Szegény, szegény Sztálint még az ág is húzta. 1942 nyarán a marslakók megjelentek Szibériában, és megtámadták az orosz sztyeppéket. Nehéz idők jártak a ruszkikra, hiszen nem elég, hogy a fél világon át kellett gázolniuk, még otthon is ba... babrálták őket. No de Sztálin elvtársat nem olyan fából faragták, hogy csak úgy hagyja, hogy csúnya marslakók vegyék el a drága anyaföldet -- gyorsan létrehozta az Anti-ET (ejtds: anti-íti) különleges ügyosztályt, gépkarabélyt ragadott, és saját kezébe vette az irányítást. A hadműveletek a legnagyobb titokban voltak tartva -- aki esetleg egy tankönyv lapjaira akarta erőltetni őket, az ingyenjegyet kapott az egyik gulágba, de persze nem retúrt. Sztálin tehát megindult, hogy seggbe rúgja az idegeneket, akik, hogy kellőképpen sokkolják a ruszkikat, kísértetiesen emlékeztetnek a '90-es években a Nintendo-masinákon megjelenő figurákra...

Az biztos, hogy a szoftvert nem normális emberek fejlesztik, hiszen ez a képekről és a kerettörténetből is csak úgy süt. A brigád célja az volt, hogy létrehozzon egy olyan játékot, amelyben semmi sem olyan, amilyennek valójában lennie kéne -- már a címnél is arra törekedtek, hogy felkeltsék a figyelmet, és tényleg: ki ne kapná fel a fejét a magyarul "Sztálin a marslakók ellen" feliratra? Akinek eddig esetleg nem esett le volna, a Sztálin a marslakók ellen egy stratégiai játék lesz, amelyben az egységeinket valós időben irányíthatjuk. A cél a tökéletes szórakozás megalkotása volt, így hát az őrült ötleteket egy igen átgondolt rendszerbe építették bele, ami tökéletes kikapcsolódást nyújthat az RTS-ekbe már belefáradt rajongóknak. Unod a sok-sok sablonos második világháborús stratégiai játékot? Nesze neked Sztálin meg ET!

RTS - RTS gyűlölőknek

A szoftvert embereknek készítették. Nincs több pepecselés a lőszerutánpótlással (ha elfogy valaminek a lőszere, csak pár percet kell várnunk, és magától újjátöltődik), nincs tonnányi teljesen felesleges információ olyan egységekről, amelyeket ha talán egy küldetésben használsz -- csak a játék van. Tömören: a Sztálin egy gyors, ádáz, vicces és nagyon egyszerű valós idejű stratégiai játék. Készítői végiggondoltak mindent egészen a régi, játéktermi gépektől, ahol az emberek vagyonokat öltek abba, hogy egy pofonegyszerű játékban jobbak legyenek -- és bumm, így jött az isteni szikra! A mechanizmus egyszerű és újszerű, de tele van rakva apró, innovatív elemekkel. Például nincs épületépítés és technológia fa. Megteheted, hogy vásárolsz erősítést és speciális képességeket, de nincs meg a tipikus "építs egy barakkot-vásárolj egy katonát-fejleszd a főépületed" láncolat. Az egyetlen nyersanyag, amelyet a térképeken találhatsz, azok az erősítések (power-up). Ezek külsőre olyanok, amilyennek lenniük kell: kicsi csillogó-villogó forgó érmék változatos színekben. Mindig, ha meghal egy ellenfél, power-up marad utána, az öt, különböző fajtából valamilyen. A "pénz" arra való, hogy erősítést szerezzünk magunknak; az "Armor" megnöveli egy emberünk életerőcsíkját ("mint azokban a kéretlen levelekben, amelyeket te is biztosan kapsz, és a férfiasságod megnövesztését ígérik bennük" -- a fejlesztőktől), az Attack értelemszerűen a támadóerőt dobja meg ("hogy még gyorsabban irthasd a fattyakat" -- a fejlesztőktől), a Speed Up felpörgeti a fiúkat ("hogy egy gyalogos olyan gyors legyen, mint egy tank, vagy, mintha kinevezték volna a kenyai olimpiai futócsapat egyik tagjává" -- a fejlesztőktől), végül a Meds, amely életerővel látja el hőseinket...

Ennyi őrültet egy rakáson én még nem láttam, szóval már biztos, hogy egy vásárlójuk van -- ezt látnom kell!