FRISSÍTVE! MEGÉRKEZETT A MÁSODIK RÉSZ IS!
2010-ben három napig a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisán úgy csináltunk, mintha lenne bármi közünk a valódi katonáskodáshoz. Persze gyorsan kiderült, hogy szinte semmi, de azért igyekeztünk helytállni. A tanulmányúton készült cikket a 2010/05-ös számban már elolvashattátok, az szenvedéseinkről készült videó első részét most itt megnézhetitek.
2010-ben három napig a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisán úgy csináltunk, mintha lenne bármi közünk a valódi katonáskodáshoz. Persze gyorsan kiderült, hogy szinte semmi, de azért igyekeztünk helytállni. A tanulmányúton készült cikket a 2010/05-ös számban már elolvashattátok, az szenvedéseinkről készült videó első részét most itt megnézhetitek.
Mellesleg az baj, ha én mindent szó szerint veszek (lásd lent), de ha Ti valamit szó szerint vesztek az nem para. Az úgy van jól.
Amúgy meg rohadtul nem akarok érvelni. Meg van a saját véleményem. Nem akarok senkit semmivel meggyőzni. Igazából az sem érdekel már, hogy Ti mit gondoltok.
Meg minek is érveljen az ember, úgy sem lesz jó nektek. Ha itt valaki a katonaság mellett van az az ember nektek már rossz.
Na de mindegy. Részemről én is zárom ezt a beszélgetést. Ámen....
Te még tudod, hogy mivel is akarsz érvelni?
Vagy már te magad is elveszítetted a fonalat?
Te írtad, hogy "A meztelenségről meg csak annyit, hogy szerintem az ember meztelennek született és senkinek nincsen semmi szégyellnivalója."
Vagyis neked kellene elmenned pucéran a boltba (még pedig büszkén!), hiszen szerinted a meztelenségben nincs semmi szégyellni való.
Én éppen az ellenkezőjét állítottam. Nevezetesen azt az apróságot, hogy ha valakire rákényszerítik a meztelenséget, akkor az annak a személynek a durva megalázása.
A másik kérdésed, hogy kit kényszerítettél. Én csak feltételezésről beszéltem. Az általad (fele részben) igen üdvösnek és hasznosnak tartott kötelező sorkatonai szolgálat ismételt bevezetéséről.
Azt hiszem, logikailag nagyon is érthető a levezetésem. Ami kötelező, az nem lehet szabadon választott. Vagyis mindenkire nézve kötelező.
De mivel már azzal már kezdettől fogva nem vagy tisztában, hogy mi mellett akarsz érvelni, és most már azzal sem, hogy mivel, valóban ésszerűbb abbahagyni ezt a beszélgetést.
Menjél pucéran boltba.... jó vásárlást kívánok Neked!
Ha viszont kötelező, akkor nincs kibúvó alóla, vagyis annak is kötelező bevonulnia, akit te semmire sem akarsz kötelezni.
Ez bizony tipikus fából vaskarika."
Igen, ezért önellentmondás amit magyaráz...
Nagyon igaz megállapítás - feltéve, ha az ember önként vállalja a meztelenséget!
De azonnal a megalázás egyik legdurvább eszközévé válik, ha rákényszerítik valakire.
Még egy csendes kérdés:
Mégis hogyan képzeled el a szabadon választható kötelező sorkatonai szolgálat ismételt bevezetését?
Ha senkire sem akarod rákényszeríteni, akkor nem értem, miről beszélsz, hiszen önkéntes katonák most is vannak.
Ha viszont kötelező, akkor nincs kibúvó alóla, vagyis annak is kötelező bevonulnia, akit te semmire sem akarsz kötelezni.
Ez bizony tipikus fából vaskarika.
A család valóban válságban lenne?
Én két fiamat neveltem fel (kötelező sorkatonai szolgálat nélkül!) normális emberré. Egyedül a feleségem volt a segítségemre, mégis sikerült.
Hát hallod wazze... végül is tényleg. Holnap pucéran megyek a boltba!
/facepalm
Tenebra: amit a család intézményről írtál: nagyon sok igazság van benne.
A meztelenségről meg csak annyit, hogy szerintem az ember meztelennek született és senkinek nincsen semmi szégyellnivalója.
Az viszont igaz, hogy a szívatás / viccelődés és az angol szóhasználatból átterjedt "bullying" két különböző dolog, melyek abszolút nem férnek bele egy normális élethelyzetbe.
e.a.stady:
Ha nem akarsz senkit sehová se bevonni, akkor mégis hogy tudsz szimpatizálni a sorkatonaság intézményével? Ez önellentmondás.
Na, ilyenek miatt örülök, hogy se katona, se kollégista nem voltam.
Én értem, hogy a mai fiatalság szar. Ez látszik. De nem a katonaság megvonása a probléma. Véleményem szerint az utóbbi 40-60 évben zajlottak le olyan káros, negatív irányú társadalmi-kulturális, vagyis értékrendbeli változások, melyek tönkretették a családot, vagyis azt az "intézményt", ami egy embert elindít az emberré válás útján. Úgy gondolom, a mai probléma nem az, hogy nincs kötelező katonaság, hanem az, hogy a család széthullott. Így a fiatalok nagy részének értékrend-nélkülisége (persze tényleg ne általánosítsunk, mert ismerek sok normális tizenévest is - de tény, hogy nagyon-nagyon borzalmas a helyzet) szerintem erre vezethető vissza. Illetve nemcsak szerintem, sokan foglalkoznak ezzel a problémával.
S nem az "emóságról", meg ilyenekről van szó. Nálunk még a divatrockerség volt a menő, és sokan mára kinőtték osztálytársaim közül. Ez nem probléma, vagy nem eleve ez a probléma. Szerintem mindegy, milyen küllemű, milyen szubkultúrához tartozik a gyerek. A probléma azzal van, hogy egyre többen SEMMIT nem tisztelnek, SEMMIT nem tartanak értéknek. A mai tizen-huszonéves generációból elkeserítően sokan a vallást, egyházat lefikázzák, a művészeteket cikinek tartják, a tudást szégyellik, elítélik stb. Hatalmas válságban vagyunk szerintem. Nem is beszélve arról, hogy deformált családokban nő fel nagyon sok gyerek, mely alapvetően csökkenti az emberré válás esélyeit.
Ne menjünk a katonaságig! Nézzük meg az iskolákat! Halljuk a híreket, ugye? Hogy egyre több diák fordul tanára ellen, a tanárnak lassan semmi tisztelete nincs. De ugyanígy, s ezt saját bőrömön is tapasztaltam, hogy némelyik iskola ROSSZABB A BÖRTÖNNÉL! Az állítólagos "szivatások" nem diákcsínek már, hanem komoly lelki és testi terror eszközei. Én sokat szerencsére csak láttam, mert alapvetően ki tudtam állni magamért, de gyáva módon sokszor végignéztem, hogy az egyik osztálytársamat hogyan alázzák meg testnevelés óra előtt az öltözőben...
Pedig az iskolát alább is írtátok, hogy alapvetően a "nevelésre" szánták volna. Kérdezem én, hogy ha ilyenek, s még ILYENEBBEK megtörténnek, akkor egy elvileg nevelésre szánt kötelező katonai fasságnál mi lenne?
S gondolkodjunk azon, hogy vajon, ha egy elöleltfejlődésben levő tinédzsert nem lehet megnevelni, akkor egy huszonéves felnőttet, akit besoroznak, majd mennyire lehet? Nem sértésnek írom, meg semmi ilyen, de e.a.stady maga írta, hogy édesapja mennyire leszarta, hogy megbüntették. Akkor valószínűleg nagyon nagy szerepe lehet a katonaságnak a nevelésben...
Felmerült itt a kitartás kérdése is. Nos, én 3-4 éve 110 kiló voltam, azonban jött egy fordulópont, amikor elhatároztam, hogy lefogyok. Ma 76 kiló körül vagyok, tehát elmondhatom, hogy sikerült. Viszont ennek ára volt. Társaságban vissza kellett fognom magam evésben, s mai napig vissza kell. Nem ehettem akármit, pedig kívántam. Minden nap sportolni kellett, és kell mai napig, hogy tartani tudjam a szintemet. Olykor -20 fokban mentem, megyek futni, s elmondhatom, hogy mocskosul nincs kedvem néha. De előttem lebeg egy cél. Előtte viszont lusta disznó voltam, szó szerint is. Az egyetemet sem nagyon tudtam teljesíteni, vagy legalábbis próbáltam a legkönnyebb úton megúszni a dolgokat. Azóta viszont nincs lehetetlen számomra, mert a fogyási mizéria megedzett, és megszületett bennem a kitartás fogalma. Persze nehéz, és vasakarat kell hozzá. De megszereztem. S nem voltam katona... Csupán emlékeztem a testnevelés órákra, melyek kemények voltak, de a tanár emberségesen bánt velünk.
Persze a "katonságot" én is szeretem fikciós formában. Tök jó a spártaiakról olvasott történeteken merengeni, vagy az Egri csillagok csatáiba beleélni magam. Szeretem én is a fegyvereket, mert van egy bizonyos formájuk, mely művészi szempontból megfog. De ez nem a valóság. Nekem persze szintén csak apám, meg egyéb más emberek beszámolói alapján van képem a katonaságról, de azok alapján nem móka és kacagás. S nem, nem a keménységtől félek, hanem egyszerűen társadalmi-szinten is gyűlölöm az egyéniség elnyomását és azt, ha valaki megmondja nekem, hogy hogyan éljek (nem azt, hogyan dolgozzak - félreértés ne essék, hanem ilyet, hogy pl. milyen hosszú lehet a hajam - a hajam az ENYÉM, és öleljemeg, aki bele mer szólni ebbe). Ebbe pedig nemcsak a parancsolgatás, hanem az ott összegyűlt sok degenerált ember szivatása is beletartozik. Tényleg, egy életre elegem lett ebből, pedig csak bullyzás szintjén tapasztaltam.
A meztelenül futtatás pedig szimpla megalázás és az emberi méltóság sárba tiprása. Ebben semmi vicces nincs, és az olyan faszkalapokat, akik ezen csak nevetnek is, a Dunába lövetném, mindenféle arcrezdülés vagy lelkiismeretfurdalás nélkül.
És ezért van az, hogy nem is akarom folytatni a vitát. Leginkább Chochoval nem. Ha jól sejtem (de kérlek javíts ki ha tévedek) egyikőnk sem volt katona. Így mi nem látjuk át a dolgokat mint pl. blarskerin.
Békesség, boldogság pls
Az értelmetlenségre viszont van egy történetem.
Ugyanaz a srác, akinek az ágyát szétdúrta a hadnagy, lőni sem tudott. Harmadik kísérletre érte el a megfelelő szintet.
Ennek értelmében segítettek neki és megtanították - kúszni!
Amikor nem érte el a megfelelő szintet az első sorozata (3 lövésből 16 kört kellett volna lőnie), akkor a száz méterre levő céltábláktól kúszva kellett visszamennie a lőhelyre.
Kétszer tette meg hason csúszva ezt a távot, mire harmadszorra megfelelőt lőtt.
Én ugyanezt a lövészetet begipszelt kézzel teljesítettem.
Mint írtam, megerőltettem a bal kezemet és begipszelték. Az eskü előtti értékelő lövészet viszont kötelező volt. Úgyhogy szépen beleakasztottam az AMD első fogantyúját a gipszembe és úgy lőttem. Mivel nem tudtam fogni, minden lövésnél felugrott a fegyver és frankón el is törte a gipszet!