Az újrakiadások, újraélesztések és újjá fogalmazások korát éljük, így sokaknak a szeme sem rebbent, hogy az Ori and the Blind Forest is lecserélődött egy Definitive változatra, alig egy évvel az eredeti megjelenése után. De azért csak felmerül a kérdés: mire volt ez jó?
Kezdjük talán az alapjátékkal. Ori egy kifejezetten cuki fénymacskácska, aki egy meglehetősen szomorú felvezetés után elindul megmenteni a környező világot. Már az első videókból feltűnhetett, hogy mennyire kedves az egész játék: a főhős bájos, az erdő kellemesen színes, a zene kifejezetten megnyugtató. Ideális családi szórakozást ígér, feltéve, hogy egy családtagot sem zavar, ha üvöltve káromkodunk és csapkodjuk földhöz a billentyűzetet/kontrollert a játék nehézsége miatt.
Igen, a kellemes külső mögött egy végtelenül profi és nagyon kemény metroidvania játék lapul, amiről sokaknak a Dark Souls jut eszébe az első 20-25 halál után. De ezt már bőven kifejtette Warhawk mester is a tesztjében. TL, DR: aki szereti a műfajt, és nem rettenti el a kihívás, annak vétek lenne kihagynia. Így visszatérhetünk az alapkérdéshez, miben különbözik az új változat, és miért?
Apró változások
A (legalábbis eleinte) barátságos pályák, és a kifejezetten ellenséges nehézségi szint disszonanciája az alkotókat is elgondolkodtatta, ezért a változások többsége is erre, és úgy általában a játékélményre koncentrál. Ennek megfelelően megjelentek a nehézségi szintek: nyugodtabb szórakozáshoz ott az Easy, keményvonalasoknak a Hard, mazochisták pedig megpróbálhatják egyetlen élettel végigvinni a játékot. Emellett az Ori and the Dettóugyanaz Edition a rettegett menekülési részekben is nagyvonalúbban dobálja az automatikus mentési pontokat.
A méretes és nagyjából egybefüggő térkép miatt eddig fájóan hiányzott a gyorsutazás. Ez végre a készítőknek is feltűnt, így már vígan teleportálgathatunk a Lélekkutak között. Sokan fel is háborodtak, mert micsoda mocskos kazuár tempó, hogy valaki nem hal meg még tízszer, amíg visszaugrál valamiért az újratermelődött ellenfeleken és az egy idő után mindent elárasztó tüskéken keresztül?!
Valamicske újdonság
Mivel a fentieknek eredetileg is lett volna helye a játékban (a keret nélküli ablak, vagy a trükkök nélkül változtatható billentyűzetkiosztás pedig még mindig hiányzik), inkább csak egy ingyenes foltot indokolnának, nem egy teljes újrakiadást. Ezért természetesen kapunk valódi tartalmi bővítést is az Ori and the DLC Edition-ben, két új helyszín képében, amiket a hivatalos magyarázat szerint nem lehetett volna csak úgy hozzáadni a játékhoz, ezért volt feltétlen szükség az Ori and the Duplaélvezet Edition létrejöttére.
Mindkét új terület a játék kezdetéhez közel található, és az egyik mellékkarakter történetét bővíti – valamennyire. Két új képességet is kapunk, ha bejárjuk őket, amiből a Dash a játék maradékában is jól használható, de nem túl OP. Ráadásul meg is kell dolgoznunk értük. Az első helyszínen sokszor vaksötétben kellene navigálnunk, a másodikra pedig inkább csak a játék közepe-vége felé érdemes ellátogatnunk, ahogy arra kedvesen figyelmeztet is majd útitársunk.
Etikus üzleti modell
És most jönne az a rész, ahol habzó szájjal alázom a céget, hogy ilyen jelentéktelen újítások miatt a teljes játékot lecserélték, és mocskos pénzéhes gazemberek. De – még ha nem is tökéletes úriemberek – messze nem ilyen rossz a helyzet. Érdemes két oldalról megközelíteni az Ori and the Dollárnyomda Editiont.
Akinek már megvan az eredeti játék, és végig is vitte, annak nincs feltétlen szüksége az új változatra. Ha mégis beszerezné, a Steamen 5 euróért kapja a frissítést (ha éppen nem bugos a rendszer). Azonban az eredeti játéka megmarad, ahogy az ottani acsik és mentések is, így nem kell feltétlenül elölről kezdeni mindent – és kijátszható a gonosz gyorsutazás. Persze szebb lett volna, ha a veteránok ingyen kapják a két új szintet, de ha tényleg DLC-ként tekintünk azokra, az 5 euró tisztességes összeg, rajongóknak simán megéri, az így készült videócskák miatt pláne.
Akinek pedig még nincs meg a játék, megkapja mindkettőt, aminek nincs sok értelme, de nagyon demokratikus. Igaz, ezzel a cég kicsit kitolta a kötelező árcsökkentést, de már eredetileg is visszafogott áron kínálják az Ori and the Derékmunka Editiont, így ez sem gond. Hogy egy nagy bölcset idézzek: „aki szereti a műfajt, és nem rettenti el a kihívás, annak vétek lenne kihagynia.”
