A Mimimi Games már bizonyított a Shadow Tactics és a Desperados 3 során, és most a szó szoros értelmében új vizekre eveznek – no, nem műfajilag, hanem a témát illetően. Ezúttal ugyanis egy elátkozott kalózhajó élőholt legénysége felett vehetjük át az irányítást, ahogy azok életük után is azzal foglalkoznak, amihez a legjobban értenek: kincsvadászattal. Persze nem csak ennyiből áll a dolog, mert a kezdetek kezdetén csupán a jövendőbeli navigátor, Afia célja a legendás Mordechai kapitány kincsének megszerzése. Melyhez első lépésben a hajójára kell rátennie üszkösödő mancsát, utána a legénységet egyesével feltámasztgatni, majd megszerezni a titokzatos kincset. Oké, eddig még mindig nem olyan bonyolult, csakhogy senki sem számított az Inkvizícióra...
Kalózkommandó
Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a stúdió eddigi munkásságával ellentétben nem csak nyomokban, hanem teljes egészében elrugaszkodunk a valóságtól. Ennek számos előnye akad, melyek közül az egyik, hogy az amúgy is színes karaktergárda még trükkösebb, természetfeletti képességekkel nézhet szembe az előtte álló kihívásokkal. Csak a legmókásabbakat említve, a hátán kincsesládát cipelő csonti például simán bezsákolja a hullákat még messziről is, a tüzérünk a leütött szerencsétleneket használja ágyútöltelékként, a hajóács pedig képes felszívódni a túlvilágra gyakorlatilag akárhol. Ugyanakkor ez szintén igaz az ellenfelekre is, a vallási fanatikusokat tömörítő Inkvizíció sem rest varázslatokhoz folyamodni, például a pályák kijáratát jelentő portál megnyitásához párban álló ellenfeleket kell egyszerre likvidálnunk.
Ami nem változott, az a játékmechanika magva: őrt álló, vagy strázsáló ellenfelek között lopakodva, azokat óvatosan egyesével, vagy ahol ez nem lehetséges, ott z időt megállítva összehangolt támadással likvidálva kell haladnunk a küldetésünk céljához. Az igazi lényegi újítás a játék és a küldetések szabadabb jellegű felépítésében rejlik, mert csak rajtunk áll, hogy a legénységet milyen sorrendben támasztjuk fel, és szintén a mi döntésünk, hogy egy-egy küldetésre kiket viszünk magunkkal, sőt, a későbbiekben a partraszállás pontját és a missziók sorrendjét is magunk határozhatjuk meg.
Ezen felül a küldetéseken szerzett kvázi-tapasztalatból hőseink képességeit is fejleszthetjük, megváltoztathatjuk, ezzel további potenciális kombinációkat és szinergiákat megnyitva közöttük. Mindezt pedig megfejelik azzal, hogy egy-egy szigetre akár több küldetés alkalmával is visszatérünk, mindig más céllal, más ellenfelekkel, más napszakban és egyéb körülmények közt. Ez utóbbi megoldásba csak két küldetés erejéig volt lehetőségem belekóstolni, ahol remekül működött a recept, a későbbiekben meglátjuk mennyire tudják frissíteni a feladatokat, de a stúdió munkásságát ismerve ezzel nem lesz probléma.
Becstelenbecsszó
Ha ezek alapján nem lenne még világos a Shadow Gambitnak minden esélye megvan arra, hogy egy igazi remekmű legyen belőle. A Mimimi abszolút hozza a tőle megszokott szintet, a színes szereplőgárda és a remek pályatervezés már a bétaverzió során tetten érhető, technikai malőrökbe nem futottam bele, a látványra abszolút nincsen panasz. Gyakorlatilag minden téren egy picit jobbnak ígérkezik, mint bármelyik elődje, sőt, mint bármely játék a műfajon belül. Tény, hogy a műfajt nem reformálja meg, de azért a rugalmasan választható legénységgel és képességfejlődéssel épp elég újdonságot nyújt ahhoz, hogy teljesen friss legyen a már megszokott és bejáratott kommandós játékmenet.
