Az alapfelütést ugye ismerjük (lásd a kapcsolódó hírt): a Földet egy idegen faj, a
Karak támadja meg (nem tévesztendő össze Vuk nevelőapjával...), csak egy hajó
menekül meg, rajta hősünkkel, ám ehhez az utolsó pillanatban hozzákapcsolódik
egy ellenséges űrsikló is, így aztán jöhet a pofozkodás. Az egész játék ezen a
földi űrjárművön zajlik, ám mivel ez egy kolonizáló készség, több ezer fő
befogadására alkalmas, így hatalmas méreteket kell elképzelnünk, különféle,
eltérő szekciókkal, emiatt aztán nem lesz egyhangú a terep, és a placcok sem
lesznek szűkek, zártak. A külhoni újságírók elmondták, a játék már e korai
fázisában is impresszív, hatalmas belmagasságú terekkel; a GPG új motort
fejleszt a cucchoz, teljes DX9 eszköztárral, mely bonyolult görbületekkel,
látványos fényekkel erősíti az összhatást. Attól sem kell félni, hogy egy
ekkora térben elveszik az ellenség és az akció, ugyanis a Karak képes a regenerálódásra
és a gyors replikálásra, így amerre lépünk, szörny terem.
Amint a korábbi hírben szintén írtam, hősünk, Seth Walker mérnök olyannyira
bepöccen a szitutól, hogy képes önmagát, emberi mivoltát is feláldozni az
emberiség írmagjának megmentésére, ám e morális kérdés eldöntése ránk marad. A
fickóba mindenféle kísérleti eszközt ültethetünk be, melyektől gyorsabban
mozog, jobban küzd, nagyobb eséllyel él túl adott körülményeket, ám minden
ilyen operáció után egyre kevésbé leszünk humán létformának nevezhetőek. A játék
végére választásaink függvényében Seth egy valódi terminátorrá válhat, vagy
egy csak pár extra szervvel ellátott, keménytökű, de emberi harcossá. Mindezt
erősíti az az érdekes elgondolás is, hogy nem lesz fixen kiválasztható
nehézségi szint, ugyanis ezt épp akcióink határozzák meg: minél több vasat építünk be hősünkbe, annál keményebb lesz a meccs. Ha például egy veszélyes,
gázzal elárasztott területen kell átkelnünk, ezt megtehetjük emberként, sűrűn
magunkba pumpált ellenanyagokkal, vagy új tüdőt szerelhetünk be, mely
segítségével gond nélkül lélegezhetünk a miazmás levegőben.
A másik ilyen választási lehetőség, és a GPG reménye szerint a játék egyik kiemelkedő, sőt legerősebb pontja, a harcokban alkalmazható taktikák széles tárháza. A demóban például egy idegenektől nyüzsgő területet kétféleképp is meg lehetett pucolni: pár gránátot behajítva a sűrűbe, vagy elhelyezve néhány aknát, majd robotokkal felidegesítve az ellenséget, azokat becsalni az aknamezőre. A játékban a Dungeon Siege-ben megszokott társak helyét ezek a robotok veszik át, a készítők ezzel is erősíteni akarják az egy ember története alapvetést, így beleélésünket a sztoriba.
A multiplayer ezúttal kiemelt hangsúlyt kap. A srácok a DS-hez hasonlóan teljesen új világokat építenek fel a kooperatív hentelés kedvéért. Ezek a küldetések önállóan játszható mókák lesznek, melyeket akár négyen is tolhatunk, és kb. 30 perc alatt lehet végezni velük; a készítők úgy igyekeznek összeállítani ezen etapokat, hogy a győzelemhez valódi közös taktikára, összefogásra legyen szükség, ne csak a mindenki rohangál és lő össze-vissza megoldásra. Itt már lesz hagyományos nehézségi szint állítás, így a hardcore arcok a mesélős alaphangot egy akcióközpontú vérbállá tekerhetik fel.
A Space Siege jelenleg erősen kezdeti stádiumban van, így a kiadó és a fejlesztő egyelőre csak terv és remény szinten beszél a 2008-as megjelenésről, a pontos dátumra azért még aludnunk kell párat. Amint újabb hírek lesznek, természetesen beszámolunk róla; miután én szeretem a Dungeon Siege-szériát, és Chris Taylort is jó tervezőnek tartom, mindenképp megelőlegezem a bizalmat a játéknak, aztán meglátjuk, hogy alakul...