Meglehetősen furcsa volt az első találkozásom a Dark Souls-széria nyitányával, mivel a Demon’s Souls ismerete híján én egy olyan fantasy szerepjátékra számítottam, mint mondjuk a The Elder Scrolls-sorozat vagy a Gothic. Felettébb meglepődtem tehát, amikor kiderült, hogy valójában egy olyan akció-RPG-vel állok szemben, ami nemigen tartalmaz dialógusokat, nincs benne terebélyes képességfa, a térképet és a küldetésnaplót pedig még csak hírből sem ismerik Lordran szebb napokat is látott királyságában – szemben a híres/hírhedt „You Died” felirattal, ami lényegében minden sarkon ráköszönhet az emberre. Ez utóbbi kijelentés különösen igaznak bizonyult abban a Blighttownban, melynek neve hallatán szinte minden játékosból előtör a PTSD, a város ugyanis finoman szólva sem kegyelmezett azoknak a kalandoroknak, akik oda tévedtek.
Sokakhoz hasonlóan nekem sem csak a helyszín labirintusszerű felépítése, az állandó sötétség, a szemét módon elhelyezett ellenfelek és a mérgező talajszint (ez mostanra a FromSoftware egyik ismertetőjegyévé vált) okozott fejtörést, hanem az is, hogy Blighttownban bizony patikamérlegen mérték a képkockákat, így a legtöbb esetben a két remegő kezem is elég volt ahhoz, hogy kiszámoljam, hány fps-t látok a képernyőn. Ha jól tudom, PlayStation 3-on is jelen volt ez a probléma, én viszont PC-n játszottam először a Dark Souls-szal, eleinte ráadásul a DSfix nélkül, szóval el tudjátok képzelni, hogy milyen sokszor szerettem volna lyukat ütni a monitorba.
Hangulat terén egyébként engem magával tudott ragadni ez a pálya, hiszen dark fantasy volt a javából, ám az biztos, hogy ha Undead Burgban, Undead Parish-ben és Depths-ben még nem értette valaki, miért hivatkoznak a programra a világ egyik legnehezebb játékaként (legalábbis a modernebb érát tekintve), az hamar rájött, miután betette a lábát erre az elátkozott helyre. És akkor még szóba sem hoztam a szakasz lezárásának tekinthető Chaos Witch Quelaaget, a félig nő, félig pók főellenfélnek ugyanis rengeteg hajszálam esett áldozatul anno – persze ma már tudom, hogy azért nem volt olyan hihetetlenül nehéz az a harc, de akkoriban kínlódtam vele eleget. Rovatunk aktuális sztárja tehát egyáltalán nem kímélte azokat, akik felkészületlenül lépték át a nyikorgó küszöböt, és mivel ilyen helyszínből akad még néhány a stúdió munkásságában, biztosak lehettek benne, hogy nem a Dark Souls volt az utolsó soulsborne a rovatban.
A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!
A borítókép forrása: Bandai Namco
