A Mandalóri jópofa, ahogy képregényben is megelevenedik a széria mellett, a Hagyaték pedig igazi ajándék a Star Wars-rajongóknak, avagy a franchise-on belül a legjobb dolog, ami az utóbbi években elérhetővé vált magyarul. De kizárólag a Star Warsra nem lehet és felesleges is építeni, a Szukitsnál pedig elég jó brandek találhatók, a The Witchertől kezdve a Stranger Thingsig. Vagy éppen az Alienig és az Avatarig. Utóbbiból eddig nem sok mindent láttunk, de most egy extra képregény látott napvilágot, előbbiből azonban bőven akadt már képregény és regény is, ez a mostani azonban egy igazi különlegesség, amire nagyon megéri beruházni.
Avatar: Tsu'tey útja
- Író: Sherri L. Smith
- Rajzoló: Jan Duursema és Dan Parsons
- Oldalszám: 144
- Ár: 5990 Ft (a kiadó honlapjáról jelenleg akciós)
Ennek az Avatar-képregénynek a főszereplője nem Jake Sully, hanem sokkal inkább Tsu’tey, az omatikaya klán harcosa, aki a filmben nem sok szerepet kapott, itt viszont az ő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Küzd az egykori szerelmének elvesztése okozta érzelmekkel, ahogy azzal is, mikor Jake Sully nemcsak bekerül a klánba, de még háborúra is készül. Felbukkan Neytiri és Dr. Grace Augustine is, de a történet egyértelműen a harcost követi és mutatja be jobban, noha ezzel igazán nagy extrát nem kapunk, valamint a már ismert cselekmény sem mélyül el sokkal jobban.
Ennél fogva az Avatar: Tsu'tey útja egy szerethető, szép és színes, az Avatar világát az olvasóhoz még egy kicsit közelebb helyező történet, ami nem kihagyhatatlan, de ha valaki odáig van a James Cameron által teremtett univerzumért, annak okozhat néhány kellemes és szerethető pillanatot. Ezt a kötetet leginkább a neve adja el, semmit sem vesztenénk nélküle, bár azt hozzáteszem, hogy a rajzok stílusa kimondottan tetszik, még úgy is, hogy a karaktereket sokszor nem tudom megkülönböztetni. Az extraként a kötetbe kerülő borítórajzok viszont pláne nagyon jól néznek ki. Ebben a stílusban olvasnék egy egyedibb, eddig nem ismert, más karakterekkel dolgozó képregényt is, ami tényleg hozzátesz valamit, avagy építi és mélyíti az univerzumot.
Aliens: Falanx
- Író: Scott Sigler
- Oldalszám: 500
- Ár: 4990 Ft (a kiadó honlapjáról jelenleg akciós)
A Falanx sok szempontból szakít a megszokott Alien(s)-regények stílusával, és ezek közül a legfontosabb a helyszín: Ataegina egy elszigetelt világ, kezdetleges kultúrával – egy nap aztán fekete páncélos, halálos fogazatú szörnyek bukkantak fel, és lemészárolták a népesség nagy részét. A túlélők azóta erődökbe szorulva tengetik napjaikat, elvágva magukat egymástól és korábbi világuktól, miközben a futárok életük kockáztatásával próbálják fenntartani a kapcsolatot az erődök között. A vakmerő Ahiliyah is egy ilyen futár, aki bár többnek gondolja magát, de igyekszik helytállni és tisztességesen végezni feladatát, egészen addig, míg társaival fel nem fedez egy olyan titkot, ami mindent megváltoztathatna, ha a bürokrácia és a hatalom nem lenne önmaga ellensége. Innentől viszont olyan gyorsan történik minden, úgy beindulnak az események, hogy semmi más nem marad fontos, csak a túlélés.
A szerző kérése, hogy senki ne spoilerezze el a regény legfontosabb elemeit, amit természetesen tiszteletben tartok, még úgy is, hogy azt gondolom, semmi olyan nincs a könyvben, amire így vagy úgy, de ne számítana az olvasó. És ezt senki ne vegye negatívumnak, mert egyáltalán nem az. A Falanx ugyanis szerintem zseniális Alien-regény, szinte teljesen más, mint a legtöbb történet, ami ebben a sajátos univerzumban játszódik. Nem a csavarok és meglepetések, hanem a stílus és a karakterei, egy-egy eseménye, összességében pedig a hangulata okán. Van benne egy kevéske PC-érzet, nagyon próbálja erőltetni a patriarchátus jelenlétét, és azt, hogy ez mennyire rossz, mert az ellentétje mennyivel jobb és a többi, viszont ettől függetlenül is számos olyan gondolatot nyújt, amikre szükség van. Barátságról szól, hősiességről, kitartásról és bátorságról, mindezek mellett ráadásul maga a xenók elleni harc sem a megszokott klisékből táplálkozik. Nekem nagyon tetszett, jó a stílusa, kedveltem a szereplőket – mindenképpen ajánlom azoknak, akik valami újra vágynának a témában.
Nagyon tudnám értékelni, ha egész évben olyan képregények és regények jelennének meg, mint a Hagyaték vagy a Falanx, mert főleg ezek mellett érezni, hogy egy Tsu'tey útja például mennyire töltelék. De persze, ha nem ismerjük meg a gyengébb kategóriát, nem értékeljük a jobb megjelenéseket sem. Márpedig jobb megjelenésből is akad bőven, és bizony jövőre is lesz. 2024-ben többek között már csak a Hagyaték folytatása miatt is érdemes lesz a Szukitsnál nézelődni, ami mellett, reméljük, akad még más meglepetés is.
