A Fumax utolsó nagyobb adagjából előre vettem a videójátékos témákat, majd ezt követte az a Donny Cates-páros, ami már önmagában vitte nálam az első félévet, így maradt minden más erre a cikkre, méghozzá Neil Gaimannal és a Devil’s Candy őrületével, vagy éppen a Démonidővel, ami a Marvel-hősöket vezeti a japán mitológiába, ezzel egy egészen egyedi képet és hatást nyújtva. És hogy ezek hogyan teljesítenek az olyan nagyszerű kötetek után, mint az Istenország vagy A Galaxis Őrzői – A teljes gyűjtemény? Ha magad még nem olvastad el a képregényeket, akkor hamarosan megtudod.
Devil's Candy – Pandora szerencséje 2.
- Írta: Bikkuri
- Rajz: Rem
- Oldalszám: 224
- Ár: a kiadó webshopjából 2795 forint
Az első kötetben megismerhettük a Hemlock Szíve Akadémiát, ahol démonok, boszorkányok, ördögök koptatják az iskolapadot, és így került képbe Kazu Packly, a jámbor kölyök, aki életet adott a Pandora nevű lánynak. Kazu barátaival számos viszontagságon túl egy halálos és szintén démoni divatbemutatóra is benevezett, ekkor azonban még nem is sejtették, hogy a folytatásban sokkal nehezebb dolguk lesz, elvégre többek között egy brutális sportmérközésen kell részt venniük, mindemellett pedig egy beszélő és hatalmas erőket rejtő gitárral is összetalálkoznak – amit meglepően sokan szeretnének megkaparintani.
De visszatérve a második kötet indításához, szinte a semmiből érkezik a csapás, ahogy egy rivális akadémia, a Skarlát Korona kihívja a Hemlock Szíve diákjait egy igencsak brutális Rántotta játékra, amiről a neve semmit nem árul el, de szerintem önmagáért beszél, hogy itt senki testi épségére nincsenek tekintettel. És akkor még ott van az említett gitár, az alvilág és hőseink esete, akik között nem mellesleg már dúlnak a hormonok, avagy kialakulnak a különböző szerelmi szálak, vagy legalábbis alakulnának, ha a szereplők hagynák.
A Devil’s Candy egy érdekes sorozat, elvégre megvan a sajátos stílusa, a kötetet lapozgatva pedig szinte látjuk magunk előtt, ahogy anime formájában mozgásba lendülnek a képek, de összességében nálam sajnos mégsem működik úgy igazán. Vannak vicces vagy érdekes szituációk és karakterek, de míg az első könyvnél jól szórakoztam, már a másodiknál érzem, hogy mintha kifulladna az egész, ráadásul valahogy totális katyvasszá alakul a különböző szálak között, amiket ad hoc jelleggel kap az arcába az olvasó. A grafikai stílus nagyon jó, aki imádja a műfajt, azt biztos élvezni fogja ezt a kötetet is, aminek a végén még egy novellát és egy bónusz fejezetet is kapunk, de a Devil’s Candy tényleg inkább csak a kultúra és a zsáner rajongóinak szól, nem az átlag európai képregény-kedvelőknek. Hogy ezt mennyire sikerül további két kötetben élvezetessé tenni, az meg majd kiderül.
Neil Gaiman: Északi mitológia harmadik kötet
- Író: Neil Gaiman
- Rajz: P. Craig Russell és mások
- Oldalszám: 152
- Ár: a kiadó webshopjából 6795 forint
Még egy utolsó alkalommal (?), avagy a harmadik kötettel térünk vissza Neil Gaiman egyedi értelmezésében az északi mitológiához, ami már korábban is szült néhány érdekes helyzetet, és nincs ez másképp most sem. Az első történetben például Thor és csapata az óriások közé merészkedik, de csak azért, hogy az őket vendéglátó Aegirnek olyan hatalmas üstöt vigyenek, amiben kellő mennyiségű sört tud főzni nekik. A második történetben szembesülhetünk Loki újabb cselszövésével, gonosz ármánykodásával, aminek Baldur issza meg a levét, ám ezután a hazugságok istenének is felelnie kell tetteiért. Legvégül pedig a szörnyetegek és az istenek elövetelével a Ragnarök zajlik le a szemünk előtt, amely során senki és semmi sincs biztonságban, és csak egyetlen dolog biztos: a pusztulás.
Ahogy az Északi mitológia első két kötete, úgy a harmadik is egy elég érdekes és egyedi feldolgozása a skandináv mondakörnek, különleges helyzetekkel és karakterekkel, amiket az írás mellett a látvány tesz igazán egyedivé. Nem mondom, hogy ez Gaiman legnagyobb dobása, mert messze nem, de nagyon érdekes nézni, ahogy a saját képére és látásmódjára formálja az eseményeket és szereplőket, emiatt pedig mindenképpen ajánlott mindhárom kötet Gaiman és az északi téma kedvelőinek is. A kiadvány a szokásosan jó minőség, borítóvariánsokkal és vázlatokkal, amik a gyűjtőknek is nagy örömet okozhatnak.
Demon Days – Démonidő
- Írta és rajzolta: Peach Momoko
- Oldalszám: 208
- Ár: a kiadó webshopjából 6795 forint
Japán mitikus múltjában mindennaposak a furcsaságok, ahogy a varázslók és szörnyetegek is rendere felbukkannak, főleg a kis közösségek és falvak közelében, ahol a nép nem képes megvédeni magát. Egy ilyen helyen ismerjük meg mi is azt a vándorló szamurájt, aki úgy dönt, hogy a helybéliekkel összefogva megküzd a környéket terrorizáló démonnal, sok évvel később pedig egy másik karakter által kapunk betekintést a japán mondavilágba helyezett karakterek életébe, akiket az átlag ember mágiahasználókként vagy szörnyetegekként tart számon. És bizony érdekes olyan régóta ismert karaktereket ebben a világban újra látni, mint Venom, Ororo, vagy éppen Logan, pláne, hogy a legtöbb esetben egészen más módon festenek és viselkednek, mint ahogy azt már megszokhattuk.
Az egyedi látásmóddal dolgozó Peach Momoko egészen új dimenziót teremt az ismert és közkedvelt hősöknek, akikre alig lehet ráismerni, ráadásul itt ugye nemcsak a cselekményszálról és a szövegről van szó, de a rajzstílusról is. Valóban japán közeget kapunk, japán mondavilággal, és ide passzolnak úgy a Marvel közkedvelt karakterei, ahogy egyébként még soha nem láthattuk őket. A Démonidő egy nagyon minőségi, nagyon egyedi/egyéni mű, de készüljön fel mindenki, hogy erre is nagyon rányomja a bélyegét a sajátos kultúra, szóval aki nincs oda ezért az ázsiai világért, az ezt a kötetet is csalódásként élheti meg. Egyébként viszont ajánlott érdekesség és különlegesség, nagyon szép látványvilággal, a megszokott minőségben, extraként pedig nemcsak vázlatokat, de karakterleírásokat is kapunk.
A Fumaxnál most a mangák kerülnek előtérbe, így számos új címet és érdekességet kapunk, a keményfedeles kötetként pedig csak az Orgyilkos osztály 10. kötete, valamint a legújabb Loki jelent meg. Ezekről később mindenképpen írunk, valamint szokás szerint várjuk az újabb meglepetéseket és a nagyobb durranásokat.
