Be kell valljam, nekem nem jött be annyira a Stranger Things második évada. Persze megvoltak a maga pillanatai, nem is kevés, de végig úgy éreztem, hogy az alkotók lényegében az első évad elemeit használják fel újra, csak kicsit feltupírozva, emiatt pedig a folytatás nem tűnt annyira izgalmasnak és frissnek, mint az elődje. Meg aztán ott volt az a bizonyos hetedik epizód, amiben ugyan hatalmas potenciál volt, de azt sajnos egyáltalán nem sikerült kiaknázniuk a készítőknek.
Épp ezért kicsit félszegen ültem le a harmadik évad elé, hogy vajon mit tartogathat a következő felvonás, félelmem azonban jórészt alaptalannak bizonyult. Bár az első évadot nem tudja túlszárnyalni, az idei folytatás azért így is egy nagyon kellemes kaland lett, néhány fontosabb változtatással.
Odaát
A Stranger Things egy fiktív indianai kisvárosban, Hawkinsban, játszódik, a nyolcvanas évek derekán. A település első pillantásra tökéletesen csendes és nyugalmas, ez azonban csak a felszín. A közeli laboratóriumban paranormális képességekkel megáldott gyerekekkel kísérleteznek a kormány emberei, és amikor valami nagyon balul sül el, egy baleset során kaput nyitnak a valóság fonákjára.
Az első két évad lényegében ennek a balesetnek az utóhatásait mesélte el, ahogy néhány helyi fiatal és felnőtt (valamint egy, a laboratóriumból elszökött, különleges képességekkel felvértezett kislány) szembeszállt a torz és önmagából kifordított Upside Down lényeivel és az amerikai kormány erőivel egyaránt.
Az 1985 nyarán játszódó harmadik évad pedig ott veszi fel a fonalat, ahol a második abbamaradt: a kaput bezárták, a mi valóságunkba átjutó lények pedig mind halottak. Hőseink ezek után nyugodtan tengetnék a mindennapjaikat, azonban mondani sem kell, hogy az idilli helyzet hamarosan megváltozik. Egyrészt felbukkannak az oroszok, akikre már Dr. Owens is figyelmeztetett minket a második évadban, másrészt pedig kiderül, hogy az Upside Down lakóit sem sikerült olyan alaposan kipaterolni a valóságunkból, mint az szerették volna.
Ha pedig mindez nem lenne elég, a harmadik évadban a karakterek is idősebbek már, így mindannyiuknak újabb feladatokkal és kihívásokkal kell szembenézniük. Nancy és Jonathan például az első munkahelyükre próbálnak beilleszkedni, míg Mike, Eleven, Lucas és Max az első szerelemmel és a párkapcsolatok dinamikájával ismerkednek behatóbban (Hopper pedig ezzel párhuzamosan kénytelen rájönni, milyen nehéz feladat egy tinédzser nevelése).
Egynyári kaland
A fentiek alapján talán úgy tűnhet, hogy a Stranger Things harmadik évada is nagyjából az elődjei nyomvonalában halad, azonban a valóságban ezeknek az új részeknek kicsit eltérő a hangulata az eddigiekhez képest.
Az egyik ilyen változás, ami már rögtön az első epizódban szemet szúr, az az, hogy a készítők ezúttal sokkal poénosabbra vették a figurát. Persze a humor eddig is jelent volt a sorozatba, de sose ilyen fajsúlyosan. Hopper szenvedése Eleven és Mike kapcsán vagy például Dustin és Steve gyakorlatilag összes közös jelenete tipikusan ebbe a viccesebb kategóriába tartozik, de igazából nincs nagyon olyan aspektusa az évadnak, amibe ne szivárogna legalább kicsit be a humor.
Ez a fajta lazább hangulat elsőre kicsit idegennek hathat, azonban az első pár részben így is kifejezetten jót tesz a szériának, felfrissíti azt, ráadásul a karakterek is szerethetőbbé, emberközelibbé válnak azáltal, hogy látjuk, van egy lazább oldaluk is. A vége felé viszont sajnos már sikerült túltolni a poénkodást: amikor például a főhősöket kergeti a szörny, Dustin pedig nekiáll rádión keresztül a barátnőjével enyelegni, az több mint szükségtelen, és a feszültséget is alaposan hazavágja.
A másik komolyabb változás, amire nem árt felkészülnünk, az a misztikus és horror szál háttérbe húzódása. Az oroszok felbukkanásával ugyanis megjelenik egy, az eddigi kormányügynököknél jóval keményebb világi veszély is, így pedig már nem csak az Upside Down emberi húsra éhes lakói leselkednek hőseinkre, hanem a szovjetek elit katonái is. Ez egyben azzal is jár, hogy a harmadik évadban sokkal több a tűzharc és a verekedés, mint az első kettőben, valamint Hopper az utolsó pár részben már valóságos „kövér Rambóként” viselkedik, ahogy azt az egyik orosz tudós meg is jegyzi.
Illetve érdemes lehet még szót ejteni arról is, hogy a harmadik évad kicsit talán véresebb és keményebb lett, mint az elődjei. Persze az eddigi évadokban is folyt a vér rendesen, ha arra került sor, premier plánban szétolvadó és lassítva szétégő embereket viszont eddig nem igazán láthattunk, ahogy a húspépből összeálló lények kinézete is elég gyomorforgató tud lenni helyenként.
Összeállt a csapat
A karakterek már eddig is a Stranger Things egyik legerősebb pontját jelentették, és nincs ez máshogy a harmadik évadban sem. Valami csodálatos, ahogy a készítők minden bevett toposzon és klisén tudnak csavarni egyet, hogy ne a megszokott receptet kapjuk. Az én kedvencem például egyértelműen Steve, aki a három évad alatt az egyszerű kisvárosi bunkóból egy teljesen szerethető arccá változott. Nem mellesleg a harmadik évadban végre megnyer egy bunyót is, ami eddig nem igazán sikerült neki, ahogy arra Dustin fel is hívja a figyelmét.
De igazából ezen a téren csak dicséret illeti a harmadik évadot is, hiszen a karakterek itt is remekül működnek, talán csak az oroszoknál érzi úgy az ember, hogy túlságosan egysíkúak lettek, sőt, már-már karikatúrái önmaguknak (az egyikük például szó szerint a szovjet Terminátor). Mindenki más viszont nagyszerűen el lett találva, ahogy a színészekre sem panaszkodhatunk: igazából ezen a téren a Stranger Things harmadik évada simán hozza az elődei által igencsak magasra belőtt színvonalat.
Változó idők
Mindent összevetve a Stranger Things harmadik évada abszolút méltó folytatása az elődjeinek, azonban arra nem árt felkészülni, hogy egyben kicsit más is, mint az eddigiek. A humor jóval fajsúlyosabb, mint eddig, és sajnos néha kicsit túl is lett tolva, valamint a misztikus szál is háttérbe szorult az oroszok megjelenésével. Persze továbbra is akadnak olyan jelenetek, mint amiket az első két évadban megszoktunk és megszerettünk,, de nem árt felkészülni rá, hogy a harmadik évad azért érezhetően lazább, akciódúsabb lett, mint az első kettő.
Jó hír lehet továbbá, hogy az évadhoz magyar felirat is jár, így az is nyugodtan belevághat, aki nem tökéletes angolból.
