Kisebb koromban én is imádtam a GTA-sorozatot – az első és második részt főképp. Aztán később jött a már teljes mértékben 3D-ben pompázó GTA 3, és a fél karomat oda tudtam volna adni egy PS2-ért. Szerencsére kijött PC-re is, és azon már 1-2 éves csúszással végigtolhattam. Az első lépések Liberty City utcáin a mai napig meghatározóak számomra. Aztán jött a Vice City, ami az örök kedvencem a szériából: a retró ’80-as évekbeli hangulat teljesen magával ragadott, és sokáig nem eresztett. A San Andreas volt az utolsó, amivel még gyermeki lelkesedéssel játszottam, bár ebben talán nagy szerepet kapott a rajongók által összetákolt multiplayer szegmens is. Persze a GTA-játékok által tökélyre vitt sandbox játékmenetet más stúdiók is megpróbálták lemásolni, véleményem szerint pedig a legjobban sikerült ilyen alkotás nem más, mint a Hongkong alvilágában játszódó Sleeping Dogs.
Az alvó kutyák története 2012-ben futott be, és engem szinte azonnal levett a lábamról, pedig eleinte kissé szkeptikusan álltam hozzá – féltem, hogy akkora csalódást okoz majd, mint a Saints Row. A szintén gengszteres, autótolvajkodós True Crime egykori folytatásaként bejelentett, de később elkaszált, aztán másik kiadóval (Square Enix) újjáélesztett Sleeping Dogs számomra az utóbbi idők lazán leghangulatosabb sandbox videójátéka lett.
