• Párizsban volt az Oppenheimer világpremierje
  • Az újságírók természetesen megosztották az élményeiket
  • Mindenki egyetért abban, hogy kiválóan sikeredett Christopher Nolan drámája
  • Nálunk július 20-tól lesz megtekinthető a mozikban

Christopher Nolan az a fajta rendező, aki nem igazán tud hibázni, és ha mégis, akkor sem nagyot. Remek példa erre legutóbbi filmje, a Tenet, amely ugyan valamivel gyengébben sikeredett, mint a többi alkotása, de az átlag blockbusterek közül még így is messze kiemelkedett. Legújabb opusza, a július 20-án debütáló Oppenheimer már csak azért is izgalomban tartja a közönséget, mert az első atombomba születéséről szól, ráadásul olyan kiemelkedő színészek közreműködésével, mint a címszereplőt alakító Cillian Murphy (akinek már látatlanban is kinéz néhány jelölés), Emily Blunt, Matt Damon, Robert Downey Jr., Florence Pugh és Kenneth Branagh. A több mint három órás drámának nemrég volt a párizsi világpremierje, ahol számos újságíró tekinthette meg, miként sikerült a mester legújabb próbálkozása. Természetesen senki sem tartotta magában a véleményét, így aztán elözönlötték a Twittert az első reakciós posztok, a szakma pedig elég egyöntetűen hozta meg az ítéletét: kiváló film született.

"Epikus történelmi dráma, méghozzá a Nolanre jellemző feszültségkeltéssel és narratívával, megdöbbentő hangzással és figyelemre méltó látványvilággal. Wow." – írta Matt Mayum, a Total Film szerkesztője. De nem ő az egyetlen, aki felejthetetlen élményként hivatkozott a filmre, hiszen Jonathan Deant, a The Sunday Times újságíróját is teljesen magával ragadta az alkotás. Véleményében kiemelte, hogy az Oppenheimer csak részben szól az atombombáról, mivel leginkább az emberiséggel kapcsolatban fogalmaz meg éles kritikát. Hozzátette viszont, hogy a női karakterekkel ezúttal sem volt maradéktalanul elégedett (Nolan esetében gyakran hozzák fel ezt a kritikát), Emily Blunt például csak egyszer volt képes kiszakadni a "stresszes anya" szerepéből. 

A színészi alakításokat természetesen minden egyes szakmabeli az egekig magasztalta (nem csupán Murphyét, a leírtak alapján az egész stáb brillírozik), ahogy a drámát is kellően komolynak tartják, a feszültség pedig már-már kézzelfoghatóvá válik a befejezésre, ami szokás szerint a székhez szögezi majd a nézőt. Persze túlzásnak tűnhet ez a sok dicséret (egyébként a Barbie is hasonló fogadtatásban részesült a minap), de ne feledjük, hogy egy Nolan-filmről beszélünk, tehát ha ezeket a reakciókat elosztjuk kettővel, még akkor is az év egyik legjobb alkotásával van dolgunk.