E téma első részében a tartalom tárgyát képezte két olyan gyenge munka, melyeknek a bukása várható volt, ám volt egy olyan cím is, aminek sikeresnek kellett volna lennie. De vajon mi lehet egy remek játék bukásának hátterében? Eddigi irományaimban már többször említettem, hogy manapság rengeteg játék jelenik meg, és a megfelelő megjelenési dátum kiválasztása már fél sikerrel ér fel. Hiszen nem kell valaminek ismertnek lennie, ha nincs más jelentős program (nagy folytatás, várva várt exkluzív, stb.) a hónapban, akkor az ember meg fogja venni azt, ami jut, mert vágyik az új élményekre, megoldásokra. Ha például a Sleeping Dogs nem augusztusban kerül a piacra, vélhetően sokkal kisebb sikert aratott volna, pedig egy nagyszerű játék, ám ez sokszor nem elég. Matematikai műveletként is felfogható egy játék sikere: marketing + jól belőtt megjelenési dátum = siker. Nézzük, ez alkalommal mely művek kerültek megosztó jellegű listánkba!

HEAVENLY SWORD

A PlayStation 3 startjának hajnalán megjelent mű hatalmasat bukott, pedig minden adott volt a sikeréhez, még a fenti matematikai művelet is stimmelt. Ám a Sony konzoljából eleinte kevés fogyott, mert egyrészt többe került, mint a konkurencia gépe (599 dollárról indult, belegondolni is félelmetes), másfelől az Xbox 360 addigra már rengeteg potenciális vásárlót maga mellé állított (jóval korábban jelent meg, és már voltak rá neves exkluzívok is). Ez egyenes úton hozza, hogy a kevés felhasználó kevés vásárlót jelent, holott a Ninja Theory érti a dolgát, a Heavenly Sword pedig egy szép és hangulatos játék még ma is – azonban hiába, bukás lett a vége. De még mekkora! Az eredetileg trilógiának indult program tervét végül törölték, s a csapat ráállt az Enslaved: Odyssey to the West fejlesztésére, ami PS3 mellett immár Xbox 360-ra megjelent. A sors keserű fintora, hogy e játék is bukott, holott egy remek programról beszélünk. Kár mindkettőért...

DARKEST OF DAYS

Először a PC Guru hírrovatában olvastam e játékról, s azonnal magával ragadott a koncepciója: különböző történelmi eseményeket élhetünk át, és láthatjuk, hogy folytak le az események valójában (megfordultunk többek között Pompejiben, és a második világháború borzalmaiba is belepillanthattunk). Remekül hangzik, nemde? A fejlesztésért az ismeretlen 8monkey Labs felelt, ami az impozáns koncepció miatt persze enyhe félelemre adott okot, de mégis bizakodott mindenki, hátha veszik a srácok az akadályokat. Nos, mondanunk sem kell, hogy nem ez történt, a végeredmény pedig borzalmas lett. Az egész játék olyan minőségben került kiadásra, mintha az alfa változatot dobták volna ki: képfrissítési problémák, a különböző tárgyakba való beakadás, működésképtelen célzási rendszer, és monoton pályadizájn. Ez egy tipikusan olyan játék, amit inkább ne adtak volna ki.

MEDAL OF HONOR: WARFIGHTER

Egy egészen friss játékkal zárjuk e héten a sort: a Warfighter jó időben jött, valamint a marketingkampány is példásan lett koordinálva -- hiába, az EA tudja a dolgát. Ez utóbbinak fogja köszönni, ha kellő példányt adnak el belőle, ugyanis maga a játék közel sem lett erős cím. Az előző havi PC Guruban olvastam róla a tesztet Chris tollából, mely elég negatívan fogalmazott a minőséget illetően, így hát jómagam már egy kölcsönpéldánnyal ugrottam neki a csatatérnek, hogy szemrevételezzem, mennyire objektív az, ami a tesztben meg lett fogalmazva. Sajnos nagyon! Az autóvezetéseken kívül minden unalmas, jellegtelen a pályadizájn és hiányzik belőle az atmoszféra, a hangulat isteni szikrája (a Metacriticen 50-60% között van az értékelések átlaga, mindhárom platformra, ami egy MoH esetében nem példás, nagyon nem). Ideje lenne elmozdulni a modern kakaskodástól, mert ez már nagyon fárasztó... Irány a jövő, vagy vissza a múltba!

ZSARNOKI ELNYOMÁS, VAGY HOZZÁ NEM ÉRTÉS?

A fenti címek esetében is fel lehetne hozni több közrejátszó tényezőt, ha meg akarnánk magyarázni a bukást, bár igaz, a Heavenly Sword kivételével a többi meg is érdemelte, amit kapott. A Medal of Honor franchise fejlesztője és kiadója, az EA, köti az ebet a karóhoz, és mindenáron egy olyan játékot szeretne letenni az asztalra, mely leginkább a konkurencia termékére hajaz, de valahogy ez az utóbbi időben nem akar összejönni. A Darkest of Days esetében pedig leginkább a kiadó okolható, hogy hagyta így megjelenni a játékot, mert bár akár jó is lehetett volna, semmiképp sem akkor és olyan állapotban, ahogy végül a polcokon landolt.

Ezzel vége a második résznek, hamarosan ismét jelentkezünk, addig is: olvassatok minket, tartsatok velünk!