Mi, a The Witcher a Retroguruban? Komolyan gondoltátok? – kérdezhetnétek jogosan, hiszen maga a játék még nem tűnik olyan öregnek. Legalábbis, annyira nem, mint több más program, amiről már témázgattunk eme rovat hasábjain. Mégis, nem beszélhetünk mai darabról, hiszen lassan kilenc éves lesz, jövőre betölti az első X-et, ami azért a videojátékok világában már tisztes kor.

És pont ez a felismerés adta a cikk apropóját. Történt ugyanis, hogy fejembe vettem: sorban kijátszom a teljes Witcher-trilógiát. Telepítettem is az első részt, és belevágtam. Már az első percek alatt elképedtem azon, mennyire rosszul öregedett ez a játék. A grafikán és a karakter-animációkon durván látszik az eltelt kilenc év (érdekes, hogy az azonos korú Mass Effecten ugyanezt nem éreztem). És amikor a kezembe kaptam az irányítást, az első gondolatom az volt, hogy „ej de retro ez”. Na, innen már csak egy lépés volt a Retroguru következő témája.

Szörnyű alapok

Mint ismeretes, a The Witcher a lengyel író, Andrzej Sapkowski Wiedźmin (magyarul Vaják) könyvsorozatán alapul, amelynek középpontjában Ríviai Geralt áll. Hősünk egy olyan kihalófélben lévő harcos kaszt tagja, amit mindenki megvet, mégis mindenkinek szüksége van rá: a witcherek ugyanis professzionális szörnyvadászok. Testüket füvekkel mutálták, így jobbak a reflexeik, az érzékszerveik, gyorsabban regenerálódnak, jobban bírják a fájdalmat, erősebbek és gyorsabbak, és minimális szinten, de a mágiához is konyítanak (ezek a jelek). Viszont nemzésképtelenek. Harci tudásukat egyetlen egy dologra használják: szörnyek irtására. Mert bizony a Witcher világában a misztikus lények még léteznek. Vízbefultak portyáznak a folyóparton, lidércek járják a mezőket, ghoulok kaparják ki a hullákat a temetőkben és farkasemberek vadásznak éjszaka. Geralt ezek levadászására szakosodott, bár tény, a játék során ezzel fogunk a legkevesebbet foglalkozni.

De még azelőtt meg kell említenem, hogy a fejlesztés legeslegelején szó sem volt Geraltról, mivel a Fehér Farkas a regényekben meghalt, így a CD Projekt RED szakijai inkább egy névtelen witchert választottak, akit mi keresztelhettünk el. Az első, 2002-es prototípus sen hasonlított a végleges játékra, sőt, rá sem ismernénk, ha látnánk. Az még egy felülnézetes, inkább a Baldur’s Gate-re emlékeztető, klikkelgetős, lassú RPG volt.

the-witcher-prototype.jpg

Ez azonban nem passzolt össze a CD Projekt RED elképzeléseivel. Nem adta át a regények hangulatát, és a koncepció sem működött igazán. Ők egy gyors, akciódús programot akartak, nem egy lassú hentelést. Úgyhogy 2003-ban teljesen újrakezdték a fejlesztést.

Motorizált világ

A The Witcher megvalósításához legelőször egy megfelelő motorra volt szükség. A prototípus alatt még a Solaris motor dübörgött, amit anno a Martyr című játékhoz használtak, de ez nem felelt meg az elképzeléseknek. A csapat megnézte magának a CryENGINE-t, az Unreal akkori változatát, de mindegyik túl drága volt a kezdő csapatnak. A választásuk végül egy RPG-ben már bizonyított motorra esett, a Bioware Aurorájára, amit ráadásul a fejlesztők egy része jól ismert korábbi munkáiból. Ez mozgatta meg a Neverwinter Nightsot, illetve ebből fejlődött ki az Odyssey Engine, ami a legutóbbi két Retroguru témáját adó Knight of the Old Republic és folytatása, a The Sith Lords alatt dorombolt.

újjáépítették, hogy megfeleljen az igényeiknek. A játékban látható teljes környezetet 3D Maxban készítették el, és onnét exportálták a motorba, így alkotva meg a Witcher egyedi világát, amiben nem ugyanazokat az elemeket használták újra és újra. Ráadásul realisztikusabb árnyékokat és jobb teljesítményt tudtak elérni.

Emellett egyedileg megfestett textúrákat használtak, és valóságosabb eget és élethűbb vízeffektet terveztek a The Witcher motorjához. Bekerültek a napszakok, ami a fények változásával járt – az átmenetet szintén nekik kellett megalkotniuk. Az időjárást is dinamikussá tették, ami különösen a viharokban megjelenő villámoknál tette dinamikussá a fényeket úgy sötétben, mint nappal. A motort felfejlesztették a DirectX 9-re, és rengeteg shader támogatását belecsempészték. Emellett javítottak a fizikán, támogatottá tették a motion-capture animációt, megjelentek a portálok, valamint újabb grafikai effektek és természetesen új harcrendszer került a dobozba.

Geralt színre lép

A The Witchert először a 2004-es E3-on mutatták meg zárt ajtók mögött, a Bioware segítségével – a kanadai csapat amúgy sokat segített a lengyeleknek a játék elkészítésében. Mindössze hét hónapja dolgoztak akkor a játékon, és ez mindenkit megdöbbentett, ugyanis a program már ekkor döbbenetesen nézett ki. Persze, még távolról sem hasonlított arra a játékra, amit 2007-ben megismerhettünk. Ez még mindig kattintgatós RPG volt (bár már nem felülnézetes kameraállásból történt az irányítás), a végső változatra hasonlító, de annál kicsit bonyolultabb harcrendszerrel. Ráadásul egy, a játékban nem felhasznált helyszínen (egy szigeten, amin egy romos kastély állt) játszódott. De ebben legalább már benne volt Geralt, mint NPC.

Bár akkor még azt hitték, hogy 2005 áprilisában megjelenhet a játék, az elkövetkező időszakon a Witcher annyi változaton esett át, hogy el kellett halasztani a premiert, méghozzá évekkel. A csapat ezt később azzal magyarázta, hogy ez volt az első programjuk, és itt tanulták meg, hogyan kell játékot fejleszteni.

2004-től 2007-ig megváltozott a The Witcher világa, Geralt NPC-ből főszereplővé lépett elő, ami miatt a történetet is teljesen újra kellett írni. Megreformálták a harcrendszert, újrarendezték a menürendszert és így tovább. Mire a The Witcher elérte végső formáját, már csak néhány NPC-ben (pl. Dandelionban), illetve a három kameraállás egyikében emlékeztetett a 2004-es demóra.

2007 októberében került fel a program a boltok polcaira. Fogadtatása annak ellenére rendkívül pozitív volt, hogy az első változat frusztrálóan sok hibától szenvedett (és szenved a mai napig nem egytől). A The Witcher töltési ideje irreálisan hosszú volt, még akkor is, ha csak egy kis kunyhóba léptünk be (az első végigjátszás alatt én emiatt kerültem az épületekbe történő kutakodást). Idegesítően sokszor vágta ki a játékosokat a tálcára minden átmenet nélkül, rengeteg bugot tartalmazott, és a gépigénye az egeket verdeste.

Ám a játékmenet, a történet, a szereplők és a világ sokakat lenyűgözött. Az európai mitológiákra épülő világ hangulata azonnal beszippantotta az embert, a sztori pedig kifejezetten felnőttesre sikerült, sok komoly, aktuális témát (fajgyűlölet, terrorizmus, vallások) meglovagolt. Talán csak a gyűjtögethető szexkártyák sikerültek kicsit gyerekesre, noha ízléses képeket ábrázoltak.

Változatos változatok

Ha már szóba kerültek a szexkártyák, érdemes megemlíteni, hogy ennek köszönhetően a játéknak elkészült egy cenzúrázott változata is, amit az Amerikai Egyesült Államokban illetve Németországban adtak ki – ebben nem lehetett fedetlen kebleket látni a kártyákon, sőt, még a driádok is szégyellősekké váltak.

A PC-s változat kiadása után a CD Projekt elkezdett dolgozni egy PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra tervezett verzión, ez lett volna a The Witcher: Rise of the White Wolf. Ez alatt nem az Aurora, hanem a DaVinci Engine dübörögött volna. A konzolok kedvéért áttervezték az interfészt, a bossharcokat, új zenét, szebb karaktereket és átdolgozott karakterfát szántak bele, fejlesztették az MI-t és a harcrendszert, és még a motion-capture animációk is szebbek lehettek volna. Csak aztán jött a gazdasági világválság. A CD Projekt RED képtelen volt finanszírozni a projektet, így 2009-ben az egészet leállították. Ennek köszönhetően a The Witcher a mai napig nem jelent meg PlayStationra vagy Xboxra.

Egy évvel az eredeti játék kiadása után viszont megjelent PC-re a The Witcher Enhanced Edition, amiben alapból javítva voltak azok a hibák, amik megkeserítették a játékosok életét az elmúlt időszakban. Ám ez csak az egyik előnye volt. Javították a stabilitást (már amennyire, nálam a mai napig kilépked), rövidültek a töltési idők, 50 új karaktermodell és 100 új animáció került a programba. Javítottak az ajakszinkronon és újratervezték az invertory-t. Mindezek mellett még új kalandok és extra tartalmak (pl.: zenei CD, „így készült” videó) is jártak a bővített változathoz. A legjobb pedig az volt ebben az egészben, hogy ingyen és bérmentve kapták meg azok, akik anno megvették az eredeti The Witchert.

A legjobb a legjobbak között

A számtalan nyelvre lefordított (és szinkronizált!) The Witcher már megjelenésekor kiváló játék volt, technikai gondjai ellenére. A CD Projekt azonnal a legjobbak között találta magát, és az olyan húzásaikkal, mint az Enhanced Edition még tovább emelkedtek. Azóta valahol a Nap környékén járhatnak, hiszen arról az útról, amin a Witcherrel elindultak, a mai napig nem tértek le, és ez már önmagában nagy szó.