Ha nem is a Fumax legkülönlegesebb vagy legkiemelkedőbb kiadványáról van szó, a Conan kegyetlen kardja-sorozatot így is a kiadó fontosabb portékái között tartom számon, hiszen egy hiánypótló szériáról van szó, amely így, ilyen kivitelben nem biztos, hogy máskülönben eljuthatott volna a hazai képregény-rajongókoz. És ugyan Conan kalandjai talán nem tartoznak a legkiemelkedőbb képregények közé, de a téma és a karakter rajongóinak így is mindenképpen ajándék az a keményfedeles sorozat, ami ennek hála napvilágot láthatott. Jelenleg elérkeztünk az ötödik kötethez, ami a Savage Sword of Conan 33-39. számát tartalmazza, és máris mondom, mire lehet számítani.
Conan kegyetlen kardja 5.
- Író: Robert E. Howard
- Rajz: John Buscema és mások
- Oldalszám: 280
- Ár: a kiadó webshopjából 6295 forint
A fantasztikus borítókép alatt összesen 7 rövidebb-hosszabb sztori található, melyek egészen változatosak, és több esetben itt is kidomborodik a dark fantasy-s, horrorosabb vonal. Rögtön már az elsőnél, ahol az éppen a csapatával letáborozó Conant csalják tőrbe, hogy egy speciális ellenféllel találkozzon össze, mely már ki tudja, hányak életét vette el. A monolit átkát követi A jégféreg fészke, melyben a barbár a fagyban menti meg egy vonzó leányzó életét, hogy ő utána meghálálja megmentője tettét, ám a hó és jég birodalmában van más is, amitől a páros tarthat, nemcsak az ellenséges törzsek fegyverei. De megjelenik még egy démoni teremtés is, amely már-már örökéletűnek tűnik, valamint a törzsek és frakciók közötti konfrontációba, intrikába is beletekinthetünk, némi felségárulással és lázadással egyben, hogy a legvégén aztán hősünk a holtak légiójával is szembekerüljön. A változatosságra tehát nem lehet panasz, hiszen a kimmériai ezúttal minden stílusból és cselekményből hoz egy nagy marékkal.
Az 1978-tól 1979 áprilisáig megjelent történetek (azért durva belegondolni, hogy a kötet eleje egyidős velem) még ma is izgalmasak, sok esetben kifejezetten érdekfeszítők, és a misztikum iránt rajongó énem mindig örül, amikor a normál harcok és kalandok közé be-beékelődik valami komorabb, sötétebb történés, ami miatt lényegében megszerettem Robert E. Howard klasszikusát. Az átdolgozott, képregényhez igazított sztorikhoz ráadásul a rajzok is nagyon illenek, művésztől függetlenül, és általánosságban mai szemmel is fantasztikus a munkájuk, még úgy is, hogy ugye mindegyik fekete-fehér. Talán csak egy-egy csoportosulásnál nehéz megkülönböztetni a karaktereket, időnként könnyen össze lehet keverni őket, de a történet azért mindig tisztába teszi a kérdéses pontokat.
A minőségi kiadvány meg aztán tényleg önmagáért beszél. A vaskos, nagy alakú kötetek egymás mellett is jól mutatnak, de kézbe véve is jó olvasni, lapozgatni, miközben a könyv végén, extraként borítórajzokat is kapunk. Ha valaki már elkezdte gyűjteni, annak minden további nélkül ajánlott az ötödik kötet is, de ha valaki még soha nem olvasta a sorozatot, viszont kíváncsi a kimmériai barbár történeteire, az is bátran vesse bele magát a Fumax kiadványaiba, amik abszolút megérik a árukat.
Képregényes fronton így aztán tényleg kifejezetten jól indult a 2023-as év, és az eddig bejelentett megjelenések alapján a folytatással sem lesz gond. Hamarosan érkezik A Galaxis Őrzői – A teljes gyűjtemény és a Demon Days, hogy csak néhányat említsek, és Crom ördögeire, mi szokás szerint nagyon várjuk már a Fumax kiadványait, hogy beszámolhasusnk róluk!
