Noha Charles Burns képregényének angol nyelvű, keményfedeles verziójával már rendelkezem egy ideje, egyből fellelkesültem, ahogy megláttam, hogy a Szépirodalmi Figyelőnél megjelenik a magyar verzió. Mert ugyan a keményfedeles formátum itthon nem vált választható opcióvá, maga a Fekete Lyuk, avagy a Black Hole van annyira fontos és érdekes/izgalmas, hogy beszéljünk róla.
Fiatalság, bolondság
Keithnek Chris tetszik, megfogta kedvessége és ártatlansága, miközben a lány Robhoz vonzódik, akivel egy buliban melegedik össze. Mindezzel még nem is lenne probléma, elvégre ez egy átlagos nap, buli és háromszög a diákok szerelemmel és hormonokkal teli életében, csakhogy miután Rob és Chris alkoholos mámorban összefekszik a természet lágy ölén, kiderül a fiú sötét titka. A hetvenes évek Seattle-jét ugyanis ismeretlen eredetű fertőzés sújtja, mely megváltoztatja, mutálja a tinédzsereket, akiknek emiatt nemcsak a felnőtté válással kell megküzdeniük, hanem önmaguk eltorzult másával is. De vajon tényleg igaz, ami a felszínen zajlik, nem a belső átalakulás tükröződik vissza?
A Fekete Lyuk egy kellőképpen elvont, művészi és erősen horrorisztikus mű, ami emellett témájából adódóan a testiséggel is kendőzetlenül foglalkozik. Itt-ott már-már cronenbergi és gigeri testhorrorba, biohorrorba csap át, a legváratlanabb helyeken felbukkanó puncival vagy éppen merev pénisszel, grafikus meztelenséggel, de az egészet átmossa egy nagyon sötét stílus és hangulat, hogy semmi vonzó vagy izgató ne legyen a képregényt jellemző szexualitásban. Hallucinációk, rémálmok és képzelgések törik meg a tényleges cselekményt, ami 3-4 főbb karakterre összpontosít, az ő életüket és problémáikat, vívódásaikat bemutatva. Mindenképpen érdekes és különös, a maga módján nagyon látványos kiadvány, ami 368 oldalon, fekete-fehérben kínálja egyedi, másik képregényhez nem nagyon hasonlítható, általában nem éppen vidám élményét.
Ami nem annyira tetszik benne, az a karakterek ábrázolása, mivel rendre össze lehet keverni a szereplőket, és ez megakasztja az olvasást és a beleélést. Viszont olyan erős momentumai vannak, olyan jó az íve, és van annyira elvont, szürreális, hogy az érdeklődést fenntartsa, miközben összességében a látványvilág, a határozott vonalakból kialakuló világ is megfogja az embert. Nem fog mindenkinek tetszeni, de akinek igen, annak nagyon. És itt a másik negatívum, ugyanis a hivatalos 8200 forintos árat kicsit soknak érzem. Hozzáteszem, ez egy rétegnek szánt képregény, így értelemszerű, hogy nem fog akkora példányban fogyni, mint egy nagyobb Marvel-cím. De akit a művészet és az elvontság nem zavar, sőt érez némi vonzalmat az ilyen alkotások iránt, az bátran próbálkozzon.
Gyermeki emlékek
Extraként érkezett még az Igaz volt egyáltalán? című füzet, ami a MOME online kurzusa, a Hogyan működik a képregény kapcsán készült, és amely gyermekkori gondolatokat, emlékeket, eseményeket dolgoz fel számos szerző által, számos oldalról és stílusban megközelítve a kérdést. 1-2 oldalas alkotásokról beszélünk, sokszor teljesen gyermeki módon is átadva, ami különösen érdekessé teszi az egészet, még úgy is, hogy egyéni élményekről van szó, amik másoknak talán kevésbé egyértelműek, értelmezhetőek, vagy éppen élvezhetőek.
A Szépirodalmi Figyelő kiadványaira mindenesetre mindenképpen érdemes figyelni, hiszen kimondottan érdekes, különleges szerzők munkái is előfordulnak a kínálatban, és reméljük, hogy a Fekete Lyukhoz hasonló művek is előkerülnek még a zsákból, melyben a ritkaságok, itthon nagyobb hírverést nem kapó darabok hevernek – pont mint az átváltozás alatt álló fiatalok, a Seattle-i északában.
