlen önálló játéka, és a fejlesztés befejeztével, még a nemzetközi megjelenés előtt le is húzták a rolót. A Destroy All Humans! Path of the Furon a '70-es évekbe kalauzolta Cryptót Las Vegas, Hollywood és Hong Kong parodisztikus változataiba, kissé a disco-korszak, illetve a grindhouse/exploitation filmek tarantinós stílusában, és fajának fennmaradása érdekében egyszerre kellett leszámolnia a szervezett bűnözéssel, valamint áruló fajtársaival, olyan új eszközöket bevetve, mint a gondolatolvasás. A Path of the Furon (a cím a klasszikus Bruce Lee-film, a The Way of the Dragon paródiája) a széria leggyengébbre értékelt darabja, és a rajongók szemében az egész franchise szégyenfoltja lett. Az új generáció ellenére látványvilága még mindig egy erősebb, nagyobb felbontásra skálázott PS2-es címre emlékeztetett, katasztrofális, frusztráló, repetitív és unalmas meggondolatlanságoktól hemzsegett – valamint a Sandblast Games relatív tapasztalatlanságának és a szoros fejlesztési időnek hála tisztes mennyiségű bugtól is, amelyek közel játszhatatlanná tették a végleges produktumot. Ha ez még nem lett volna elég, a készítők kénytelenek voltak a játék multiplayer lehetőségeit is jelentősen visszaskálázni, így megszűnt a lehetőség, hogy a Path of the Furon helyszíneit és küldetéseit egy másik játékos társaságában vihessük végig. A Path of the Furon gyakorlatilag megjelenésével vetett véget a Destroy All Humans!-szériának, és egyike volt az eredeti THQ bukását előidéző számtalan botlásnak is.
A széria jogait még 2013-ban vásárolta meg az immár THQ Nordic néven ismert Nordic Games, majd a klasszikus részek PS4-es HD portjai után 2019-ben jelentették be, hogy a Black Forest Games csapata teljes remake-et készít a 2005-ös első részből. A felújítás a játékmenet modernizálása és javítása mellett olyan küldetéseket és elemeket is helyreállít majd, amelyeket a Pandemic csapata eredetileg kénytelen volt kivágni a végleges változatból. Hogy mennyire lesz sikeres ez a felélesztés, és esetleg újraindulhat-e a széria, az egy hónap múlva kiderül.
