Nemrég még itt örömködtem, hogy mennyire zseniális és alapvetés a Sandman, mennyire remek a Jupiter hagyatéka, majd azon gondolkoztam, hogy a Vérbosszúnál megint itt fogok lelkesedni, aztán szegény Batman meg háttérbe szorul, ha olyan, mint a korábbi Batman: Fehér Lovag. Nos, félelmeim mindenképpen alaptalanok voltak, hiszen vagy hangulat kell hozzá és ezúttal jobban rezonáltunk egymásra, vagy A Fehér Lovag Átka ennyivel jobban sikerült, de tény, hogy pozitív meglepetés lett, aminek kifejezetten örültem.
V mint Vérbosszú
- Író: Alan Moore
- Rajz: David Lloyd
- Oldalszám: 288
- Ár: 8995 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)
A James McTeigue rendezésében készült filmes feldolgozás egy remekmű már önmagában is, ezt talán nem kell nagyon ecsetelni. Mind a hangulat, mind a látványvilág, mint a történet ott van a szeren, éppen ezért, még a képregény ismerete nélkül is könnyen a sztori rajongójává lehet válni. Nem véletlen az Anonymous maszkválasztása sem. És mivel nem ismertem az eredeti művet, kifejezetten kíváncsivá váltam, hogy mekkora a különbség a mozgóképes verzió és az alapanyag között, mennyiben tér el Evey Hammond és a legjobbkor segítségére siető V különleges kapcsolata a panelek világában. Nos, a kiindulás ugyanaz, avagy az elnyomó uralom éppúgy élvezi a nép sanyargatását, mint jellemtelen csatlósai, akik egy védtelen nőt is lelkiismeretfurdalás nélkül megtámadnak, a maszk és ideológiák mögé bújt, rejtélyes múltú V pedig ezen változtatva szövögeti tervét, mellyel megváltoztathatja a diktatórikus London jövőjét.
Nos, a sztori lényege azonos, illetve ugyanaz a hatalom elleni lázadás kap lángra benne, mint a filmben, emiatt pedig alapmű az olyan regények mellett, mint az 1984 vagy a Szép új világ (esetleg képregényes műként a Maus). Más kérdés, hogy bár a témát nagyon szeretem és becsülöm, illetve, bár nagyon vártam az újrakiadást, ami masszív és nagyon tartalmas, minőségi kiadvány, mint képregény, nem annyira vagyok oda érte. Maga a rajzstílus és az egész vezetése olyan, ami egyértelműen nem az én ízlésemnek való, a sokszor felismerhetetlen karakterek pedig nem javítanak az összképen. Baj? Lényegében nem, hiszen ízlések és pofonok, mind különbözőek vagyunk, sőt maga a szépség is szubjektív fogalom, de annyi biztos, hogy érdemes előbb valahogy belenézni a kötetbe, mert lehet, hogy valakit kifejezetten taszít a képi világa. Más kérdés, hogy a történet miatt azért mindenképpen megéri elolvasni, akár többször is (nem egy könnyed olvasmány, ami éppen ezért újra és újra képes egy-egy részletre felhívni a figyelmet). Aki pedig már élt a hetvenes és nyolcvanas években, az könnyebben megértheti a felvázolt világképet, hiszen a Szovjetunió végső ideje, az Iron Maiden akkori borítóira is felkerült Margaret Thatcher-féle vezetés időszaka érthető módon a művészetben is meghagyta a maga lenyomatát.
Batman: A Fehér Lovag Átka
- Író: Sean Murphy
- Rajz: Sean Murphy
- Oldalszám: 272
- Ár: 8495 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)
És akkor a Batman, ami a korábbi Fehér Lovag című kötetet teszi teljesebbé, sőt igazán teljessé. Bár maga az átlagemberként felbukkanó Jack Napier karaktere és egyáltalán a behozatala érdekes volt, én magam annyira nem voltam oda Sean Murphy sorozatáért, így nem is örültem úgy a folytatásnak, nem is vártam úgy a megjelenését. A történet folytatja az előzményt, melyben Napier volt a város jótevője, ám az élet végül csak visszatért a normál kerékvágásba, miután Joker visszanyerte a test feletti uralmat, Batman átvette a város védelmét, Harley pedig kibrándult anyukaként tengeti unalmas kis életét. A Denevér örök nemezise azonban rájött valamire, egy olyan titokra a múltból, ami mindent megváltoztathat, és ami Batman karrierjét is romba döntheti. Ráadásul valakit sikerül a saját oldalára állítania. Egy olyan ellenséget, mely a semmiből és a halálból született, így pedig vesztenivalója sincs, ennek hála a lehető legveszélyesebb.
A Fehér Lovag Átka nemcsak izgalmasabb, fordulatosabb, mint az előzmény, de címéhez hűen sötétebb és drámaibb is. Mintha csak a Kezdődik és A Sötét Lovag lenne egymás mellé állítva. Az új kötetet elolvasva még ahhoz is megjött a kedvem, hogy újra elolvassam a sima Fehér Lovagot. A karakterek nagyon szépen kerülnek bemutatása, minden belső küzdelmükkel, vívódásukkal, a múltbéli események pedig nem várt fordulatot vesznek, ahogy egy-egy jól vagy kevésbé ismert szereplő távozik a képből. Mert bizony ez sem egy könnyed sztori, avagy sérülés és halál egyaránt éri a szereplőket, akik nem sebezhetetlen és halhatatlan, szuperképességekkel megáldott héroszok, hanem emberek, minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt. Ezzel együtt pedig egy nagyszerű kötetet kaptunk a Fumaxtól, ami külsejével és minőségében a megszokott szintet képviseli, sőt a vázlatok, borítók, rövid bemutatók mellett még egy különszám is helyet kapott benne.
Bár összességében a Vérbosszú egy remekmű, aminél a rajzstílus ugyan vitatható, de a történet maga már nem, A Fehér Lovag Átka hatalmas pozitív meglepetés lett számomra, ami azt gondolom, senkinek a polcáról nem hiányozhat, aki szereti Batman történeteit és világát. Sean Murphy alkotása egy olyan sztori, ami alaposan felforgatja a megszokott elemeket, egyben pedig mind a stílusa, mind a dinamikája rendkívül erős és egyedi eredményhez vezet. Magamtól talán soha nem olvasom el, a Fumaxnak hála viszont ismét egy komoly élménnyel gazdagodtam. Nagyjából le sem tudtam tenni a kötetet, aminél nincs jobb cégér.
