Az embernek lassan túlzások nélkül olyan érzése támadhat, hogy ha teljesen véletlenszerűen feldob egy követ, az vagy egy kriptovalutára fog esni, vagy valakire, aki kriptovalutákkal és blockchainnel foglalkozik, de legalább valamire, ami ezekkel kapcsolatos. Míg egyesek váltig állítják, hogy ez a jövő útja, mások hevesen tiltakoznak a terjedése ellen, ráadásul rengetegen vannak, akik még csak azt sem tudják, hogy pontosan mi az egész lényege, mi történik a háttérben, már azon túl, hogy egyesek látszólag légből kapott valutákkal és ocsmány, 8-bites grafikákkal lesznek egy csapásra milliomosok.
Alapozás
Hogy részletesen kitérjünk rá, mi is a kriptovaluta, mi a bitcoin és mi a blockchain, arra most sajnos nincs elég hely, a témával ugyanis akár egy egész cikksorozatot meg lehetne tölteni, de a lényeget megpróbálom a továbbiakban a lehető leglényegretörőbb módon megfogalmazni. Ez pedig dióhéjban a következő: a blockchain egy elosztott adatbázis, mely ahelyett, hogy egy központi szerveren tárolódna, egy példányban rendelkezik minden felhasználó gépén, aki azt használja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy míg egy klasszikus banki rendszerben egy vásárlás vagy utalás a bank belső szerverein rögzülne, a blockchainen végzett tranzakciók, így például az összes kriptovalutás fizetés és kereskedés az összes blockchainben résztvevő felhasználóhoz eljut, mindenkinél rögzítésre kerül a helyi adatbázisban, jó esetben megfelelően titkosítva, és így az elosztott hálózat bármelyik résztvevője tudja igazolni, hitelesíteni ezeknek a megvalósulását, aktuális állapotát. A mezei felhasználó számára, aki az utóbbi években megunhatta, hogy különböző személyes adatai, pénzügyei átláthatatlan, ismeretlen adatbázisokban rejlenek, és csak jelképes, elvi kontrollt gyakorolhat felettük, tagadhatatlan csáberő rejlik abban, hogy a blockchain esetén nála van, ő és felhasználótársai birtokolják a saját adataikat.
Az ígéret
Az NFT, vagyis a non-fungible token ennek a koncepciónak a kiterjesztése olyan formában, hogy nemcsak kriptovalutát, hanem kis túlzással bármilyen digitális tartalmat adhatunk, vehetünk, csereberélhetünk úgy, hogy a tranzakciók és az aktuális tulajdonosi jogviszony is mind a blockchainen kerülnek rögzítésre. Elviekben ez lehetőséget nyújtana például grafikusok és írók számára is, hogy digitális alkotásaik tulajdonjogának eladásával közvetlenül, jelentős mértékű profitra tegyenek szert. A blockchain elosztottságának és elvi hamisíthatatlanságának hála rengetegen látják ebben a jövőt, hogy egy szép napon majd lényegében minden értékkel rendelkező digitális tulajdonunk gyakorlatilag NFT lesz, függetlenedve a nagy szervezetektől, cégektől és kiadóktól.
Ezt gondolták tovább a videójátékos területre is. Ha jelenleg egy online játékban birtokolsz egy tárgyat vagy valamilyen valutát, az kizárólag abban az adott játékban, a kiadó szerverein létezik és rendelkezik értékkel. Ellenben, ha ebbe bevonjuk a blockchaint, az lehetőségek egész elméleti tárházát nyitja meg előttünk: játékoktól függetlenül, különböző játékok között átörökíthető valutákat, egyedi tárgyakat, skineket, lényegében egy digitális szabadpiacot, melyen a tulajdon akkor is létezhet, akkor is a tiéd marad, ha esetleg egyes kiadók, szerverek, játékok lehúzzák a rolót. Az olyan első blockchain-játékok, mint a CryptoKitties és az Axie Infinity, rögtön erre építettek. A játékokban létrehozott/begyűjtött kis digitális élőlények átmozgathatók az adott kiadó más játékai között is, és a blockchainnek hála a játékosok akár a cég ököszisztémáján kívül is kereskedhetettek velük, profitálhattak belőlük. Egyes források szerint az Axie Infinity monetizációs lehetőségeinek hála a Fülöp-szigeteken például voltak olyan, máskülönben anyagilag ellehetetlenedett játékosok, akik a játékbeli profitjaik révén keresték meg a megélhetésüket.
A problémák
Kezdjük a legkézenfekvőbb problémával. Egyrészt az NFT kereskedelem esetén általában ritkán és igen homályosan van csak definiálva, hogy mit is jelent ez a blockchainen tárolt jogviszony. Ahogy arra a koncepció kritikusai már korán rávilágítottak, hiába van egy megmásíthatatlan, elosztott rendszerben rögzítve az a tulajdonosi viszony, ha ennek ellenére az adott tartalmakat törlik, a hostoló, feldolgozni képes szerverek, cégek, platformok, játékok megszűnnek, az egyetlen dolog, amit végső soron valóban birtokolni fogsz, az a bejegyzés a blockchainen, és semmi több.
És akkor még egy szót sem ejtettünk az NFT-kkel kapcsolatos visszaélésekről, átverésekről. Mind kriptovaluták, mind NFT-k esetében gyakori probléma az úgynevezett “pump-and-dump” séma, vagyis az, hogy egy szűk, belső csoport az egymás közötti adásvételével mesterségesen felfújja az adott termék árát, ezzel értéket hamisítva amúgy értéktelen dolgok számára, majd a külső érdeklődők, beszállni készülők számára ezen a jelentősen megemelt áron adják el. Így kel el milliókért egy ronda és pixeles JPEG, és a kritikusok szerint így tesznek szert látványos, már-már irreálisnak tűnő profitokra a blockchain-játékok is. Erre nemrég egy jelentős tudományos felmérés is rávilágított, mely felfedte, hogy az NFT-tranzakciók igen jelentős részéért az azokat lebonyolító felhasználóbázisnak alig a negyede felel csak.
Ez erősen kétségbevonja, hogy valójában hányan és mennyit profitálhattak ezekkel a különböző NFT-sikertörténetekkel, és azt is, hogy valójában mekkora felhasználóbázissal rendelkezhet tényegesen akár a CryptoKitties vagy az Axie. Fontos kiemelni még, hogy számos blockchain-játék változó nagyságrendű belépési költséggel is rendelkezik, melynek megtérülése elsősorban leginkább úgy garantált, ha mind az aktív játékosok, mind az érdeklődők és új belépők száma folyamatosan növekszik, és így mindig lesz, aki a megtermelt digitális javakat megvásárolja. Így válhat számos esetben az elvileg “keress pénzt szórakozással” koncepció végül kétségbeesett vergődéssé, amikor egy meggondolatlan belépést követően ez a folyamat lelassul, elapad, és egyesek foggal-körömmel próbálják legalább a beszállási költségeiket megtéríteni a félkész, befejezetlen, gagyi blockchain-játékokkal.
Végül pedig fontos kiemelni az olyan részletproblémákat is, mint a blockchainek fenntartásával járó iszonyatos erőforrásigény, megemelkedett hardver- és energiafogyasztás, valamint környezeti kár, miközben elvileg globális szinten törekednünk kellene a zöld életvitelre, az ökológiai lábnyom csökkentésére. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy ha egyszer a blockchain elosztott, és nincs kiemelt központi admin, kihez fordulsz, ha esetleg mégis valamilyen visszaélés, átverés áldozata leszel? Mi lesz, ha a blockchainben résztvevők száma egy ponton radikálisan lecsökken, és néhány tucatnyi, vagy pár száz mezei felhasználón múlik csak, hogy az a konkrét blockchain, amin mondjuk a te utóbbi pár éves tranzakcióidat rögzítették, fennmarad és elérhető lesz-e? Emellett úgy, hogy a nagyteljesítményű, kísérleti számítógépek számítási kapacitása rohamos növekedés alatt áll, ahogy arra pár kritikus már most rávilágított: vajon a jelenleg még ultrabiztonságos, megmásíthatatlan és védett blockchain még 5 vagy 10 év múlva is az lesz-e?
Bár az elméletben valóban nagy a potenciál, a jelenlegi gyakorlat inkább tűnik riasztónak vagy elszomorítónak. A jövőben kitérek majd arra, hogy pontosan mit is ért a dolgok jelenlegi állása szerint a AAA játékvilág, különösen a Ubisoft az NFT és a blockchain gaming alatt ahelyett, amire a játékosok gondolnak. Addig is csak azt tudom javasolni, maradjatok a realitás talaján, tájékozódjatok, és ha valaki a digitális aranycsinálás receptjét kínálja nektek, azt kezeljétek mindig legalább pár csepp cinizmussal.
