Milyen az ideális gamer-PC?

Korábban raktunk már össze számítógépet százezerből, de raktunk össze egyet próbaképpen a Bluechip konfigurátorával, ahol költséget nem kímélve építettük meg az akkor legjobb elérhető alkatrészekből egy kisebb atomerőművet. Na de mit tegyen az ember, ha nem akar több mint félmilliót rákölteni egyszerre egy gépre, de nem is szeretne túl sok kompromisszumot kötni?

Ideális, de nem átlagos

Mielőtt azonban belekezdenénk a kérdés megválaszolásába, le kell szögeznünk pár dolgot: egyrészt az alábbi összefoglalóban nem egy konkrét konfigurációt rakunk össze, hanem inkább a megfontolandó szempontokat és a lehetőségeket vesszük figyelembe. Másrészt kis segédletünk nem szentírás, inkább afféle útmutató az idei évre azok számára, akik éppen gépvásárláson törik a fejüket és mielőtt fórumok mélyére ásnák magukat, szeretnének nagyjából képbe kerülni.

Hogy mit tekintünk “ideálisnak” az mindenki számára mást jelent, a tisztánlátás végett itt és most azt takarja, hogy megfizethető áron (relatíve, mint minden hobbi, úgy ez is drága) kompromisszumok nélkül, vagy csak minimális engedékenység mellett képes elfuttatni napjaink játékait. Mit értünk ezalatt? Például ha muszáj lejjebb adni, akkor nem a nyolcszoros, hanem a négyszeres élsimítást kapcsoljuk be, de nem játszunk kisebb felbontáson, mint amire a monitorunk natívan képes. Ugyanakkor kiegyensúlyozott, nem akad el az adatfolyam sehol (nincs úgynevezett bottleneck a CPU és a GPU között) magyarán jól optimalizált a rendszer. Végezetül a belátható jövőben költséghatékonyan fejleszthető, bővíthető; de remélhetőleg kiszolgál 5 vagy több évig anélkül, hogy az alapoktól újra kéne építeni, elég legyen a részenkénti csere.

A lényeg a lényeg

Most hogy ezt letudtuk, tegyük is meg az első lépést és válasszunk processzort – van aki az alaplappal kezdi, mégis a fordított sorrendet javasolnánk, mert végső soron a CPU az, ami a meghatározó elem, végtére is ez végzi a legtöbb munkát. Most már mind az AMD, mind az Intel három-három, asztali számítógépekbe szánt kategóriával csábítja a vásárlókat, nagyjából mindre igaz, hogy ár-teljesítmény arányban szépen lefedik a piacot. Sorban tehát mind az AMD Ryzen 3-5-7 mind az Intel i3-i5-i7 növekvő teljesítményt kínál, egyre magasabb áron - a kompromisszum nélküli játékhoz legalább a minimum négy logikai szállal rendelkező processzorokat javasolnánk. Magyarán a licit az 5-ös jelzésű eszközöktől indul, ezzel garantált, hogy csak a rendkívül processzorigényes játékoknál fogunk CPU-limitbe futni. Érdemes mindenképpen a legújabb “évjáratot” beszerezni, bár az Intel feltehetően minimum foglalatváltásra készül még az idén. Ha lehet hinni a híreknek, a nyolcadik generációval teljesen felrúgják a megszokott tick-tock fejlesztési rendjüket: egyből két modellel készülnek, ők lesznek a Coffee Lake 14nm-en és a Cannon Lake 10nm-en - előbbi i7-változata állítólag már hatmagos lesz, válaszul az AMD Ryzen processzoraira. Vagyis ha Intel-párti vagy, lehet, hogy megéri kivárni az idei év végét; ha most azonnal kell, időtállóság szempontjából a biztosabb pont jelenleg az AMD.

Alaplap választása az előbb kiválasztott processzortól függ, az határozza meg ugyanis a foglalatot amibe belekerül (gyártó honlapjára tessék elfáradni). Itt nagyon mellényúlni nem lehet, fölösleges túzásokba esni sem kell, Intelnél egyedül egy dolgot kell megjegyezni: 'K' processzor csak 'Z' alaplapba, 'Z' alaplap csak 'K' processzor alá. Érdemes észben tartani még a magas memóriaárakat, melyek mérséklődésével egyelőre nem igazán bíztatnak senkit. A gyártók a gyorsabban pörgő mobilpiacra gyártanak jelenleg, így PC-szempontból túlkompenzálva a tavalyi túlkínálatot és ez bizony szomorú hír, mert a bár még elegendő a 8 GB, a jövőben várhatóan a játékok inkább a 16 GB RAM felé tendálnak majd. Így itt összekapcsolódik az alaplap és a RAM témaköre: ha költségkímélés szempontjából olyan alaplapot választunk, melyben csak két foglalat van, de egyelőre megelégszünk 8 GB memóriával, akkor bizony egy rudacskát érdemes vásárolni ekkora kapacitással és mellé később majd egy másikat, a 2×4 GB felállás helyett. Szintén figyelembe kell venni, hogy processzorunk és alaplapunk legföljebb milyen órajelű modulokat támogat, fölé menni és csak azért felárat fizetni fölösleges.

Videokártyák terén aranyszabály, hogy a legjobb, legerősebb kártyák, az “enthusiast” névvel illetett darabok ár-teljesítmény arányí a legrosszabb – na nem azért mert gyengék lennének, hanem mert pofátlanul túlárazottak. Nagyon úgy tűnik, hogy a hőn várt Vega sajnos éppen ebben a kategóriában debütál majd, vagyis a GTX 1080Ti vetélytársának szánják az “új” 500-as széria tulajdonképpen egy frissítése a 400-as Polaris kártyáknak – magasabb órajelek, kisebb javítások, picit más felépítés, de lényegében ugyanaz az architektúra. Bevált szokása ez az AMD-nek, olyasmi, mint a nVidia részéről a Ti-széria egy új sorozatszám után (fogjuk rá a párhuzam kedvéért), és a mérések szerint nem túl nagy a teljesítménybeli előnyük sem. Mindenesetre a jelenlegi trendek szerint a játékok memóriaéhsége leginkább a GPU VRAM-ján jelentkezik, így érdemes minimum 4 GB VRAM-mal szerelt kártyával készülni a jövőre. A GTX 1060 3GB RAM-ja már határeset, tehát rendesen a pénztárcánkba kell nyúlni és kicsengetni azt az 50-60 ezret, de ezzel (üveggömb elő) minimum három évig mindent el lehet majd futtatni FHD felbontás mellett kényelmesen. Addigra talán idehaza is elterjed és jóárasodik a 4K kijelzők piaca, akkor majd lehet arra váltani – addigra könnyebben megfizethető lesz az a technológia, ami élvezhető minőségben meghajtja alatta a játékokat.

Meg a többiek

Mindemellé erősen megfontolandó egy SSD legalább az operációs rendszer számára, illetve annak a pár játéknak, amit nem akarunk fel-le telepíteni, és nagy hasznát lelik, mert irdatlan sokat töltenek merevlemezről (igen, rád nézek Total War: Warhammer és kedves Civilization VI, no meg a Fallout 4 is örül neki). Már csak egy normális tápegységet kell venni, aranyszabály itt is, hogy a minőségnek ára van: nagyjából 10 ezer körül indul az a kategória, amin érdemes is gondolkodni (5-600W, válasszunk nevesebb gyártóktól, mint a Chieftec, FSP, Thermaltake). Egy jó társ akár egy évtizedig is társunk lehet, érdemes így tervezni vele, ahogy csökkentik a gyártástechnológiában alkalmazott csíkszélességet nagyobb teljesítményt kapunk ugyanazon a fogyasztáson, tehát nem kell állandóan cserélgetni.

Ha tuningolni akarunk, kelleni fog egy normálisabb processzorhűtő, ami nem csak annyiban jobb a gyárinál (már ha jár a CPU mellé, erről is meg kell győződni), hogy halkabb – nagyjából ugyanaz igaz mint a tápegységre. Az egészet már csak be kell rakni egy házba, az olcsbbak általában olcsóbbak zajosak, esetleg sorjásak is lehetnek, 10-25 ezer között elfogadható minőséget lehet kapni, csak arról győződjünk meg, hogy választott videokártyánk elférjen benne, és ha vigyázunk rá szintén kitarthat addig, mint a tápegységünk, cserélni csak sérülés esetén kell, vagy ha nem fér el benne a jövendő videokártya. A jelenlegi állás az alaplapok szabványméretei végett 330 mm-nél nem kell hosszabbra számítani a jövőben sem.

És az apróságok

Egér, billentyűzet és füles terén (bár mindegyikről egész cikkeket lehetne írni, melyikből mi a jó és mi a fölösleges) csupán két univerzális jótanáccsal tudunk szolgálni: egyrészt mindegyik vezetékes az interferencia elkerülése és a gyors jelátvitel végett; másrészt nem kell, hogy minden 16 millió színben világítson, bár mostanság már-már szériatartozék a diszkófény. Talán a világítós billentyűzeteknek van a legtöbb létjogosultsága, de többségük hajlamos a kopásra. Az egeret úgyis letakarod a kezeddel és meccs közben amúgysem a DPI-váltást villogással jelző lámpák számát nézed. A fülesnél meg még csak meg sem lehet ezt a funkciót indokolni...

Összegzés

Alsó hangon, preifériák nélkül, csak a legszükségesebb elemekkel számolva ez bizony 250.000 forintnál kezdődik, szóval mint mondtuk, ez nem egy olcsó hobbi. Évente emellett 30-50 ezret kellene félrerakni, így folyamatosan szinten tartható lesz a vas, az elmúlt időszak tendenciái alapján minden harmadik évben egy-egy komolyabb újítást eszközölni lehet rajta.