Szerencsére az én idehányt képzavaromhoz hasonlóak csak elvétve maradtak a három kötetben. A kritika elején a korrektség kedvéért fontos megjegyeznem, hogy a Sprawl-trilógia első két kötetét (Neuromancer, Count Zero) kedves barátom, Ajkay „Armitage” Örkény fordította le először magyarra (a Mona Lisa Overdrive-ot pedig Kornya Zsolt) és a Valhalla Páholy adta ki, még az 1990-es évek elején. Aztán lett belőle egy frissített, átdolgozott és javított változat a Szukits Könyvkiadónál, 2005-ben, ami alapmű, most pedig itt egy vadonatúj fordítás az Agave Könyvektől. Új persze a fordító is, Farkas Veronika, aki számomra roppant rokonszenves módon az „eredeti” Armitage-féle regény mára már klasszikussá nemesedett első mondatával indítja el a történetet.
A három történet ugyan egyben és külön-külön is fogyasztható, de persze az nem is kérdés, hogy azért egymás után az igazi. Viszi is az embert a cyberpunk életérzés, ahogy azt kell. A regénynek jót tett az eltelt közel 40 év technikai-informatikai fejlődése és az újrafordítás. Emlékszem, gimisként, mikor megvettem a könyvet a borítója miatt (Boros Zoltán és Szikszai Gábor festménye, ez se merüljön feledésbe), Night City leírása, majd a holovilág hanyag bemutatása véglegesen megpecsételte nemcsak az ízlésem új irányát, de valahol az életemet is. A negyedik évtizedemet taposva még mindig a billentyűket verem egy olyan interneten, ami egyre inkább hasonlít a techóriások uralta holotérre. Ez a vetület/felfedezés valahol azért kicsit rémisztő is volt az újraolvasás közben.
<a title="View William Gibson: Neuromancer on
A szövegnek mindenképp jót tett az újrafordítás. Mint Armitage számtalanszor hangsúlyozta, ő 1991-ben internet nélkül dolgozott, bármennyire hihetetlen ez így 2022 elejéről visszatekintve. Éppen ezért volt indokolt a már említett 2005-ös átdolgozott kiadás, ahogy a mostani újrafordítás is. Farkas Veronika remek munkát végzett a szöveggel, frissebb lett, pörgősebb, meg minden. Az, hogy az olvasási élmény mégsem tökéletes, két dolognak köszönhető. Az egyik bizony én vagyok: egyszerűen tudomásul kell vennem, hogy az új fordítás stílusa nem az én negyvenpluszos korosztályomat megcélozva készült. Ez nem a fordító vagy a szöveg hibája, egyszerűen én öregszem. Talán jó is, hogy ezt így érzem, mert nem az én, még papírkönyveken felnőtt generációmat kell, hogy meghódítsa a csodálatos trilógia, hanem a nálam SOKKAL fiatalabbakat. Amennyire megjósolhatom, ez talán még sikerülhet is. A másik, sajnos objektív ok az, hogy akadnak a kötetben félrefordítások. Nem sok, Bari Máriusz szaklektorként érezhetően sokat melózott a kötetekkel, de katonai szakújságíróként a Soviet gunship = Szov csatahajó páros számomra erős volt. (A helyes megfejtéseket várom hozzászólásban.) Ettől eltekintve azonban igen kevés hasonló botlás volt a szövegben, számomra viszont azért ez is megtörte az olvasási élményt.
Mindent összevetve az új Sprawl-trilógia méltó helyre került a gyűjteményemben . Bocsi, Armitage, kedvellek meg minden, de valószínűleg most már inkább ezt a változatot forgatom majd. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert jó, mert alapmű és mert a kötetek lapjain igen fontos dolgokat rejtenek a virtuális adatpiramisok. Nincs ez a jövő annyira messze, mint amennyire én reméltem már 1992-ben.
- Regény(ek) címe: Neuromancer, Count Zero, Mona Lisa Overdrive
- Kiadó: Agave Könyvek
- Ára: egyben 8235 forint (akciósan az Agave honlapjáról, egyébként 10 980 forint)
