A május bizony a könnyedebb, sőt, egyenesen a partyjátékok hónapja volt – egy igen erős kivétellel. Ez persze valahol érthető is, hiszen itt az iskolaév vége, közeleg a nyárias nyár és egy csomó szakmabeli szülinap, szóval bulira fel!
Cook Serve Forever Early Access – Ízlések és spin-offok
Kezdjük a legfontosabb infóval: ez a játék nem a Cook Serve Forever-sorozat folytatása. A Forever ugyanis valami újjal próbálkozik, ennek megfelelően erős sztori alapok, teljesen új mechanikák, grind és egy nagy rakás csalódott rajongó jellemzi. Már maga a főzés menete is egészen más, mint eddig: nincsenek külön vendégek, akik rendelései között zsonglőrködhetünk, csak egymás után érkeznek a kívánságok, mi pedig mindössze négy gomb variációjával QTE-zzük össze az ételt. Van rövid nyomás, hosszú nyomás, közepes nyomás, dupla nyomás, többszörös nyomás, ki tudja hány nyomás és lapos csokoládé. Trükkösebb helyzetben a legutóbbi gombot kell ismételni (a visszafele mutató kinézete miatti félreütésekről nehéz volt leszoknom), a NOT felirat meg pont azt az egy irányt tiltja meg, amit ábrázol. Szóval alapvetően nagyon könnyű és egyszerű minden, de azért idővel nehezedik a dolog, ahogy fejlesztjük a kajaautónk által meglátogatható helyeket – pláne, mert a fejlesztéshez XP kell, ahhoz meg önként vállalt nehezítések.
A helyszínek száma már most is rendben van (bár nem tudni, hogy ez mit számít), a rotálódó fogásoké ellenben kevésbé, szerencsére mindnek vannak alváltozatai a rendeléskor, hogy ne lehessen könnyen megjegyezni a kombinációt. A történet nem túl erős, de a szinkron legalább feldobja, emellett a grafika is kellemesnek mondható, bár túl sok időnk azért nem lesz nézelődni. Ha az ember ráérez az ütemre, egész jó móka 1-2 műszaknyit kattintgatni, viszont Early Access-ben 30 eurót (~ 11 000 forint) kérni igen merész ötlet – különösen, mivel a régebbi részek rendszeresen beszerezhetők 3-5 euró környékére akciózva.
Heist Kitty: Multiplayer Cat Simulator Game – Grand Theft Gatto
Eredetileg az előző Radarban lett volna ez a program, de akkor sajnos májusra csúszott a megjelenés – most pedig júniusra ígérik, reméljük, hogy ez már bejön. Hiába szokott ugyanis igaznak bizonyulni, hogy egy elcsúsztatott játék végül remekül sikerülhet: egy havonta 30 napot csúszó alkotás már inkább nevetséges.
Másrészt viszont, egy poén-játék esetében ez nem tragikus hiba. A kecskeszim kevésbé ambiciózus külsejű utódában macskaként léphetünk a kalandozás útjára, körülbelül egymillió mém és popkulturális utalás közepette. A küldetésünk általában valami zavarkeltés, vagy az ehhez szükséges dolgok beszerzése, ami egyjátékos módban inkább csak olyan közepesen mulattató, de barátokkal kiválóan alkalmas pár órányi szórakoztató káoszra. A grafika kissé kockás stílusú, de helyenként még így is túlságosan baltával faragott, a hanghatásokat és a fizikát (főleg az autóvezetést) meg egészen biztosan macskák tervezték. A zene egyébiránt kellemes tud lenni rövid távon, ám hamar unalmassá válik – valószínűleg a készítők is úgy vélték, hogy művük inkább kis adagokban fogyasztandó. Rövid figyelemelterelésnek azonban könnyedén beválhat, miután kipofozzák egy kicsit és alacsonyan tartják az árát – na és ugye megjelenik végre. 62%
Magical Drop 6 – Brutál Bobble
Aki ismeri az ellenséget és ismeri önmagát, száz csatában sem kerül veszélybe. Aki pedig lusta ahhoz, hogy megnézze, pontosan minek is a hatodik része a Magical Drop 6, mert beéri annyival, hogy hasonlít a Puzzle Bobble-ra, az megérdemli, hogy hülyét csináljon belőle a játék. Nyilván csak egy barátommal történt, hogy belekezdett a játékba, amelyben Tarot kártya karakterek élik világukat, majd rögtön az első párbajt el is vesztette. Na persze korántsem azért, mert ilyen trükkös, kötelezően vesztes csata volt – a játék egyszerűen ennyire gyors és nehéz. Sőt, két bukta után kezdhetjük elölről az egészet, még könnyű fokozaton is. Igen, kimondom: ez a logikai játékok Dark Souls-a…
Amúgy maga a játékmenet is eléggé eltér az itthon ismertebb buborék-lövöldözéstől. Itt ugyanis az ölünkbe kaphatjuk a legalsó sor kövecskéjét, sőt, többet is begyűjthetünk ugyanabból, majd egyszerre lökhetjük fel őket, hogy meglegyen a minimum három. Egyszerű, könnyen átlátható, az ügyesség helyett pedig a jó (és főleg gyors) tervezésre épül. Ráadásul több játékmód is várja azokat a bátor vállalkozókat, akiket vonz a cuki animés környezetbe rejtett kegyetlenség, és hajlandóak 30 eurót (~ 11 000 forint) adni a kihívásért. 66%
Baby Storm – Overbabied
Merő véletlenségből került hozzánk ez az igencsak fura című játék, ami azonban tökéletesen megfelelt a nevének, hiszen egy óvoda működtetése a feladatunk (egyedül vagy a barátainkkal), afféle Netflixes „valós történet alapján” jelleggel. A mozgáson kívül három dologra vagyunk képesek: felvenni és lerakni dolgokat, valamint használni a felvett cuccok egy részét. Ennyi lépésből kell odaadnunk a gyerkőcöknek a kedvenc plüssüket, odavinni őket a kinézett játékhoz, szétválasztani a verekedőket, pelenkát cserélni, feltakarítani a pelenkacsere után és hasonlók. Mindezt természetesen szédítő tempóban. Ebből kifolyólag az egyjátékos módban bizony nincs könnyű dolgunk, pontosabban nem lesznek túl elégedettek a csemeték. Barátainkkal megosztva a munkát viszont már kevésbé kaotikusak a körök – legalábbis az esetek többségében. De a vélhetően ihletet adó Overcookeddal ellentétben, itt legalább nem akadályozzuk egymást olyan nagyon.
A grafika egyszerű, ám aranyos (ráadásul a gépet sem terheli), a zene is szépen teszi a dolgát, a hanghatások pedig inkább csak jelzésként szolgálnak az eseményekre. A pályák cserébe változatosak, számos extra elemmel, hogy ne legyen unalmas a képi világ. Aki szereti az ilyen diliház típusú partyjátékokat, annak érdemes kipróbálnia a demót, hogy eldöntse, megér-e 20 eurót (~ 7500 forint) az extrém pedagógia. 70%
Flooded – Azért a víz az úr
A legtöbb városépítős játékban a terjeszkedés a lényeg, a Flooded viszont nem az átlagos kategóriát képviseli. Egyrészt, mert nem a komoly stratégiára és erőforráskezelésre, hanem inkább a szimplább időmenedzsmentre épít (de azért nem annyira kazuár módon, mint a műfaj nagyjai). Másrészt, mert egyre kevesebb helyünk van építkezni az áradások miatt – a világ nagyrésze ugyanis víz alá került, mi pedig a túlélésért küzdünk, szigetről szigetre vándorolva. Mindegyiken ki kell építenünk egy rövid gyártási láncot az erőforrásoknak, melyekkel afféle fejlettségi szinteket léphetünk, ami új lehetőségeket nyit meg a bányászatban, kutatásban, kalózok elleni védekezésben. Végül pedig lelépünk, és kezdjük elölről az egészet, persze egyre újabb technológiákhoz, kisegítő lehetőségekhez és vezetőkhöz jutva. Ó, és a nehézségi szinttől függő időközönként a víz szépen elönti a partmenti négyzeteket.
A grafika kicsit pixeles, de nekem tetszett, a hangok egészen minimálisak, a zene meg sem sok vizet zavart (nem kérek elnézést!). A feladatsorok néha mintha kifejezetten úgy készültek volna, hogy újra kelljen játszani a szigetet a teljes sikerhez, az átvezető beszélgetések pedig bármikor átugorhatók, ha hozzám hasonlóan más is kínosnak érezné őket. Viszont az idő szorításában (és extra környezeti ártalmakkal) történő építkezés kiválóan működik, így ideális lehet mindazok számára, akiknek a Farm Frenzynél összetettebb, de azért alapvetően egyszerű menedzserkedéshez lenne kedvük. 74%
Mail Time – Egy rövid túra
Ha valakinek az A Short Hike jut eszébe a mellékelt kép láttán, teljesen igaza van. Ráadásul ezek szerint kedveli a kisebb, barátságos, laza platformer-szerűségeket, így szinte biztos jól fog szórakozni a Mail Time világában. Miniatűr főhősünk feladata mindössze annyi, hogy a postás vizsga megszerzéséhez eljuttasson valakinek egy levelet – az egyén címe azonban nem ismert, mivel az erdőben nem szokás irányítószámmal bajlódni. Ezért aztán meg kell ismerkednünk az ott lakókkal, közben kisebb szívességeket téve nekik, melyek gyakran kézbesítéssel járnak. Amihez meg elég sokat kell platformokon ugrálnunk és siklórepülnünk, de szerencsére pixelpontos ugrások és halálos zuhanások nélkül. Akad ugyan 1-2 nehezebben megközelíthető, vagy akár felfedezhető hely, de a fő nehézséget inkább a térkép hiánya jelenti, emiatt érdemes néha jegyzetelni, ki hol lakik – és hogy jutunk oda.
A grafika egyszerű, de nagyszerű, a zene és hang úgyszintén, a párbeszédek pedig csak szöveg szintjén vannak jelen, de legalább szórakoztatók – a karakterek többségével egyetemben. Bugból sajnos akadt néhány (egyszer például beleragadtam a talajba a játék visszatöltésekor), de szerencsére újabb mentésekkel lejjebb tudtam ásni magam, és volt hova átesni – kevésbé kalandvágyók inkább a földszinten mentsenek, valamelyik lakó közelében. Az apróbb szívroham ellenére nagyon jól szórakoztam a Mail Time alatt, de a 20 eurós (~ 7500 forint) ár sokaknak túl erős lehet mindössze pár órányi pihentető ugrálásért cserébe. Egy akció alkalmával viszont mindenkinek megéri lecsapni rá, aki kedveli a műfajt. 80%
Ennyi lett volna a májusi indie-eső, és ha nem is mindegyik ért aranyat, azért ismét akadt pár érdekes és mókás cím a felhozatalban. Viszont most már lassan tényleg itt a nyár, és ha lesz is AAA uborkaszezon, az indie fejlesztőkre azért számíthatunk, hogy ellátnak bennünket szórakozással a szeptemberi nagy rohamig.
