A hét kellős közepén érkezett a hír, miszerint az EA végül úgy döntött, ideje leállítani az Anthem 2.0-t, és inkább más projektekkel foglalkozni, aggodalomra azonban semmi ok, így sem maradunk sci-fi looter shooter nélkül, hiszen a Destiny bővítése mellett április elsején élesedik a People Can Fly által jegyzett Outriders is. És bár a lengyel stúdiót eddig elsősorban kegyetlen tempót diktáló FPS-eiről ismerhettünk, a játékhoz nemrég megjelent demo alapján ebben a számukra új műfajban is elég jól megállják a helyüket.
Apokalipszis 2.0
Ahogy azt már a játékról írt előzetesünkben is kifejtettük, az Outriders története a messzi jövőben játszódik, ahol a Földnek annyi, az emberiség maradéka pedig egyetlen hatalmas űrhajóra zsúfolódva próbál új élőhely után nézni az univerzumban. Vállalkozásukat látszólag siker koronázza, hiszen rábukkannak Enochra, ami első pillantásra több, mint ideális otthonnak tűnik, azonban hamar kiderül, hogy a helyzet ennél kicsit bonyolultabb, mikor az elsőként bolygóra lépő Outridereket szinte az utolsó emberig kiirtja valami fura és megmagyarázhatatlan anomália.
Főhősünk is ennek a balszerencsés expedíciónak a tagja, ő azonban egész jól megússza: bár halálos sérüléseket szenved az Enochon töltött első pár óra során, társai még épp időben dugják be a mélyfagyasztóba, és így megmentik az életét. Csakhogy ebben sincs sok köszönet, ugyanis amikor felébred mesterséges álmából, egy békés és virágzó otthon helyett szó szerint az újabb világvége torkában találja magát, ahol az emberiség maradéka két frakcióra szakadva kétségbeesett harcot vív Enoch szűkös erőforrásaiért, miközben pusztító anomáliák is tizedelik őket.
Innentől kezdve pedig csak rajtunk áll, hogy véget vessünk ennek az eszetlen vérengzésnek. Egyedül kell szembenéznünk embertársainkkal és az Enochon őshonos különféle idegen lényekkel, küzdelmünk pedig csak azért nem teljesen reménytelen, mert az anomália, ami szinte mindenkivel végzett, minket valamiért egy sor szupererővel ruházott fel, Felemekedetté alakítva halandó testünket. Jobb lesz azonban vigyázni: Enochon nem mi vagyunk az egyetlen Felemelkedett, és a többiek közül bizony nem mindenki bírja az emberiséget…
Valószínűleg már a fentiekből is érződik, hogy az Outriders története nem váltja meg a világot, de azért így is felvet pár izgalmas kérdést. Mivel a demo csak a játék első fejezetét mutatja be, ezért ezekre a kérdésekre még nem kaptunk választ, viszont a sztori így is érdekes, és bőven elég potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy a 35 órásra ígért kampány végéig le tudja kötni a figyelmünket. Az átvezetők viszont kicsit fapadosnak tűnnek, és akad bennük pár elég fura vágás és kameraszög, avagy itt bőven érződik, hogy az Outriders nem feltétlen egy AAA kategóriás produkció.
A Harry Potter és a The Division szerelemgyereke
Bár az Outriders az űroperákat idéző háttérvilágát tekintve az Anthemhez és a Destinyhez áll közel, a People Can Fly alkotása játékmenet szempontjából sokkal inkább a The Division végjátékát idézi. Azaz az egyszerűbb ellenfelek sebzését lényegében már az első pillanattól kezdve ki tudjuk tankolni, ezért nem kell folyamatosan ládák meg falak takarásában kuksolnunk, viszont, amikor egy rivális Felemelkedettel vagy nagyobb túlerővel kerülünk szembe, akkor nem árt fedezékbe húzódni, még úgy is, ha már szívósabb a karakterünk.
Ennek megfelelően az Outridersben egy fedezékrendszer is helyet kapott, mely kinézetre szintén a The Divisiont idézi, működésben azonban sajnos messze elmarad a Massive Entertainment megoldásától. Karakterünk nagyon esetlenül mozog fedezékről fedezékre, sokszor pedig akkor is megmássza a tereptárgyakat, ha simán oldalról is megkerülhetné azokat. Ráadásul emberünk néha nem is hajlandó behúzódni a ládák vagy falak takarásába, hiába püföljük a megfelelő gombot, és ezt persze leginkább akkor szereti eljátszani, mikor épp mindenki minket lő.
Villámgyors lootolás
A People Can Fly csapata már előzetesen is jelezte, hogy új zsáner ide vagy oda, az Outridersen bizony érezhető lesz a tőlük megszokott pörgős stílus, és a demo alapján ezt az ígéretüket abszolút be is tartották. Persze olyan kegyetlen tempóról, mint amit a Painkiller-széria vagy a Bulletstorm képvisel, ne is álmodjunk, de ez nem feltétlen baj, hiszen az Outriders mégiscsak egy másik műfajt képvisel.
A gyors iramot elsősorban a rövidebb pályák biztosítják: itt mind a fő-, mind a mellékküldetések letudhatók maximum 3-4 helyszín kipucolásával, és mivel ellenfeleink is viszonylag gyorsan halnak, ez azt jelenti, hogy a legtöbb misszió maximum 15 perc alatt teljesíthető. Szintén a tempót növeli, hogy képességeink elég gyorsan újratöltődnek: még a legdurvább magmabombákat és rakétazáporokat is nagyjából húsz másodpercenként eregethetjük, így pedig könnyen és gyorsan legyűrhetők a nagyobb tömegek.
Mindehhez pedig azt is érdemes hozzávenni, hogy az Outridersben csak akkor tudunk gyógyulni, ha megölünk vagy megsebzünk valakit. Az, hogy pontosan milyen akciókért jár élet, kasztról kasztra változik (róluk bővebben majd kicsit később), van például, akivel elég sebzést okozni, míg másokkal csak akkor kapunk életerőt, ha célpontunkat a végzetes lövés előtt fel is gyújtjuk. De nagy általánosságban elmondható, hogy ha életben akarunk maradni, akkor tüzelnünk kell mindenre, ami mozog.
A végeredmény pedig egy kellemesen egyedi mix lett, ahol taktikusan, de agresszíven kell játszanunk, fegyverünkre és szuperképességeinkre egyaránt támaszkodva. Az összképbe csak az az egy apróság rondít bele, hogy a fejlesztők sok helyen mintha direkt lassítanák a tempót: amikor belépünk egy új pályaszakaszra, akkor például minden egyes alkalommal meg kell néznünk egy átvezetőt, melyben főhősünk kinyit egy ajtót, illetve az sem a legszerencsésebb megoldás, hogy elég hosszan nyomnunk kell az e betűt, ha bárkivel beszélni szeretnénk.
Szerepjáték, visszafogottan
Az Outriders hagyományos looter shooter játékmenetét a fejlesztők továbbá RPG elemekkel is igyekeztek feldobni. Ilyen például az, hogy az egyes párbeszédeknél általában több válasz közül is választhatunk, ez azonban a demo alapján inkább csak amolyan jópofa apróságnak tűnik, avagy az elérhető játékrészben egy döntést sem kellett így meghoznunk, a különféle opciók csak arra voltak jók, hogy segítségükkel jobban belekérdezhessünk a háttérvilágba.
Ami viszont ezen a fronton már sokkal komolyabb mechanikának ígérkezik, az a különböző kasztok beemelése. Az Outridersben összesen négy karakterosztály kapott helyet a közelharcra kihegyezett Devastatortól kezdve a távolról vitézkedő Technomancerig, amiket mind ki is lehetett próbálni a demóban, és melyek kellemesen egyedinek ígérkeznek. Az pedig külön pozitívum, hogy mindegyik kaszt abszolút életképes akkor is, ha egyedül vágunk neki a kampánynak.
Az egyes karakterekhez ráadásul egy-egy elég kiterjedt képességfa is jár, hogy még inkább a játékstílusunkhoz alakíthassuk őket. És bár a demo során olyan sok képességpontot nem kap az ember, azért a választási lehetőségeket elnézve az Outridersnek ez a része meglepően mélynek ígérkezik: mindegyik kaszt három irányba fejleszthető tovább, az pedig, hogy merre indulunk, jelentősen befolyásolja azt, hogy milyen stílusban tudunk játszani már az első pár pont szétosztásánál.
Enoch visszavár
Mindent összevetve az Outriders a demója alapján egy kifejezetten ígéretes játék benyomását kelti. Igaz ugyan, hogy helyenként elég erősen érződik, hogy nem feltétlen egy AAA kategóriás címről beszélünk, azonban a változatos kasztok, a pörgős játékmenet és a korrekt történet ezt hamar feledtetni tudja velünk. Épp ezért, ha csak egy kicsit is piszkálja a fantáziátokat a People Can Fly alkotása, vagy ha egyszerűen csak bírjátok a looter shootereket, érdemes lehet vetnetek egy pillantást az Outriders demójára. Veszíteni nem vesztetek semmit, hiszen a próba ingyenes, de könnyen lehet, hogy cserébe ráakadtok az új kedvencetekre.
