A vihart a német Heise Online portálnak a lipcsei Game Convention 2008 rendezvényen készített helyszíni riportja kavarta, melyet a lap munkatársa a Sony standján a japán óriás európai főnökével, David Reeves úrral készített. A férfiú többek között ezt mondta: „A PS3-ra folyamatosan, hónapról hónapra adunk ki új címeket, melyek valamilyen formában egyediek és más-más célcsoportot érintenek. Egyik hónapban a Gran Turismo, a másikban a Singstar, aztán külsős címek, mint az Electronic Arts-féle Mirror's Edge.” Reeves szerint Faith kalandjai ebben az évben kizárólag PS3-ra jelennek meg, X360-ra és PC-re csak 2009 elején. Természetesen az újságíró megkereste a DICE jelen lévő fejlesztőjét is, aki annyit mondott: „Eddig erről semmit nem hallottunk, ám az lehetséges, hogy magasabb szinten létrejött olyan megállapodás, melyről minket még nem tájékoztattak.” Hozzá kell tenni, a játék nem az EA, hanem a Sony standján volt kiállítva...

Innentől kezdve aztán senki nem értett semmit. Egyelőre hivatalos cáfolat vagy megerősítés nem érkezett az ügyben; igaz, az új-zélandi Button Mash portál szerint az EA már közölte, hogy ez nem igaz, és idén télen mindhárom platformra egyszerre érkezik a cím, ám sehol másutt nem találni nyomát egyelőre az Electronic Arts hivatalos közleményének, így ezt sem vehetjük készpénznek. Mindaddig tehát, míg akár pro, akár kontra nem jelenik meg valamely fél részéről „pecsétes” sajtóközlemény, ajánlom, kezeljük pletykaszinten ezt, és ne lázongjunk feleslegesen.

A GameSpot szakírójának egyébként volt szerencséje kipróbálni a játékot Lipcsében (PS3-on természetesen) -- és el volt tőle ragadtatva. A demó egy csatornában játszódott, ám itt ne valami szűk járatokkal átszőtt labirintusra tessék gondolni: a pályát Tokió hatalmas föld alatti mesterséges víznyelőrendszeréről mintázták, melyet egy esetleges szökőár levezetésére építettek, így inkább hasonlít Mória bányáinak futurisztikus verziójához. A játékos alaposan próba van téve, a falról elrugaszkodástól a vízszintes csöveken lengedezésen át a mesterlövészek elől kitérésen át a közelharcig, lefegyverzésig mindent be kell vetni. A belassítás, amelyet tökéletesen kivitelezett mozdulatsorokkal élesíthetünk, öt másodpercig tart, tehát valóban gyors döntésekre és cselekvésekre vagyunk kényszerítve. A cikkíró kiemeli, hogy egyrészt a Mirror's Edge nem egy csomagkézbesítős móka, ilyet csak a játék elején kell végrehajtanunk, afféle oktatópálya gyanánt, másrészt itt tényleg az ügyességünkre építenek a fejlesztők, így olyan szinten romlik Faith mozgásrendszere a nála lévő fegyverektől, hogy ha meg is szerzel mondjuk egy puskát valamelyik rendőrtől, azt használat után rögtön el is hajítod, hogy tovább tudj száguldani. Az irányítás egyszerű, ahogy az előzetesekben már volt róla szó, valóban csak két gombra van szükségünk: kontrolleren L1 a „fel” mozdulatok (ugrás, falon futás, mászás), L2 a „le” (bukfenc, földön csúszás, guggolás), illetve speciális esetben az akciógombra (például amikor egy fegyveres ellenfél közelébe kerülsz, megfelelő helyzetbe kerülve a kezében lévő pisztoly vörösen „felragyog”, ekkor a háromszög gombot lenyomva elrekvirálhatod tőle a fegyvert). A látványvilág továbbra is pazar, a már jól ismert felszíni fehéres-kékes, pasztelles színvilág után a csatorna sötétebb, zöldes világa üdítően hat. Akármire is jelenik meg tehát a játék, és akármikor, egyre inkább reménykedhetünk benne, hogy nagyszerű élményben lesz majd részünk. És igazából ez a lényeg...

Az alábbi videóban a fent emlegetett demópálya végigjátszását nézhetitek meg három percben. Tériszonyban szenvedők csak óvatosan fogyasszák...