...mármint a Field Ops-ot, természetesen. Ez egy igazi, visszautasíthatatlan ajánlat volt, így egy borús csütörtöki délutánon izgatottan és kérdésekkel tele érkeztem meg a magyar játékfejlesztés Mekkájába, a Digital Reality székhelyére. Hosszasan elbeszélgettem Timivel – a már említett PR-ossal – majd végül, de nem utolsósorban körbevezettek az irodákban. Személyesen összeismerkedtem Flatline kolleginával, végül pedig nem állíthatott meg senki, és rávetettem magam látogatásom fő céljára...
A grafika volt az első, ami alaposan megdöbbentett. Senkinek nem árulok el titkot, ha elmondom: a Field Ops egy taktikai játék, FPS elemekkel ötvözve. Miután a korrekt oktatópálya egyből a taktikai nézetet mutatja, alaposan rá is csodálkozhatunk: ilyen részletgazdag játékkal ebben a stílusban még nem találkozhattunk. A tűéles textúrák, a rengeteg poligonból álló modellek, a belátható – bár kissé ködös – terep mind-mind elképesztőek. Aztán pedig eljutunk oda, ahol elszakadhatunk a madártávlatból, és bekerülünk az FPS nézetbe. Na, itt kezdődik csak az igazi álleejtés: gyönyörű fegyvermodellek, remekül sikerült mozgásanimációk, életteli teli táj. Eszement jól néz ki az egész, na! Hangok terén nem voltam elkényeztetve: sajnálatomra az angol szinkron még nem volt hozzákapcsolva a játékhoz (pont érkezésemkor álltak neki a srácok), így csak a muzsikában és az effektusokban gyönyörködhetett igen csak érzékenynek mondott fülem. A játék itt sem vallott kudarcot: öblös robbanások, remek fegyverhangok, és pompás, a Digital Realitytől megszokott zenék kényeztettek, amelyek ráadásul dinamikusan, szituációfüggően váltakoztak. Egy szó, mint száz, a külcsínbe nem lehet belekötni.
A játék alapkoncepciója tipikusan tűz és víz effektus: egy lassú taktikai játék ötvöződik egy pörgős akciójátékkal. Vita nincs, ez a két stílus annyira távol áll egymástól, hogy gyakorlatilag lehetetlennek tűnik összemosni őket – nem is sikerült tökéletesen. A taktikai rész kicsit kevéskének érződött – kevés irányítható egység, relatíve kevés lehetőség –, az FPS rész pedig kicsit elnagyoltnak: végtelen lőszer, ebből a nézetből irányíthatatlan csapattársak vártak. Az érdekesség azonban, hogy bár egyik összetevő sem számít átütőnek – inkább csak becsületes iparosmunka hangulatot áraszt –, a kettő koktélja, a hozzá passzoló lassuló-gyorsuló játékmenettel annyira extrém, annyira üdítő, hogy gyakorlatilag már új, saját stílust alkot. Ebben a stílusban pedig nem csak, hogy úttörő, de ráadásul pokolian jól is csinálja. Az egyik pillanatban még felülnézetből terelgetjük az embereinket, egy másikban hopp: fekszünk a porban, kúszunk előre, miközben körülöttünk tombol a háború pokla. A mesterséges intelligencia remekül alkalmazkodik ehhez a kettősséghez, és bravúros megmozdulásokra is képes - egy szó mint száz, a játék szórakoztat, és ez bizony nagy szó.Fűzhetném még tovább a szót, kitérhetnék az apróbb részletekre, de nem teszem: nem teszem, mert a következő Guruban alaposan kitérünk a témára, egy több oldalas giga-beszámolóval, valamint egy interjúval kényeztetünk majd benneteket a Field Ops-szal kapcsolatban – így tehát látható, hogy ismételten érdemes lesz várni a postást!
Nekem nagyon tetszene, hogy egyszer felülnézetből irányíthatnánk egységeinket, aztán "belebújhatnánk" a bőrébe az egyiknek. De félek, hogy nem lesz jól megvalósítva... Bár a Digital Reality egy jó fejlesztőstúdió. Nem tudom...
A grafika nem érdekel engem egy játéknál, abszolút, de valahogy a képek láttán nekem nem esett le az állam. BF Vietnam... Ez jutott eszembe, mikor ránéztem a legelsőre