- 88 éves korában elhunyt Jean-Paul Belmondo
- Macron, Alain Delon és Claudia Cardinale is megrendülve emlékezik rá
Tegnap este érkezett a hír, miszerint nyolcvannyolc éves korában, párizsi otthonában elhunyt Jean-Paul Belmondo. A francia és később a nemzetközi mozi szupersztárja, a lezserségéről és könnyed alakításairól híres művész az utóbbi években sem zárkózott el teljesen a nyilvánosságtól, ám ahogy a Michel Godest, a színész ügyvédje mondta, csendben ment el.
Belmondo képzőművész szülők gyermekeként született, ám először a sporttal foglalkozott. Adottságait hajmeresztő filmes mutatványai során gyakran kamatoztatta, jóllehet a sérülések sem kerülték el emiatt. Fiatalkori boxoló karrierje során „formálta” olyan ikonikussá orrát. Egy betegség miatt mégis a színiakadémiát választotta, ahol vezető tanára rögtön megmondta neki, hogy ilyen fizimiskával nők társaságát ne is keresse. Mára tudjuk, hogy utóbbinak nem lett igaza, hiszen nemcsak a filmkedvelő közönség, hanem az ellenkező nem képviselői is szívükbe zárták Belmondot.
Filmes pályája a hatvanas évek kezdetben elsöprő népszerűségű irányzatának zászlóbontásával indult. A François Truffaut ötlete alapján, Jean-Luc Godard rendezésében készült Kifulladásig (1960) főszereplőjeként vált ismertté, majd a két rendezőikon további munkáiban is gyakran feltűnt (pl. Bolond Pierrot, A Mississippi szirénje). Olyan színészekkel játszott együtt az évtizedek során, mint Claudia Cardinale, Gina Lollobrigida, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau.
(A kép forrása: The Limited Times)
A művészfilmek mellett egyre gyakrabban fordult közönségalkotások felé. Olyan gyakran vígjátéki elemekkel tűzdelt bűnügyi filmekben vállalt szerepet, mint például A profi, a Zsaru vagy csirkefogó és A magányos zsaru. Legendás párja, akivel közös munkáik (pl. Borsalino) mellett egészen mostanáig szoros barátságot is ápolt, a francia film másik fenegyereke, a nyolcvanöt éves Alain Delon a következőképp nyilatkozott:
- „Teljesen le vagyok sújtva. Most megpróbálok megkapaszkodni, hogy ne történjem meg velem ugyanez öt óra múlva. Bár nem lenne rossz, ha együtt mennénk el. Az életem része volt, együtt kezdtük a pályánkat hatvan évvel ezelőtt”
Mások is reagáltak a szomorú eseményre. Claudia Cardinale:
- „Felkavart Jean-Paul halálhíre. Mindig is, mint sokunk számára, az életkedv megtestesítője volt és az is marad. Folyton mozgásban marad a szívemben és az emlékezetemben.”
Jean Dujardin Oscar-díjas színész és rendező:
- „Hiányozni fogsz. Nagyon fogsz nekünk hiányozni. Köszönet, Jean-Paul.”
Emmanuel Macron francia elnök:
- „Mindig is Le Magnifique (Csodálatos) néven fogunk emlékezni rá. Jean-Paul Belmondo nemzeti kincs volt, tele pánikkal és nevetéssel, harsánysággal és hajlékony testtel, fenséges hős és ismerős figura, fáradhatatlan fenegyerek és a szavak mágusa. Benne mindannyian megtaláltuk önmagunkat.”
Il restera à jamais Le Magnifique. Jean-Paul Belmondo était un trésor national, tout en panache et en éclats de rire, le verbe haut et le corps leste, héros sublime et figure familière, infatigable casse-cou et magicien des mots. En lui, nous nous retrouvions tous. pic.twitter.com/4CVI9uwKLA
— Emmanuel Macron (@EmmanuelMacron) September 6, 2021
Jean Castex francia belügyminiszter:
- „A csodálatos”
Le Magnifique. pic.twitter.com/hKHNMvdmRp
— Jean Castex (@JeanCASTEX) September 6, 2021
A cannes-i és a velencei filmfesztivál is megemlékezett a
- „nagyvonalú színészről és az emblematikus sztárról”.
Magánélete gyakorta került az érdeklődés homlokterébe. 1995-ben az Empire magazin minden idők 100 legszexisebb sztárja közé választotta. Kétszer nősült, négy gyermeke született, a legkisebb 2003-ban. Legutóbbi élettársa a nála negyvenkét évvel fiatalabb egykori modell, Barbara Gandolfi volt, akivel 2012-ben szakított.
A sportos sztárt idősebb korában nem kímélték a betegségek: 1999 decemberében szívpanaszokkal került kórházba, 2001-ben szélütés érte, 2006-ban combnyaktörést szenvedett. 2013-ban még szerepet vállalt a Fegyveres banditák című akciófilmben, amely azonban nem készült el. Utoljára 2008-ban láthattuk őt filmvásznon az Egy ember és kutyája című alkotásban.
Művészetéért megkapta a Becsületrendet, a civileknek adható legmagasabb kitüntetést Franciaországban. 1989-ben a legjobb férfi színésznek járó César-díjat az Egy elkényeztetett gyermek utazása című filmben nyújtott alakításáért. 2011-ben a cannes-i filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták, 2016-ban a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-életműdíját, 2018-ban a Lumiere Akadémia életműdíját vehette át. Nyugodjon békében!
(Források MTI, Híradó)
