Napjaink játékosának a People Can Fly neve valószínűleg nem cseng túl ismerősen, pedig a lengyel stúdió annak idején több remek címmel is előrukkolt. Hozzájuk köthető például a 2010-es évek elejének egyik elveszett gyöngyszeme, a Bulletstorm, valamint a kultklasszikus Painkiller-széria első pár része, de ezen túl dolgoztak még a Gears of Waron és a Fortnite: Save the Worldön is. Az Outriders ehhez képest kicsit vad ugrásnak tűnik, hiszen a képében mégiscsak egy kooperatív looter shootert kapunk az eddig főleg az FPS-ek terén jeleskedő csapattól, de az előjelek így is bíztatóak.
Az üvegházhatás nem játék
Az Outriders zord és barátságtalan jövőjében a Föld lakhatatlanná vált a klímaváltozásnak köszönhetően, az emberiségnek pedig nem volt más lehetősége, a csillagok közé kellett menekülnie, ahol legnagyobb szerencséjére rövid úton meg is találta új otthonát. Ez a bolygó pedig nem más, mint az Enoch, ami első pillantásra maga a paradicsom: felszínén nincs se túl meleg, se túl hideg, légköre nagyjából belélegezhető az átlagos halandó számára is, gravitációja pedig nem akkora, hogy összenyomja azt, aki a felszínére lép. Mondhatni, túl szép, hogy igaz legyen.
Erre pedig a bolygóra elsőként megérkező, Outrider néven emlegetett felderítők is hamar kénytelenek rájönni, mikor belefutnak Enoch egyik fura anomáliájába, ami rövid úton végez velük. A szerencsétlen incidenst csak maroknyian élik túl, köztük karakterünk is, akit sérülései miatt sürgősen le kell fagyasztani, az orvosig azonban már sosem jut el. Valahol félúton ugyanis (megint) összeomlik a civilizáció, mi pedig egy poszt-posztapokaliptikus világban térünk magunkhoz, egy sor bizarr képességgel, na meg persze rengeteg kérdéssel, melyekre talán jobb, ha nem is tudjuk a választ…
Szerepjáték lite
Az első dolog, ami az Outriders mechanikáit elnézve feltűnhet az embernek, az az, hogy a fejlesztők bizony nem vicceltek az RPG-s elemekkel. A játékban ugyanis egyből négy kasztot is kapunk, melyek mind eltérő mozdulatokkal és meglehetősen terjedelmes képességfával érkeznek, így mindenki megtalálhatja a játékstílusához leginkább passzoló alakot. A Devestator egy közelharcban halálos tank, míg a Trickster szintén testközelből szeret harcolni, de már jóval törékenyebb, amit teleportálással kompenzál. A Pyromancer nevéhez hűen tűzzel égeti szét ellenfeleit, a Technomancer pedig egy távolról vitézkedő támogató.
A különböző karakterosztályokhoz természetesen különböző aktív és passzív képességek is járnak, melyeket szintlépések során oldhatunk fel. Ezeket azonban nem épp taktikus felhasználásra szánták: a fejlesztők direkt rövidre állították be a cooldown értéküket, hogy minél gyakrabban el tudjuk sütni őket, alaposan feltekerve az egyes összecsapások intenzitását és látványát. Fontos továbbá megjegyezni, hogy bár a játék akár kooperatívan is végigtolható, az egyes kasztok természetesen egyedül is megállják a helyüket a harcmezőn.
Az Outriders azonban a karakterosztályok és masszív képességfák mellett más mechanikákat is átvett a szerepjátékoktól. A kampány elején például lehetőségünk lesz elég alaposan testreszabni karakterünket, de emellett teljesíthetünk különféle mellékküldetéseket is, illetve sok párbeszédnél felbukkannak az opcionális válaszok. Utóbbiak azonban főleg arra lesznek jók, hogy segítségükkel egy kicsit jobban belekérdezhessünk a háttértörténetbe, az Outriders sztorijának ugyanis szigorúan csak egy befejezése van, ennek megfelelően pedig fajsúlyos döntéseket sem hozhatunk a végigjátszás során.
Végezetül pedig azt is meg kell említenünk, hogy az RPG-vonal az egyes összecsapások során is meglátszik, azaz, ahogy sebezzük az ellenfeleinket, csak úgy röpködnek majd a kis számok, melyek azt jelzik, milyen durva találatokat sikerült bevinnünk. Aggodalomra azonban semmi ok, a HUD ugyanis bizonyos mértékig személyre szabható, így aki nem kedveli ezt a megoldást, egyszerűen kikapcsolhatja a nagyobb beleélés kedvéért.
És a loot hol marad?
Az Outriders másik fő vonulatát a szerepjátékos elemek mellett a looter shooterekből ismerős mechanika jelenti. Ez alapján lelőtt ellenfeleinktől igen gyakran zsákmányolhatunk majd különféle karakterisztikájú és statisztikájú fegyvereket, melyek a sörétestől kezdve egészen a mesterlövész puskákig sokfélék lehetnek. Külön érdekesség, hogy néhány, hozzánk hasonlóan mágikus (de minimum különleges) erőkkel érkezik, azaz simán kaphatunk például egy olyan shotgunt, ami lángra lobbant mindenkit, akit eltalál.
A potenciális lootot a játék természetesen ritkasági osztályokba sorolja, ahol minél ritkább valami, annál erősebb, azt pedig, hogy átlagosan milyen zsákmány üti a markunkat, az határozza meg, hogy milyen World Tierben játszunk. Ez lényegében az Outriders fejlesztőinek a megoldása a dinamikusan változó nehézségre, ahol minden World Tier keményebb ellenfeleket ám egyben jobb lootot is jelent. Az egyre magasabb nehézségi fokokat a harcok során szerethető tapasztalati pontokkal oldhatjuk fel (ez nem összekeverendő a karakterünk fejlesztéséhez szükséges XP-vel), míg az előzőleg feloldott World Tierekre manuálisan is visszaléphetünk.
Szintén a looter shooterek elmaradhatatlan eleme a kooperatív mód, ami, ahogy arra már utaltunk, az Outridersből sem maradt ki. Ennek köszönhetően maximum háromfős csoportokban is nekiugorhatunk majd a kampánynak, azonban nem árt, ha résen vagyunk, ugyanis a nehézségi szint a csapattagok számával egyenes arányban változik, hogy mindig kellő kihívásban lehessen részünk.
Aki pedig amiatt aggódik, hogy az Outriders a legtöbb looter shooterhez hasonlóan szolgáltatásként kezelt játék lesz, annak van egy jó hírünk: a People Can Fly ezen a téren üdítően régimódi álláspontot képvisel, azaz (legalábbis a terv szerint) már a rajtnál egy kerek egész programot kapunk tőlük a pénzünkért. Ez persze nem jelent azt, hogy a kampány kipörgetése után nem lehet majd mit csinálni, hiszen a végjáték mindenkit tárt karokkal vár, aki szeretné megszerezni a legjobb és legtáposabb felszereléseket, de Battle Passra, szezonokra vagy hasonló megoldásokra elvilleg nem kell számítanunk.
A megújulás elkerülhetetlen
Az eddigi információk alapján tehát az Outriders eléggé eltér a People Can Fly csapatának eddigi játékaitól, és ez egyáltalán nem véletlen. A játék rendezője, Bartosz Kmita, egy interjú során elárulta, hogy a csapat kicsit már belefáradt a lövöldék világába, ezért úgy döntöttek, hogy következő alkotásukkal ideje más vizekre evezni. Az Outridersbe épp ezért kerültek bele RPG elemek és a looter shooterekre jellemző mechanikák, azonban ezeken is bőven érződik a fejlesztők keze nyoma.
A People Can Fly játéka ugyanis a Painkillerhez vagy a Bulletstormhoz hasonlóan leginkább az agresszív megmozdulásokat jutalmazza. Fedezékek ugyan vannak, de a fejlesztők már az előzetesekben is igyekeztek felhívni a figyelmünket arra, hogy ezek a gyávák mentsvárai. Villámgyorsan újratöltődő képességeink ugyanis sokkal inkább a támadó játékstílusnak kedveznek, amit tovább erősít az a tény is, hogy az Outridersben csak akkor gyógyulunk, ha megölünk valakit.
Ismerős, mégis új
Épp ezért az Outriders, bár első pillantásra elég ismerősnek tűnhet, így is egy kifejezetten egyedi és izgalmas projektnek tűnik, valahol félúton a szerepjátékok és a looter shooterek között, nyakon öntve a People Can Fly csapatának egyedi stílusával és a fejlesztők, az eddigi akciójátékok készítése terén szerzett rengeteg tapasztalatával. Azzal ráadásul nem is kell az április elsejei megjelenésig várni, hogy kipróbálhassuk: február 25-én ugyanis érkezik hozzá egy ingyenes demó, melyben mind a négy karakterosztállyal nekiugorhatunk a kampány első pár órájának, hogy lássuk, hogyan működik a játék.
