A roguelike zsáner az indie fejlesztők egyik kedvenc műfaja, aminek olyan remek játékokat köszönhettünk a közelmúltban, mint a Hades vagy a Curse of the Dead Gods. És bár a Quinterra azért érezhetően egy lassabb, taktikusabb irányból közelíti meg ezt a zsánert, első benyomásaink alapján a Sidereal Studios alkotása így is egy nagyon kellemes kis játék lehet, főleg azoknak, akik amúgy is bírják a körökre osztott csatákat.
Indulhat az expedíció
A Quinterra története kevésbé meglepő módon Quinterra világába kalauzol el minket, feladatunk pedig az lesz, hogy a négy egyedi hős (vagy egész pontosan faj, hiszen emberünk hozza magával a teljes nemzetségét) egyikének segítségével meghódítsuk ennek a földnek mind az öt régióját. Utunk során folyamatosan építhetjük és fejleszthetjük hadseregünket, nem árt azonban figyelni: ha túl sokszor szenvedünk vereséget, vagy ha túl lassan nyomjuk le egy tájegység végső ellenfelét, akkor embereink morálja csökkenni kezd, ha pedig eléri a zérót, akkor vége a kalandnak, kezdhetünk mindent elölről.
Maga a játékmenet egyébként elsőre nem tűnik túl összetettnek: adott egy világtérkép, ahol mindig van néhány esemény, amit kivizsgálhatunk, ha pedig végeztünk egy ilyen „csomaggal”, akkor továbbállhatunk a következő területre. A felfedezésre váró mezők a legtöbb esetben harchoz vezetnek, de néha találhatunk falvakat vagy kikötőket, ahol új embereket szerezhetünk, ősi romokat, ahonnét felszerelést zsákmányolhatunk, netán egyéb, speciális helyeket, amik mondjuk, a morálunkat töltik újra.
Épp ezért a felfedezés és a haladás élménye gyakorlatilag folyamatos: mindegy, hová kattintunk a térképen, mindig valami hasznos dologra bukkanunk, legyen szó akár egy táposabb egység vagy fegyver megszerzéséről, akár néhány rosszfiú eltakarításáról. És bár maga a grafika enyhén szólva sem a legszebb, azért így is van egy sajátos hangulata annak, ahogy kicsiny csapatunk egyre beljebb és beljebb hatol Quinterra high fantasy műveket idéző tájaira.
Jöhet a box!
A felfedezés és a világtérképen lépkedés azonban csak a játék egyik fele, melynél sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a körökre osztott összecsapások. Ezekben lényegében egy maximum 24 hatszögletű mezőből álló taktikai térképen kell kivívnunk a győzelmet, bár hogy ehhez pontosan mit szükséges tennünk, az összecsapásról összecsapásra változik. Előfordulhat például, hogy egy vagy több kiemelt ellenfelet kell megölni szűkös határidőn belül, de olyan helyzettel is találkozhatunk, amikor az nyer, akinek kör végén több embere szaladgál a pályán.
Egységeinket alapvetően két erőforrásból tudjuk megidézni: az épületek felhúzására és a gyengébb katonák megidézésére parancsnoki pontokat használhatunk, melyekből körönként egyet kapunk, míg elit egységeinket mana és különféle őselemek segítségével idézhetjük meg. Apró érdekesség, hogy utóbbiakat magából a csatatérből tudjuk „kiszívni”, ez pedig ad egy extra réteget a harcoknak, ugyanis így az erőforrások gyűjtögetésével egy kicsit a harcmezőt is formázni tudjuk.
És bár elsőre mindez bonyolultnak hathat (főleg úgy, hogy a tutorial öt perc alatt ledarál mindent, aztán megveregeti a vállunkat, hogy sok sikert), ne essünk kétségbe: a kampány elején még elég apró seregünk van, így bőven lesz időnk kicsiben begyakorolni minden mechanikát, mielőtt az igazán combos összecsapásokra sor kerülne. Ez pedig elég szerencsés, a harcok ugyanis messze a Quinterra legizgalmasabb részét képezik, onnantól kezdve, hogy kiismertük a játék alapjait.
Az egyes hősöknek, egységeknek és épületeknek ugyanis mind akadnak aktív és passzív képességei, melyeket számtalan módon kombinálhatunk. Ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy embereinket különböző tárgyakkal is felszerelhetjük, míg hősünk a csaták során szerzett tapasztalati pontokkal szintet léphet a különböző új képességeket és passzív bónuszokat megnyitva, akkor egyből látható, hogy a Quinterrában bizony megvan az a mélység, ami egyetlen jó stratégiai játékból sem hiányozhat.
Hosszú még az út
A Quinterra már jelenlegi formájában is egy eléggé szórakoztató stratégiai játék, mely nincs híján a mélységnek és a változatosságnak, az pedig külön dicséretes, hogy a fejlesztők folyamatosan jelentkeznek hozzá az újabb és újabb frissítésekkel. Igaz, azért nem naponta jönnek a javítások, de hetente átlag egy combosabb patch így is be szokott futni, plusz az ezekben lapuló változtatásokon is érződik, hogy a fejlesztők hallgatnak a játékosok visszajelzéseire, és igyekeznek az általuk felhozott hibák megoldására fókuszálni.
Épp ezért, korai hozzáférés ide vagy oda, a Quinterrára így is érdemes lehet egy pillantást vetni, főleg akkor, ha valaki kedveli a körökre osztott stratégiákat vagy a roguelike zsánerét. Igaz, a játékmenet elsőre kicsit bonyolultnak tűnhet, ahogy a grafika sem a legszebb, de a Sidereal Studios alkotása így is kellően mély, összetett és változatos, hogy ne csalódjunk benne. Plusz a 12,5 eurós ára is elég barátinak mondható, ami szintén nem utolsó szempont.
