A hatalmas fémóriás lassú, monoton lépteinek zaja betöltötte a romos és kietlen tájat. A semmiből halkan zizegő lézernyaláb hatolt egyenesen a fémszörnyeteg mellkasába. A vastag fémlemezek vörösen felizzottak. Az előbb még mit sem sejtő, két lábon járó gyilokgép pilótája viszonozta a tüzet. Amikor a két mech közel került egymáshoz, szinte látni lehetett, miként szikrázik e két élettelen harci gépezet szeme. Pedig mennyire éltek ők akkor! Ahogyan a bennük ülő emberek, úgy ők maguk is utálattal pillantottak ellenfelükre. Érezhet a tömör acél bármit is? Egy valamit talán érezniük kellett: hogy ezt a különös párbajt egyikük megtörten, arccal a földre zuhanva fejezi majd be. Pilótáik félelemmel szívükben, ám elszánt arccal célba vették egymást, majd vakító fényesőt és rakétazáport zúdítottak a másikra.

Ej, ezt az életérzést szavakkal nem lehet még csak körülírni sem...


A videojáték-iparban nagy változások mennek végbe. Egyre jobban elszaporodnak az ingyenesen játszható programok, melyek ugyan még nem értek milliós eladásokat produkáló társaik nyomába, de bizonyos tekintetben ők már a jövő hírnökei. A Tribesnak nem is olyan régen összejött a sikeres visszatérés, most pedig a MechWarrioron a sor, hogy frissen és üdén, a rajongók elvárásainak megfelelve térjen vissza egy évtizedes Csipkerózsika-álmából. Bizony, sokáig szunnyadt az egykoron csodás pillanatokat is megélt széria. Az ötödik számozott epizód érkezésének híre még 2009-ben röppent fel, hogy aztán mély hallgatagságba burkolózzanak a fejlesztők. Ez persze nem azt jelenti, hogy lazsáltak volna az elmúlt évek alatt: az ötös szám eltűnt, helyét az „Online” szó vette át, teljes árú programból pedig ingyenessé avanzsált az új MechWarrior. Ingyenes és jó is? Azt hiszem kijelenthetjük, hogy a válasz igen, hiszen lassan (a fejlesztők ígéretei szerint még idén) beérik a Piranha Games gyümölcse. De elég a fecsegésből, lássuk a mechet!

Fémszörnyek méhében

Amint belépsz a harctérre, hamar rájössz, hogy halvány fogalmad sincs arról, mit és hogyan is kellene csinálni, amikor az ember egy mech belsejében foglal helyet. Bizony, most már mi magunk fészkelődhetünk mechünk irányítópultja előtt, a negyedik rész TPS kameraállását felváltotta a belső nézet. Az aprólékosan kidolgozott pilótafülkében szabadon nézelődhetünk, bár erre tulajdonképpen nem lesz szükségünk, hiszen a hologramkijelzőnek hála minden fontos információ a szemünk elé kerül. Az új nézőpont egyébként a hangulaton is nagyot dob, de azt hiszem, nem nagyon lehet, vagy épp kell ecsetelni, hogy milyen is az, amikor egy száz tonnás gépezet dübörög az ember talpa alatt, vagy megremeg a becsapódó lövések ereje alatt.


A játék „ízére” tehát kezdetben nehéz lesz ráérezni, mivel sajnos jelenleg semmilyen oktatórész nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy elsajátítsuk, hogyan kell egy mechet irányítani vagy a különféle fegyvereket használni (igaz, ez a bétaállapot tükrében még megbocsátható tény). Így marad az a kevésbé kellemes lehetőség, hogy a harctéren, élesben jöjjünk rá, miként is működik egy ilyen két lábon járó csoda. A 21. században talán már kevesen akadnak, akiknek elképzelésük sincs arról, miként is festhet egy ilyen mech, de ha mégis lenne, akkor képzeljetek magatok elé olyan robotokat mint az Alakváltók a Transformers-univerzumból (persze alakváltás nélkül...). Egy ilyen gépezet működése nagyban hasonlít a harckocsikéra. Lábaik ugyan az emberi végtagokra hajaznak, ám működésüket tekintve már nem érnek fel annak sokoldalú mozgásához, mely esetünkben főként azt jelenti, hogy oldalazva haladni például nem is tudnak. Adhatunk gázt, fordulhatunk, de sasszézni nem tudunk, és mivel a lábakon nyugvó "test" a lábaktól függetlenül szabadon foroghat tengelye körül, így sokszor nem is arra fogunk nézni, amerre valójában haladunk. Bizony, az új MechWarrior nem egy tucat-akciójáték, a végletekig egyszerűsített irányítással; a mozgás tökéletes elsajátítása sem olyan könnyű.

Megvásárolt mechjeinket szabadon átalakíthatjuk, az általunk preferált fegyverzetet pakolva rájuk; akadnak itt lézerek, részecskeágyúk, rakéták, de még lángszórót is felszerelhetünk. Persze ezzel is vigyázni kell, mivel a fegyverek hőt termelnek, így óvatosan, meggondoltan kell használni őket, nem egyszerre az összeset. Ha gépünk mégis túlmelegedne, akkor minden automatikusan leáll, így előzve meg az egyes részek végzetes szétolvadását, esetleges károsodását. Talán mondanom sem kell mennyire kínos, végzetes és persze megalázó, ha ezt ellenfelek gyűrűjébe játsszuk el... A szimulátor-gyökerek sem vesztek el: minden mindennel kapcsolatban áll, mindenre kihatással van, ahogyan az meg van írva a nagy BattleTech-könyvben: melegben könnyebben, míg hidegben lassabban forrósodnak fel ágyúink, a mechek pedig a találatok becsapódási helyétől függően akár el is veszíthetik testrészeiket, egy leszakadt karral együtt pedig odaveszhet a ráaggatott fegyverzet is.

Lézert a nyakukba!

Természetesen az ügyességre, a reflexekre csak másodsorban lesz szükségünk, mivel legfontosabb még mindig az, hogy tudjunk a legkeményebb, a legreménytelenebbnek tűnő harci szituációban is higgadtan gondolkozni és dönteni; gyorsan, de megfontoltan, a legjobb pillanatokban kerüljünk szembe ellenfeleinkkel -- illetve ne is szembe, hiszen oldalról, hátulról megkerülve még okosabb az ellenséges csatamecheket lerohanni. Megint csak egy tankos példával kell előhozakodnom, mert az egyetlen jelenleg elérhető játékmód az Assault, és valójában az egész játék sokat örökölt a World of Tankstól. Itt is mindenki egy élettel, egy mechhel megy a csatába, itt is létfontosságú, hogy ne rontsunk neki meggondolatlanul az ellenfélnek.

A tankos MMOG-hoz hasonlóan a felderítés is lényeges, sőt, külön szerepkör is épül köré (pontokat is kapunk érte). Erre tökéletesek a gyengébb páncélzatú, könnyebb és ezáltal gyorsabb variánsok, míg a küzdelem hevében már többet érünk a vastagabb páncélzattal, de végső soron a menekülés sem rossz megoldás (jobb megtörten, mint holtan). A mechek közt tehát kedvünkre válogathatunk, így mindenki megtalálhatja a játékstílusának leginkább megfelelőt. A harctéren 16 fő egyenlő felosztásban apríthatja egymást, a győzelemhez az ellenfél teljes megsemmisítése, vagy az ellenséges bázis elfoglalása szükségeltetik. A pályák nagyon jók, valóban érezni rajtuk az „életszagot”, és nem csak a pályatervezők ecsetvonásait: nagyok, és sok kerülőutat, elágazást, magaslatot kínálnak, így a taktikázás csak a játékoson múlik.

Rozsdamarta szépségek

A hatalmas fémóriások nagyszerűen festenek, apró részletességgel, mérnöki pontossággal lettek elkészítve, szinte csak hódolattal és bámulattal mer rájuk nézni az ember, valahogy úgy, mint egy kisgyermek. Az eltérő mechek eltérő belsőt és műszerfalat rejtenek magukban, bár ez legalább akkora pozitívum, mint amennyire mindezt el is vártuk a fejlesztőktől. A robbanások, a teret átszelő lézerek, a lassan gomolygó füstfelhők, a porba hulló gépszörnyek -- az egész nagyon össze van rakva. Néhány pálya ugyan kicsit kopár itt-ott (bár ez csupán személyes vélemény), és az is érdekes, hogy a fenyőerdők se a lézersugarak, se a felettük masírozó lépegetők kedvéért nem hajlandóak meghajolni (de ez nem azt jelenti, hogy rombolható környezetért kiállt a játék).

Sajnos a program jelenleg még rendkívül optimalizálatlan, ráfér még rendesen a tuningolás a CryEngine 3 hajtotta látványra; értelemszerűen ez még nem a végleges állapot, a munka folyamatos, a fejlesztők jelenleg nem is voltak hajlandóak végleges gépigényt megadni. Egyelőre arra készüljetek, hogy egy átlag PC-vel nem fogjátok sűrűn elérni a 30-40 fps-t sem -- megijedni ugyanakkor nem kell, egészen biztos, hogy a végleges verzióig sokat fog javulni a helyzet.

Fenome(ch)nális?

A MechWarrior Online-ban nagyon sok potenciál rejtőzik, valóban egy jó játék ígéretét hordozza magában. Pontosan még nem lehet megállapítani, hogy mennyire lesznek kiegyenlítve az erőviszonyok a fizetős játékosok és ingyenesen játszó társaik között, de úgy tűnik, hogy ezzel sem lesz gond. A béta az még béta, a hibákat könnyen lehet javítani, azokra nem kell odafigyelni. Egy valamit azonban ne felejtsetek el: ez egy szimulátor! Ha nem is ízig-vérig az, de ez nem az a fajta játék, amiben másodpercek tört része alatt lepuffantod az ellenfelet, aztán rohansz tovább. Itt gondolkodni kell, nem előrerohanni, hősködni, mert akkor tuti biztos, hogy levadásznak. Itt is megvan az élményfaktor, de (és ezt most nem sértésből mondom) nem feltétlenül a casual játékosoknak. Ez tulajdonképpen zárógondolatnak is beillik. A rajongókat biztosan visszacsábítja majd a MechWarrior Online, de hogy újakat sikerül-e szereznie, az egyelőre kérdéses marad. Még valamikor idén ez is kiderül.

Lehetek én is mechwarrior?

A dolog tulajdonképpen nem lehetetlen, többféleképpen is bejuthattok a zárt bétába -- bár én jelenleg inkább azt mondom, hogy nem veszítetek sokat azzal sem, ha kivárjátok a hivatalos megjelenést, addigra ugyanis biztos, hogy egy jobban optimalizált program fogad majd titeket, és aligha maradtok le addig valamiről. Ha mégis furdal a kíváncsiság, akkor a legegyszerűbben valamelyik Founders Package megvásárlásával azonnali hozzáférést kaptok a bétához, ezáltal alapító taggá léptek elő (egyéb játékbeli bónuszjuttatások mellett). Ha jelenleg nem kívántok fizetni, akkor is van rá esély. A hivatalos oldalon regisztrálnotok kell, ezt követően egy kérdőívet kitölteni, majd várakozni és remélni. A dolog így sem lehetetlen, figyeljétek naponta az oldalt, bár arra ne számítsatok, hogy azonnal sikerülni fog.