2018 vitán felül a battle royale játékok éve volt. A PlayerUnknown's Battlegrounds és a Fortnite mindent elsöprő sikere után nem is annyira meglepő, hogy egyre több és több fejlesztő akart magának egy szeletet a zsáner jelentette tortából, de ha így 2019 első napján visszatekintünk, láthatjuk, hogy kevesen jártak sikerrel. A fent említett két nagy címen kívül talán csak a Ring of Elysium tudott maga körül egy stabil rajongótábort kialakítani, de a PUBG-re és a Fortnite-ra jellemző több százezres játékosszámtól egyelőre a Tencent alkotása is igen messze van még.
Ezen az enyhén szólva is túlzsúfolt piacon próbáltak nemrég szerencsét a Cyanide & Happiness alkotói, akik a Galvanic Games csapatával összefogva elkészítették a saját battle royale játékukat, mely korai hozzáféréssel már elérhető. Maga a Cyanide & Happiness egy sokszor morbid és ironikus humorral operáló webképregény (lásd a lenti videót, ami elég jól visszaadja a hangulatát), mely 2005-ben indult, és a mai napig jelennek meg hozzá újabb és újabb képsorok. Az alkotók állítása szerint a Rapture Rejects is ezt az irányvonalat képviseli, egyfajta sötét humorral fűszerezett battle royale paródiaként, de vajon mit sikerült végül kihozniuk az alapanyagból?
Megváltás másodkézből
A Rapture Rejects története szerint bekövetkezett az ítélet napja, mikor az erényes életet élők a mennybe jutnak, mindenki más pedig, köztük főhősünkkel, elég a pokoltűzben. Isten azonban meghallotta ez utóbbi csoport könyörgését, és úgy döntött, hogy lehetőséget biztosít nekik a megváltásra. Felajánlott egy jegyet a mennyországba, ami annak az embernek jut, aki utoljára marad életben a Földön. A feladat innentől kezdve adott: fegyvert kell ragadnunk, és elintéznünk, hogy nekünk jusson az a bizonyos utolsó hely odafönt.
Járt utat járatlanért…
A Rapture Rejects mechanikái ismerősek lesznek mindazoknak, akik az elmúlt másfél év során akár egy battle royale játék elé is leültek. A játékban összesen 50-en eshetünk egymás torkának a pályán véletlenszerűen szétszórt fegyverekkel, miközben a játéktér egyre szűkül a közelgő pokoltűz miatt, a végén pedig csak egy győztes maradhat. Igaz, az izometrikus nézet elég szokatlan a zsánerben (bár a Battlerite Royale esetében már feltűnt), és az is ügyes megoldás, ahogy a látómezőnk korlátozódik, mikor bemegyünk egy-egy épületbe, de a helyzet az, hogy a Galvanic Games nem igazán tudta feldobni semmivel a jól bevált receptet.
Pozitívum viszont, hogy fegyverek és egyéb kiegészítők kifejezetten kreatívan lettek kivitelezve. Kapunk például késekkel tömött kenyérpirítót, szögbelövőt és ceruzákat lődöző hegyezőt, ráadásul a legtöbb mordálynak van egy alternatív tüzelési módja is, így a tűzharcok változatosságára nem lehet panasz.
Az már ellenben fájdalmas lehet, hogy bár a Cyanide & Happiness jellemző rajzstílusa a játékban is visszaköszön, a készítők által ígért egyedi, sötét humor sehol sem található a trailereket leszámítva. Így a program egyszerűen elveszik a zsúfolt piacon, és ez a játékosszámon is meglátszik. A cikk írásának pillanatában két ember játszik a Galvanic Games alkotásával, és a Steam Charts adatait elnézve ez a szám ritkán emelkedik tíz fő fölé. Európában például már nem is nagyon érdemes meccset keresni, saját tapasztalataim szerint egyedül az amerikai szervereken van még valaki.
Veszni hagyott potenciál
A Rapture Rejects jelenlegi állapotában egy kihagyott ziccer. A kinézet és a fegyverek remekek, az összecsapások gyorsak és pörgősek, de valahogy az egész játék túlságosan középszerű, túlságosan átlagos, egyszerűen hiányzik belőle a Cyanide & Happiness képregények bizarr humora, amit az alkotók ígértek. Ha pedig ehhez hozzávesszük a nagyon kicsi játékosbázist is, akkor a Rapture Rejects-et csak azoknak lehet ajánlani, akik imádják a Cyanide & Happiness képregényeket, és nem bánják, ha egy-egy meccsre jó hosszan kell várniuk.
