Northgard - Early Access teszt

• A Northgard Early Access cikk a 2017/04-es PC Guruban jelent meg

Nem szokott sok jót jelenteni, ha egy játékot csak úgy lehet érthetően körülírni, ha felhozunk vagy féltucat példát és ihletadót, és ha a Northgardról van szó, ez a lista nemcsak hogy hosszú, de meglehetősen sok esztendőt ölel fel. Közvetlen felmenője az Age of Empires, múzsája a Banished, keretet a Civilization adott, a látványt pedig egy, az északi mitológiát gyerekek számára közérthetővé tevő mesekönyv biztosította. Minden másra pedig... nos, ott vannak a vikingek, a Northgard főszereplői, akik itt – jobbára – nem vérszomjas hódítók, hanem favágók, bányászok, farmerek, gyógyítók vagy épp egyszerű parasztok, akik kalapáccsal, szögekkel és némi léccel gyakorlatilag bármit képesek felhúzni. Vagy lenyomni: milyen viking lenne egy viking, ha nem lenne kapható bármikor egy kis harcra?

4X

A Northgard azzal kényszerít rá a folyamatos terjeszkedésre, hogy világát már alapból rengeteg szeletre osztja: ezen kvadránsok bár emberi léptékkel lehetnek kifejezetten nagyok, viszont kizárólag adott mennyiségű épületet képesek elviselni a hátukon. Ez lehet 2-3, de valami hihetetlen szerencse folytán – vagy némi kutatás árán – öt is, ami elsőre rettentően durva és indokolatlan korlátozásnak tűnhet, valójában viszont zseniálisan jó, mert sohasem ülhetsz a babérjaidon, hiába próbálnád játszani a pacifistát.

Ez már csak azért sem lehetséges, mert a legtöbb kvadráns alapból veszélyt rejt. Ez kezdetben csak néhány kósza farkast jelent, a távolabbi vidékeken viszont már barnamedvék, draugrok, óriások is az utadba kerülhetnek, vagy akár egy sárkány is, és amíg nem takarítod el az írmagjukat, addig bizony a kolonizációs vágyaidat is kénytelen leszel visszafogni. Persze a boldogsághoz ez még mindig nem elég, kemény pénzzel – jelen esetben étellel – kell fizetned a terjeszkedésért, minden szeletet szó szerint megvásárolva. Maguk a kvadránsok külsőre ugyan annyira nem térnek el egymástól, viszont szinte mindegyik rendelkezik valamiféle extra tulajdonsággal. Ez lehet például egy gazdag erdő, ami rengeteg nyersanyagot ad; sziklatornyok, melyeket kibányászhatsz; termékeny földek, melyeken mezőgazdasági tevékenységet végezhetsz; tavak, melyekből több tonna halat emelhetsz ki; vagy épp szarvasok otthona, akiket levadászhatsz.

A különféle területek kifejezetten változatos módon követik egymást, ami azért is meglepő, mert minden új meccs egy teljesen új térképet hoz, így minden újrapróbálkozás valamilyen szempontból teljesen új élmény. Hiszen sosem tudhatod, hogy az ismeretlen részeket fedő homály mögött mi lapul – egészen addig, míg el nem indítasz egy felfedezőt, aki lassan, komótosan, de kifejezetten bátran kikutatja, mi is rejlik széles-e világban, legyenek azok új területek, új ellenfelek, idővel hozzád csatlakozó barátságos helyiek (sok pénz – nyersanyagbeli meggyőzés kell ehhez), vagy épp rivális klánok. A gép által irányított ellenfelekkel kezdetben persze kereskedni érdemes, de ha akarod, le is igázhatod őket, ami az egyik lehetséges győzelmi típus feltétele.

Ebből valójában csak a szokásos áll rendelkezésre, hiszen a katonai fölényen felül kulturális, gazdasági, kereskedelmi győzelmet is arathatsz, attól függően persze, hogy egyrészt milyen beállítottságú klánnal vágtál neki a kalandnak, másrészt, hogy a véletlenszerűen generált térképen miként is fejleszted népedet.

IGAZI CIVILIZÁCIÓ

Akármelyik utat is válaszd, egy dologra mindig figyelned kell: hogy az építkezéssel kapcsolatos korlátok ellenére mindig legyen elég az összes nyersanyagból. Összesen hatról kell gondoskodnod, de a túléléshez ebből kettő a létfontosságú: az étel és a fa. Utóbbit értelemszerűen favágókkal szerezheted meg, előbbit viszont már ennél több módon is. Bárányok megszerzésével és levágásával instant húshoz juthatsz, de ennél kifizetődőbb, ha szarvasokra vadászol, esetleg ha módodban áll, akkor felcsapsz mezőgazdásznak. Ez persze tényleg csak a túlélést fedezi – ami azért is fontos, mert néped nemcsak eszik, de az időjárástól is szenved, itt ugyanis folyamatosan váltogatják egymást az évszakok –, amihez társnak azért kell kő és fém is. Előbbiből az épületek, utóbbiból pedig az egységek továbbfejlesztését finanszírozhatod, ezáltal erősítve azok termelékenységét vagy épp életerejét. Az utolsó érték az absztrakt boldogság: ha a nép éhezik, vagy sok a sebesült, mindenki boldogtalan lesz, és nem szaporodnak; ha nagyon vidámak, akkor sokkal keményebben dolgoznak, mint valaha. A kedvüket remekül meg tudja erősíteni a kocsma, vagy épp egy méregdrága, de a termelékenységi mutatót akár hónapokra megboostoló lakoma is – az étel és az ital ebben a világban is a legjobb gyógyír!

Ráadásul nemcsak a hangulattal, illetve klánod épületeivel kell zsonglőrködnöd, de magával a néppel is. Embereid mindegyike egyszerű parasztként látja meg a napvilágot, és csak egy adott feladatra sorolhatod be őket: az, hogy halászból, kovácsból vagy épp favágóból mennyi lehet, egyrészt függ attól, hogy az ezen szakmákhoz kötődő építményekből mennyivel rendelkezel, másrészt, hogy igazából mire is van szükséged. Mert bár a kereskedők hozzák a pénzt, de ha hármat is felveszel belőlük, miközben baltát csak egyetlen ember forgat, az egyértelműen felér egy öngyilkossággal. Halálból, szenvedésből pedig így is van elég, mert az északi mitológia lényei szívósak, ahogy a rivális klánok is, így aki felcsap harcosnak, jobb, ha nem számol azzal, hogy megéri a nyugdíjat, így sokszor kell vagy más szakmákból utánpótlást szerezned, vagy rögtön besorozni frissen született parasztjaid.

GYÜN A ZIMANKÓ

Ez különösen télen igaz, amikor nemcsak a termelékenység lassul le, de az étel- és fakészletek utánpótlása is, hiszen fűteni és enni is kell – és ha voltál olyan balga, hogy a hideg hónapok beköszönte előtt költötted el a készleteid nagy részét fejlesztésre, vagy épp új területek megszerzésére, nos, akkor lehet, hogy ezzel a saját halálos ítéleted írtad alá. Feltéve, ha közben a patkányok nem dézsmálták meg az egészet, vagy egy földrengés nem döntötte romba a legfontosabb épületeid. És ha mindez nem lenne elég, pár évente annyira keményre fordul a tél, hogy az még egy vikingnek is fáj.

Az ilyen és ehhez hasonló katasztrófákra azért fel lehet készülni, mert már jó korán jelzi a naptár, ha baj közeleg, így tudhatod, mikor kell mókusmódba kapcsolnod, megpróbálva a lehető legtöbbet felhalmozni a javakból – és igazából ezek a balesetek egyáltalán nem annyira könyörtelenek, mint amilyennek hangzanak, jelenleg inkább csak azt a célt szolgálják, hogy feldobják az amúgy annyira azért nem változatos játékmenetet. Ez azonban nem a Northgard hibája, hanem a Korai Hozzáférés meglehetősen visszafogott mennyiségű tartalmáé. Jelenleg csak a Skirmish mód elérhető, alig három klánnal, a jövőben azonban érkezik egy egyelőre ismeretlen formátumú kampány, és még multiplayer is – és ha valahol, hát az online csatákban a Northgard garantáltan brillírozni fog. Nagyon könnyen bele lehet rázódni, piszkosul szórakoztató, elképesztően gyönyörű, egy komplett meccs pedig simán letudható másfél óra alatt, így tökéletes kiegészítője lehet egy keményen átdolgozott napnak. Elvégre csak az lehet igazi viking, aki meg is dolgozik érte!