Mit tudtál eddig Semmelweis Ignácról? Jó eséllyel annyit, hogy ő “az anyák megmentője”, akinek a kézmosás köszönhető, illetve az is, hogy kórházban és orvosi közegben steril körülmények között lehetünk. De hogy ez mégis hogyan valósulhatott meg, milyen volt az élete, mit gondoltak róla a kortársai és kollégái, azt már nem annyira. A romantika például azt mondatná, hogy Dr. Semmelweist a vállukon hordták körbe az orvostársak a felfedezéséért. Ehelyett megvetették és kiközösítették. A logika azt mondatná, hogy egy ilyen felfedezést követően rangos címet kapott, öreg koráig dolgozott, majd visszavonulva kiélvezte a nyugodt éveit. Nos, ehelyett 47 évesen egy bécsi elmegyógyintézetben verték halálra, ami a pletykák szerint szimpla félreállítása volt az addigra már beteg férfinak, kit nehezen tudtak kezelni az indulatai és kirohanásai miatt. És hogy mit tudtunk eddig a filmről? Annyit, hogy politikai okokból már előre el lett hordva, hiszen Gárdos Péter tervét a Nemzeti Filmintézet visszadobta, hogy az végül regényként jelenjen meg (Semmelweis Ignác rövid boldogsága), és a szintén pályázó Koltai Lajos kapja meg a támogatást, amivel a Semmelweis elkészülhetett. De érdemes mindenből politikát csinálni, majd sértődöttségből eleve elhordani egy filmalkotást? A cikk végén erre is visszatérünk.
(Képek: Port.hu)
A bécsi évek
Semmelweisnek az életútja során több fontos állomása volt, de a legjelentősebb egyértelműen az, amikor a bécsi közkórház, az Allgemeines Krankenhaus szülészeti klinikáján tanársegédként dolgozott, az intézményt vezető Johann Klein alatt. Ekkor, a gyermekágyi láz néven ismert kór okozta halálesetek megnövekedése miatt kezdte el foglalkoztatni, hogy miért ilyen magas a halálozási arány, és ez vezette el a klórmeszes kézmosás nyújtotta megoldáshoz. És pontosan ezt az időszakot mutatja be a film is, amely két órán keresztül vetíti elő a tragikus helyzetet. Láthatjuk, hogy magyar orvosként eleve nem lehetett egyszerű érvényesülni egy olyan korban, mikor a professzorok akár a Hold állását is felelőssé tették a halálozásokkal kapcsolatban, mégis sarlatánnak kiáltották ki azt, aki a kézmosást szorgalmazta. Ilyen szembeszélben pedig nehéz kikutatni a halálos kór “ellenszerét”, de Ignácnak, és segítőjének, Hoffman Emmának mégis sikerül, még ha nem is egyszerű a dolguk.
Érdemes rá beülni
Mivel a hírneve megelőzte a filmet, némiképpen én is tartottam tőle, bár nem igazán értettem, hogy a politika miképpen árthat valaminek, ha esetleg jó az elképzelés. Mert tudtam, hogy ahol acsarkodni lehet, ott már sikerült is a film kapcsán, mivel olyan támogatást szerzett meg, amit más nem, ezért már biztosan rossz. De valóban rossz? Nos, az első 10-20 percben, esélyesen a negatív előjelek és képzetek miatt (is), nehezebben oldódtam fel, nehezebben kapott el a film ritmusa. Már csak azért is, mert enyhén ugyan, de megvannak a tipikusan magyar filmes gyermekbetegségek, amiket valamiért a filmipar nehezen tud leküzdeni. A kicsit teleregényes párbeszédek, a rosszul artikuláló színészek és a többi – ezekkel kéne komolyabban foglalkozni, mert alapvetően skatulyázzák be a magyar filmeket. Mégis, ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább elvarázsolt a cselekmény, egyre jobban rabul ejtett a történet, és bár a végére éreztem némi túlzást (tárgyalás) és logikátlanságot a bemutatásban, ahogy pátoszt is, de lényegében nagyon pozitív érzéssel távoztam az Uránia még mindig gyönyörű terméből.
Vecsei H. Miklós valahogy egyáltalán nem emlékeztetett a korabeli Semmelweis Ignácra (legalábbis a fennmaradó képek alapján), ráadásul hiába a fiatalos sárm, ha a jóképű fiatalember nem nagyon igyekszik az arcjáték terén, ami miatt folyamatosan ugyanazt az érzelemmentes képet látjuk magunk előtt. Nagy Katica sem igyekszik annyira Hoffman Emma szerepében, de azért mégis jobban átél egy-egy pillanatot, ami miatt máris szimpatikusabb. Amikor pedig elhagyja szigorúan rendezett külsejét, az is látszik, hogy egy vonzó nőt találunk a félrevezető felszín alatt. Összességében talán Gálffi László az, aki leginkább brillírozik Klein professzor bőrében, valamint Elek Ferenc Jakob Kolletschkaként, aki Semmelweis jó barátja volt, és aki egy szerencsétlen tragédia során rávezette Ignácot a megoldásra. Van még néhány emlékezetesebb karakter (jobb és rosszabb előadásban egyaránt), de alapvetően ők hárman viszik előre a cselekményt, valamint adják meg a film legfontosabb pólusait. Talán még Györgyi Annát emelném ki, akiből még a páncélszerű merevség alól is árad a nőiesség és a nőies energia, és aki akár már a hangjával elviszi a reflektorfényt a többiekről.
Élt bennem idén egy olyan remény, hogy összejöhet egy olyan életrajzi hármas, amely felkerülhet az év végi toplistámra, ezzel is bizonyítva, hogy van igény az igényesebb filmekre. Érdekes, hogy az Oppenheimer után ebben pont Ridley Scott volt a legkevésbé partner, mert bár a Napóleon messze nem lett rossz film, mégis, erős hiányérzetet hagyott maga után, amin talán majd a rendezői változat segít. Ehhez képest a Semmelweis sokkal inkább pozitív érzetet keltett bennem, pedig ha pontoznom kéne, valahol hasonló sávba kerülne a két alkotás. Mégis, Koltai Lajos műve egységesebb, maradandóbb, kevésbé csapongó, és szépen vezeti végig a nézőt azon az időszakon, aminek a bemutatására vállalkozott. A fényképezés átlagban nagyon szép, látszik, hogy a rendező nagyon ért az operatőri munkához, emellett a zene is kifejezetten hatásos és amikor szükség van rá, végig is kíséri a játékidőt. Ezzel együtt simán bekerült nálam az év végi (magyar) kedvencek közé, közvetlenül a fantasztikus Műanyag égbolt után. Nem tudom, milyen lett volna Gárdos Péter filmje, de a “mi lett volna, ha” fejtegetésekbe szerintem felesleges is belemenni. Az biztos azonban, hogy némi pátosszal, valamint a Semmelweis élete végét beárnyékoló tragédia elhagyásával Koltai Lajos filmje egységesen és szépen mutatja be azt az időszakot, amely maga ugyan kicsit sem volt szép, de végül oda vezetett, hogy több generáció az életét köszönheti az édesanyák megmentőjének.
- Semmelweis
- Rendező: Koltai Lajos
- Játékidő: 127 perc
- Hazai bemutató dátuma: 2023. november 30.
- Forgalmazó: Intercom
