Katonák voltunk - a videó megérkezett (frissítve)

blarskerin:

Abban lehet, hogy van igazság, hogy értelmetlen. Ezért is mondtam, hogy az egyik felem ezt, a másik felem azt mondja.

Tisztában vagyok vele, hogy a "szar" szó az ironia volt.
Nem siklok át semmit fölött. Csak én máshogy látom a dolgokat és ezt valamiért nem mindenki tudja elfogadni. Miért baj, hogy én így látom ezt az egészet?
Ha a viccnek nem látod a mondanivalóját az csak a Te bajod. Mellesleg válasz a kérdésedre. Igen, jártam egyetemre. Győr SZE - mérnök inf.
Jah.... és nem akarok én senkit sehova bevonni. Miért fáj az Neked, hogy én ezt gondolom. Mi ezzel a baj?
Nagyon örülök, hogy befejezzük ezt a beszélgetést, mert senkivel nem akarok veszekedni (mert úgy érzem kezd azzá fajulni), örülnék ha nem "bántanánk" egymást. (szintén úgy érzem, hogy kezd azzá fajulni).
Boldogságot akarok

e.a.stady:

Neked nem véleményed van, hanem előítéleted. Az észérveken egyszerűen átsiklasz, nem veszel tudomást róluk, csak kiragadsz egy-egy mondatot vagy kifejezést annak megértése nélkül (a "szar" szó ez esetben irónia akart lenni), majd leírsz egy viccet, aminek semmi mondanivalója nincs.

Egyébként meg ha már a vicc, akkor megkérdezhetem, hogy jártál-e egyetemre vagy főiskolára? Csak mert ez alapján aligha hiszem, hogy igen.

De tudod, mit? Legyen ahogy akarod, hagyjuk abba az egész BESZÉLGETÉST (igen, nem vitát, mert veled azt nem lehet, lévén érvelni képtelen vagy -- bár abban biztos vagyok, hogy a kenyered meg tudod kenni, ahhoz kell az ész és a kitartás), higgy amit akarsz, és vonulj be... de minket, akik átlátjuk, mi a gáz ebben, ne akarj belevonni a romantikus kis ábrándjaidba.

Szerintem itt van a nézeteltérés kettőnk között.
Amit leírtam azt te úgy értetted, hogy "Úgy fogjátok fel ezt az egészet, mintha valami kegyetlen terror lett volna akkor, amikor még katonák voltak."
Ezzel szemben én a saját tapasztalatom alapján semmiféle terrorról nem beszélek. Csak kijelentem, hogy értelmetlen volt az egész.
Alakizni már általános és középiskolában megtanítottak.
Amit a fegyverekről tanítottak, azzal egy háborúban nem lehetett megélni.

Elárulok egy nagy titkot. A mai napig nagyon szeretem a fegyvereket. Nem gyűjteni, hanem használni. Úgy vonultam be, hogy esetleg benn is maradok.
De mire letelt az egy hónapos alapkiképzés, rájöttem, mennyire értelmetlen az egész. És inkább leszereltem.

Azt pedig amit édesapám mondott, hát azt hiszem Ő az a szülő aki soha nem hazudna a fiának és mindent úgy mondott el, ahogy az valóban történt.

Igen ezek valóban szivatások. Én meg is értem, hogy vannak olyanok akik, ezt nem tudják elviselni.
12 éves voltam amikor bekerültem kollégiumba. Az első este wc-papírt nyomtak a lábujjaim közé és meggyújtották.
A melletünk lévő koleszbe a gyereket agyba-főbe verték. Senkit nem büntettek meg érte.
Koleszba is volt olyan, hogy 2-3 szobányi gyereket levetkőztettek meztelenre. Mindenféle kérdésekkel bombázták őket, majd futniuk kellett a folyosón, ahol nők is voltak.
Azt hiszem ezek is szivatások. És tudnék még mesélni én is. 8 év alatt elég sok mindent láttam és elég sok mindent kaptam. És még katona se voltam.

Nem-nem. Nem dugom homokba a fejem. Ilyesmi eszembe se jutott. Csak nem látom értelmet, hogy Te is fújod az igazad és én is fújum az én igazam, barátom. (bár ezt erősen kétlem)
Azt pedig nem állítottam, hogy CSAK a katonaságnak kellene nevelni a gyereket.
De anno részt vett benne a katonaság is, az óvoda is, az iskola is. Vagy talán nem így van?
Kicsit durvának találom, hogy van olyan (nem általánosítás) húszon- éves ember aki egy szelet kenyeret nem tud megkenni magának vagy nem tudja összehajtani a saját ruháját.

Annak nagyon örülök, hogy tanulsz egy "rakás szart". Körülbelül ennyi lesz (de nem biztos) belőle a hasznod is.
Ide hallottam a minap egy nagyon jó viccet:

Frissen végzett diplomás emberke, bekerül egy nagy vállalthoz. Eljön az első munkanap ideje, így szól a főnöke:
-Jó reggelt kívánok. Az első feladat az lenne, hogy össze kell söpörni a folyosót.
Erre felháborodottan a frissen végzett emberke:
-De hát uram, én egyetemet végeztem!
-Jaj elnézést, akkor megmutatom, hogy kell csinálni.

De ez az egyetem megint egy más dolog. Úgyhogy kezdünk elkanyarodni az alapoktól.

Tehát..... nyomathatjuk tovább, mehet a vita, a véleményem változatlan. Ez van ezt kell szeretni. Úgy fogjátok fel ezt az egészet, mintha valami kegyetlen terror lett volna akkor, amikor még katonák voltak. Faterom és az összes testvére (mert vannak egy páran) boldogan mesél katona éveiről. Valahogy ők nem akartak meghalni egy padlófelmosástól, néhány berúgástól.

Picit megint bele kell szólnom.
A kötelező sorkatonaságot ne hasonlítsa össze senki azzal, ami a fenti videókban a mai katonaságról látható!

Kezdjük a bevonulással!
Milyen építő-nevelő jellege lehet annak, ha több tucat fiatal srácot beparancsolnak egy zuhanyozóba, ahol ledobáltatják velük a civil holmijukat, majd pucéran mehetnek fogászati vizsgálatra, általános orvosi vizsgálatra, oltásra, stb. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezek a vizsgálatok mind egy teremben estek meg, és a vizsgálatok egy részét bizony nők végezték.
Az egyenruhát csak ezek után kaptuk meg.

A kiképzés.
Volt egy alap követelmény, ennek érdekében megtanítottak bennünket lőni az AMD-65-ös géppisztollyal és megtanították a T-55-ös tank alapszintű használatát. De semmi közelharci kiképzés, vagy más efféle. Lényegében ledarálták az előírt anyagot és kész. Ennek következtében én ijesztettem meg a hadnagyomat éjjel a Bakonyban nagygyakorlaton, mert halvány gőze sem volt az éjszakai rejtőzködésről!
A tank alapszintű használata pedig annyit jelentett, hogy ellenséges tankok elleni akcióban eleve 50%-os veszteséggel számoltak. Biztató kilátás, nem?

e.a.stady !
Nem tudom, hogy édesapád mikor volt katona, és hány hónapra vonult. De azt tudom, hogy sokan utólag elmagyarázzák, hogyan mondták meg a magukét a tiszteknek.
Erről csak egy apró kis szösszenet:
Elmenetünk harckocsizó lőkiképzésre Orgoványba. Mi, átlag katonák a fűben ülve csajkából ettük az ebédünket. A tiszt elvtársurak viszont bent a bázis ebédlőjében, rendes asztal mellett, tányérból. Ennek érdekében naponta külön konyhaszolgálatot kellett adnunk, hogy legyen, aki megterít nekik és elmosogatja a tányérjaikat.
Ez vajon mennyiben teszi hihetővé az "odamentem a kilóshoz, aszt megmondtam neki ..." kezdetű szövegeket?
És vajon mennyire tanít meg a kitartásra és egyéb emberi értékekre?

Utólag persze lehet jókat nevetni a szívatásokon.
De te mit szólnál, ha két agyatlan bunkó takarodó hosszabbítást kérne a számodra, és órákon át portalaníttatnák veled Lenin szakállát egy képen? Nem velem esett meg, csak egy szerencsétlen surranótársammal, aki ki merte egyszer mondani, hogy ő egy év után úgyis leszerel, mert már van két gyereke.
Őt biztosan megtanította a kitartásra, hazaszeretetre és effélékre az a kis szívatás.
És az egyik őrvezető srác is biztosan nagyon örült, amikor két heti fogdára ítélték és elvették a rangját, csak mert nem akart orrba-szájba szívatni bennünket, újoncokat az alapkiképzésen.
De írhatok neked egy velem együtt vonult srácról, akinek a hadnagy elvtárs szétdúrta az ágyát (másnéven berepült a gólya) mert szegény srác nem tudta felvenni a menetelés tempóját.
Vagy elmondhatom, hogyan kúszatta meg a zászlóalj-parancsnok helyettese a betonon Sasvári Sándort, aki nappal a szobatársam volt, esténként meg zenélt a tiszteknek, mert azt parancsolták neki. A Szabályzat ugyanis megengedte a katonák büntetését, "ha a büntetés nem alázza meg a katonát emberi méltóságában". Gondolom, Sanyinak az a kis kúszás külön tetszett.
De ide írhatom a saját esetemet, amikor a gyakorlaton kiállítottak őrségbe - egyetlen darab lőszer nélkül! Amikor megkérdeztem a századparancsnokomat, hogy ha valaki arra jár és a felszólításra sem áll meg, a fegyveremet hozzávághatom-e, annyi volt a válasz: "Még egy ilyen kérdés és lecsukatom!"

Láthatod, hogy nem az én egyéni szoc.problémáimat írogattam le, hanem az általam látottakat a hajdani sorkatonák életéről. Ami bizony fényévekre volt az Angyalbőrben c, sorozat bohókás katonáinak vidámkodásaitól.

De amint látom, azt is egyszerűen átlépted, amit lentebb írtam. Katonai szakértők már évtizedek óta mondogatják világszerte, hogy a kötelező sorkatonaság ideje lejárt. Sokkal hatékonyabbak a professzionálisan kiképzett önkéntes katonák.
Akkor meg minek visszamenni az időben és valami hamis romantika alapján sok tízezer fiatalt kiképezni - céltáblának?

Ez a "te véleményed és én véleményem" dolog régi kedvencem, mert tökéletesen alkalmas arra, hogy homokba dugja az ember a fejét. Van ugyanis különbség a konfliktuskerülő magatartás és az érvekkel vívott vita elől való elzárkózás között. S ez bizony barátom, az utóbbi.

Egyébként, hogy válaszoljak a kérdésedre, igen, láttam olyan fiatalokat, nem is keveset. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy a többségük - már ha általánosítunk, ugye - gyerek, 14-16 éves kiscsaj / kissrác, akik 4-5 év múlva le is tagadják majd, hogy valaha így néztek ki. A másik fontos pont ebben a vitában a szülői magatartás figyelmen kívül hagyása, mert szerinted - az általad írt vélemények alapján, persze - a fegyelmet és a kitartás egy külső, állami szervezetnek kell biztosítania, s nem a jó családi háttérnek. Holott utóbbi az igazán felelős, mert ha jól nevelsz egy gyermeket, akkor lehet, hogy hülyén öltözik majd, de tudni fogja, mi a helyes és mi nem. Ezt pedig egy katonai szolgálat sem képes betanítani a szüleid helyett, max beléd veri, hogyan kell fejjel a falnak rohanni csak azért, mert egy másik (lehet, hogy sokkal butább) ember azt parancsolta.

"Azt pedig, hogy egy egyetemen mi a kitartás és a katonaságban mi a kitartás, szerintem nem lehet összehasonlítani."

Miért nem, ha egyszer általánosítani lehet? Évek óta tanulok statisztikát, átlagszámítást, társadalomtudományt és még egy rakás ilyen szart, s ha valami, hát az biztossá vált ennyi idő alatt, hogy a kitartás igenis egy tőről fakad. Vagy képes vagy küzdeni egy célért, vagy nem. A katonaságban ez utóbbi egyébként azt jelenti, hogy megaláznak, bántalmaznak, vagy épp törvény elé állítanak, s ezeket egy modern társadalomban sem lenne szabad hagyni. Míg előbbi esetben annyit tesz, hogy elbuksz, ott hagyod a sulit, és mész melózni...

Voltál olyan helyzetben, hogy mentél az utcán és láttál két embert ülni egy padon, de mégsem tudtad eldönteni, hogy melyik a lány és melyik a fiú? Azt hiszem ezekre az emberekre gondolok.
Azt pedig, hogy egy egyetemen mi a kitartás és a katonaságban mi a kitartás, szerintem nem lehet összehasonlítani.
De igazából nem is nagyon értem, hogy miért is vitatkozunk. Én csak elmondtam, hogy mit gondolok.
Folytathatjuk ezt a vitát, de az tény, hogy se a Te véleményed, se az én véleményem nem fog megváltozni ezzel kapcsolatban.

@e.a.stady:

A "mai fiatalokból"... Aha. Megkérdezhetem, hogy kiket nézel "mai fiatalnak"? Csak azért, mert ez nyers általánosítás, ami minden, csak nem releváns gondolat. Ami meg a kitartást illeti, nos... én egyetemistaként nagyon jól tudom, mit jelent, és egyáltalán nincs szükségem rá, hogy valakik megmondják nekem a tutit csak azért, mert szeretnek általánosítani.

Ha megnézem a mai fiatalokat (pedig én sem vagyok öreg) akkor úgy érzem, hogy jót tenne nekik.
Egy kis fegyelem, ami nagyon hiányzik belőlük. Egy kis kitartás. Egy kis értelem. És egy pici hova tartozás. Ezt mondja az egyik felem.

@e.a.stady:

Már nem azért, de amit írsz, mindig csak a katonaságról szól, a kötelező sorkatonaságról viszont egyetlen pozitív érvet sem írtál. Komolyan, szerinted miért lenne jó? Illetve az egyik feled szerint miért lenne jó, hogy pontos legyek?

Biztos vagyok benne, hogy úgy ahogy mindennek megvan a két oldala, úgy meg van a katonaságnak is. Biztos abban is van különbség ha valaki önkéntesen megy, vagy ha valakit úgy visznek. Ezt nem tagadom.
Ahogy írtam valószínüleg embere válogatja. Az én faterom pl. csak röhögött ezeken a szivatásokon, nagy volt a pofája is..... ezért néha-néha bezárták, vagy nem engedték haza, de ezen is röhögött. Ebből is kiderül, hogy mindenki más.
Az meg, hogy sokan istenítik, hát nem tudom. Az egyik felem azt mondja, hogy jó lenne ha újra bevezetnék, a másik felem azt mondja, hogy nem lenne jó. Sajnos én nem jártam meg ezt az utat így nem tudok nyilatkozni.

Én sem akarok megsérteni senkit.
Csak leírtam a tapasztalataimat.
A mai katonaság nyilván teljesen más, mint amiben nekem részem volt, hiszen önkéntes alapon, szerződéssel vállalja mindenki a szolgálatot.
Tőlem senki sem kérdezte, hogy akarok-e katona lenni.
Lentebb írtam, hogy nekem is vannak olyan történeteim, amiken a mai napig jókat lehet nevetni. Ezekről sokkal jobb beszélgetni, mint a szívatásokról, amikben részünk volt. Az Ultrás folyosó sikálásról, Lenin szakállának portalanításáról a fényképen és más hasonlóan elmés "ugratásokról".
De most le kellett írnom a sorkatonaság valódi, nem éppen vidám oldalát is, mert néhányan szinte istenítve kezdtek beszélni a kötelező sorkatonai szolgálatról, amit ismét be kellene vezetni.

Nem tudom pontosan hány emberrel beszéltem ezért nem is akarok számokkal dobálózni. De beszéltem néhánnyal.
Az, hogy neked így alakultak a dolgok az valóban sajnálatos. De a katonaság soha nem is a "mesevilágról" szólt.
És mint ahogy lentebb is írtam én tiszteletben tartom a véleményedet. Nem vitatkozni akarok, nem megsérteni akarlak.
Egyszerűen..... tényleg Te voltál az első ember akitől ennyi rosszat hallok.
Bár a dologban az is benne van, hogy lehet akikkel beszéltem......... lehet, hogy Ők csak a szépre és jóra próbálnak meg visszaemlékezni. Nem tudom.
Olyan tólságosan nem is akarok bele menni ebbe a témába..... Ti voltatok ott ténylegesen, Ti tudjátok mikor mi történt...... ezt nem tagadom!

Lentebb a kötelező sorkatonai szolgálatról volt szó.
Meg kell kérdezzelek, hogy hány ötvenéves emberrel beszélgettél erről a témáról. Mert akik az utolsó ciklusokban fél évet voltak katonák, azoknak erről már nem sok fogalmuk lehetett.
Ahogyan a mai önkénteseknek sem.
Én még 1980-ban vonultam, két teljes évre. Aztán mégsem lett két év, mert 1981-ben lecsökkentették másfél évre, így nekem csak 22 hónap lett az átmenet miatt.
Gondolj bele, mit szólnál ahhoz, ha most bevonultatnának két évre, és kapnál havi hatezer forintot? Én a bevonulásom előtt az akkor egész jó, 5000 Ft-os keresetem helyett kaptam havi két alkalommal 247 Ft-ot.
A behívásunk úgy történt, hogy aki nem jelent meg időre, azért kimentek a rendőrök és kedvesen megkérték, hogy sürgősen vonuljon be.
A szabadságolásunk is nagyon emberséges volt, Talán azért, mert első lépcsős alakulat voltunk. Júniusban 135-en vonultunk Szegedről. Az első hónapban (alapkiképzés közben) megerőltettem a csuklómat. Begipszelték és kaptam két hét egészségügyi szabadságot, aminek a felét rögtön november elején le is tölthettem. És én jöttem haza elsőként a szabadságra a szegediek közül.

Vélemény? Ez sajnálatosan tapasztalat. Olyan tapasztalat, amiben nektek szerencsétekre már nem lehet részetek.

Hát.... ez a Te véleményed amivel én nem értek egyet, de tiszteletben tartom.
Katonával pedig beszéltem már egy párral.
Valaki így látja a helyzetet, valaki úgy...... embere válogatja

Akkor bocsi!
A mai fiataloktól kissé el vagyok maradva, lévén, hogy nem tudok ángliusul.

A korábbi témához még annyit hozzáfűznék, ha lehet, hogy nem értem azokat, akik időről időre előveszik a kötelező sorkatonaság kérdését.
Világszerte minden katonai szakértő azt állítja, hogy a professzionálisan kiképzett, önkéntes katonák sokszorta nagyobb harcértékkel bírnak, mint a kényszer-sorozottak. Szóval akkor mi értelme van sok tízezer fiatalt félig kiképezni a fegyverek használatára?
Nem, nem elírás, hogy félig kiképezni! Mert akit huszonévesen megtanítanak, hogyan lőjön célba egy gépfegyverrel, az öt-tíz év múlva semmit sem fog tudni a harcászatról, és a profi katonák számára csak céltárgy lehet.

@blarskerin:

?

Az "All hail..." nagyjából annyit tesz, hogy "Mindörökké éljen...". Szóval épp, hogy az egyetértésem fejeztem ki ily módon.