Lukemorse1 egy Japánban élő srác, aki 2007 szeptemberében nyitotta meg saját csatornáját a YouTube-on, és azóta páratlan népszerűségre tett szert: közel négyezer előfizető, 300 ezres látogatói szám, rengeteg komment, és bámulat. A jóember ugyanis durván „gémer”: több mint félszáz (!) gépet halmozott fel odahaza, egészen különleges példányokat is, és több ezer eredeti játéka van. Egész életét ez a szenvedély töltötte ki: vlogokat készített (videoblog), járta a használtcikk-kereskedőket, bújta az internetet új gépek és játékok után, masinákat javított, az ezért kapott pénzt pedig újra csak hobbijába ölte. Mindeközben egy dologról feledkezett csak meg: a családjáról...
Lukemorse1 három napja elkészítette és fellőtte a YouTube-ra utolsó videóját, melyet alant láthattok. Megrázó négy és fél perc, igazi pofon: láthatóan és hallhatóan könnyeivel küszködve jelenti be, hogy felesége fogta közös gyermeküket, és elhagyta őt. „Ma elveszítettem azt a két dolgot, ami lényegében a legtöbbet jelenti számomra; elveszítettem őket, mert önző voltam, és több időt töltöttem a hobbimmal, mint velük.” Aztán elmondja, hogy bezárja a csatornát és nem készít több videót, mert elveszítette a lelkesedését, és már nem látja értelmét az egésznek. Majd így folytatja: „Csak egy tanácsot adhatok: ha van valaki, aki valóban fontos számodra, és valóban szereted, és van egy hobbid, légy tisztában prioritásokkal, nehogy úgy végezd, mint én. Ha van feleséged, gyermeked, mondd el nekik, hogy szereted őket, mondd el, hogy fontosak számodra.” „Apám egyszer adott nekem egy tanácsot; azt mondta: ha sok mindened van, az nagyszerű, a tárgyak szórakoztatnak egy ideig, de nem beszélgetnek veled, nem nevetnek, és nem csak móka van velük; néha lerobbannak, néha megsérülnek — ám az emberek mindig ott vannak. Gondoskodj róla, hogy az embereket a tárgyak elé helyezd, mert a végén, amid marad, egy csomó cucc, semmit nem fog jelenteni számodra...”
A YouTube azóta megtelt a videoüzenetekkel, mindenki együttérzését fejezi ki a tényleg szimpatikus, barátságos, közvetlen srácnak, és a mienkhez hasonló oldalak szerkesztői megírnak egy ilyen cikket, melyek lényege ugyanaz, amit Lukemorse1 is mondott: légy tisztában a prioritásokkal! Néha szakadj el a géptől, legyél együtt a családoddal, mozduljatok ki együtt a szabadba; legyenek számodra elsők a körülötted élő emberek, minden más csak utána következhet...
Lukemorse1 három napja elkészítette és fellőtte a YouTube-ra utolsó videóját, melyet alant láthattok. Megrázó négy és fél perc, igazi pofon: láthatóan és hallhatóan könnyeivel küszködve jelenti be, hogy felesége fogta közös gyermeküket, és elhagyta őt. „Ma elveszítettem azt a két dolgot, ami lényegében a legtöbbet jelenti számomra; elveszítettem őket, mert önző voltam, és több időt töltöttem a hobbimmal, mint velük.” Aztán elmondja, hogy bezárja a csatornát és nem készít több videót, mert elveszítette a lelkesedését, és már nem látja értelmét az egésznek. Majd így folytatja: „Csak egy tanácsot adhatok: ha van valaki, aki valóban fontos számodra, és valóban szereted, és van egy hobbid, légy tisztában prioritásokkal, nehogy úgy végezd, mint én. Ha van feleséged, gyermeked, mondd el nekik, hogy szereted őket, mondd el, hogy fontosak számodra.” „Apám egyszer adott nekem egy tanácsot; azt mondta: ha sok mindened van, az nagyszerű, a tárgyak szórakoztatnak egy ideig, de nem beszélgetnek veled, nem nevetnek, és nem csak móka van velük; néha lerobbannak, néha megsérülnek — ám az emberek mindig ott vannak. Gondoskodj róla, hogy az embereket a tárgyak elé helyezd, mert a végén, amid marad, egy csomó cucc, semmit nem fog jelenteni számodra...”
A YouTube azóta megtelt a videoüzenetekkel, mindenki együttérzését fejezi ki a tényleg szimpatikus, barátságos, közvetlen srácnak, és a mienkhez hasonló oldalak szerkesztői megírnak egy ilyen cikket, melyek lényege ugyanaz, amit Lukemorse1 is mondott: légy tisztában a prioritásokkal! Néha szakadj el a géptől, legyél együtt a családoddal, mozduljatok ki együtt a szabadba; legyenek számodra elsők a körülötted élő emberek, minden más csak utána következhet...
Remélem, rendeződik az élete, a szeretteihez is eljut a videó,de a legfőképp, hogy nem esik ismét ebbe a hibába.
Szerintem nagyon illik ide ez a mondás,hogy kitől származik,sajnos nem tudom de nagyon megjegyeztem....
Chidori, kérlek csak a magad nevében beszélj! Te lehet, hogy olyan vagy, aki mindenkit és mindent elhanyagol a játékért, én speciel nem vagyok ilyen, és gondolom sok más olvasó sem. Különben meg még véletlenül sem kocka minden ember, aki a PGO-ra jár.
Én vállalom hogy 1 bizonyos fokig itt tartok és nme vetem meg mert ő legalább valamit csinált ami számára értelmet nyert - ez mégis függőség betegség mintha a drogra kapott volna ... de akkor is nem tudom csak sjnálni ha pedig tanul a hibájából akkor az Főnyeremény mert rájött hol rontotta el és elkezdődött sszámára a rehabilitáció időszaka - MIDENKINEk JÁR ESÉLY
Legyen ez másnak is tanulság!
Jelenleg azonban álszentség azt hangoztatni, hogy jajj, szegény srác, milyen rendes, szimpatikus volt, mégis elbánt vele az élet és a csúf számítógép. Saját magával bánt el, ilyen egyszerű.
Egy dologra jó ez a történet: elrettentő példának. Ha bárki észleli magán, hogy elhanyagolja a családját, a szeretteit, akkor addig lépjen, amíg nem késő, különben így jár, mint ez a szerencsétlen, és akkor bizony ő se lesz sajnálatra méltó.
szánalmas hogy vannak olyan emberek akik a saját családjukat félreteszik csak a hobbijuk miatt. nemszívesen mondom ezt, de valahol megérdemelte és remélem, hogy tanult az esetből és összekapja magát
erről az egészről az a véleményem,hogy nem kell itt tanulságot levonni,mert ez helyzetfüggő egy dolog
na emberek nem tudom sajnálni a srácot csak a családját