Természetesen nem az NS volt az első olyan játék, amelyben az FPS-elemeket RTS-részekkel vegyítették, pusztán az első olyan, amelyben mindez hibátlanul működik. A csapat kapitánya, illetve idegenek esetén - hiszen két faj vívja ádáz küzdelmét a programban - a parti tagjai fejlesztik a felszereléseket vagy saját magukat, épületeket húznak fel, és megpróbálják totális kontroll alá vonni a pályát, hogy a megtakarított nyersanyagoknak hála ledarálják az ellenfelet.
Míg az emberekkel gyakorlatilag egy szokványos játékot kapunk, amelyben, ha jó a stratéga, folyamatosan újabb fegyverekhez, páncélokhoz juthatunk, addig az idegenekkel egy idáig nagyon kevésszer látott perspektíva köszön vissza: önmagunkat fejleszthetjük, tojássá alakulva, majd abból egy új típusú szörnyként kikelve felmászhatunk a falakra, tehát valósággal lelki terrorban tarthatjuk ellenfeleinket.
A program nem attól zseniális, hogy oldalanként teljesen más taktikát igényel, hanem attól, hogy gyakran pályánként vagy szituációnként alapjában változik meg az egész cucc felfogása, a közösségnek hála pedig erre okos csapatjátékkal és soha át nem élt izgalmakkal esélyünk is van reagálni. Soha nem felejtem el a mellette eltöltött órák sokaságát, bár sajnos mostanság nincs túl sok időm vele foglalkozni. És hogy miért mondom el most mindezt? Mert megjelent a legújabb verzió, amely gyakorlatilag annyira megreformálja a játékot, hogy kár is részletezni: ha van egy Half-Life első részed és STEAM accountod, akkor nyomás letölteni!
Míg az emberekkel gyakorlatilag egy szokványos játékot kapunk, amelyben, ha jó a stratéga, folyamatosan újabb fegyverekhez, páncélokhoz juthatunk, addig az idegenekkel egy idáig nagyon kevésszer látott perspektíva köszön vissza: önmagunkat fejleszthetjük, tojássá alakulva, majd abból egy új típusú szörnyként kikelve felmászhatunk a falakra, tehát valósággal lelki terrorban tarthatjuk ellenfeleinket.
A program nem attól zseniális, hogy oldalanként teljesen más taktikát igényel, hanem attól, hogy gyakran pályánként vagy szituációnként alapjában változik meg az egész cucc felfogása, a közösségnek hála pedig erre okos csapatjátékkal és soha át nem élt izgalmakkal esélyünk is van reagálni. Soha nem felejtem el a mellette eltöltött órák sokaságát, bár sajnos mostanság nincs túl sok időm vele foglalkozni. És hogy miért mondom el most mindezt? Mert megjelent a legújabb verzió, amely gyakorlatilag annyira megreformálja a játékot, hogy kár is részletezni: ha van egy Half-Life első részed és STEAM accountod, akkor nyomás letölteni!
