K1 World GP 2008 - Világsztárok és hazai KO-k

„Láttad tegnap a köcsög Schiltet? Aerts mekkora volt már!” Az ilyen és ehhez hasonló lelkes élménybeszámolók vagy éjszakai telefonok egyáltalán nem szokatlanok a PC Guru szerkesztőségében. Sasa, Gaben, Szilvi, Joc, Shoebaron megszállott K1-rajongók, így természetesen alig vártuk az első igazán komoly hazai K1 GP-t.

A február 9-i rendezvény immár az európai nagydöntő hivatalos előválogatójának számított, így hat harcosnak megadatott az esély, hogy mindössze egyetlen „elimination fight” árán bejusson az európai nagydöntőbe. Lehetett tehát sejteni, hogy a szervezők mindent megtesznek a sikeréért, és hogy a harcosokat is extrém módon motiválja majd az amszterdami nagydöntő mindössze egyetlen meccses közelsége.

„Te, az ott nem a Remy Bonjarsky?”
„Ööö, de!”
Ez volt az első párbeszédünk Sasával, amint beértünk a Papp László Sportarénába. Pár pillanattal később koppant egyet az állkapcsunk a padlón, majd némileg sokkoltan néztük, ahogy a kétszeres világbajnok lazán elsétál mellettünk, mosolyog, végül eltűnik a folyosón. Megegyeztünk abban, hogy van stílusa a srácnak, ez vitathatatlan.

Ami nekünk borzasztóan tetszett: Remy Bonjarsky mellett a ring mellett ült Peter Aerts és Ernesto Hoost is. Sikerült tehát Budapestre csalogatni őket, sőt ahogy a nyilatkozatokból kivettük, nagyon nem is kellett csalogatni őket, szeretnek ide járni. Gyakorlatilag bárki odamehetett hozzájuk, sokan kértek autogramot, vagy épp fotóztatták magukat (főleg csinos szőke lányok) a K1 legendás világbajnokaival, ez csak bátorság kérdése volt. Dicséret a szervezőknek, hogy nem egy extra VIP-páholyban dugták el őket! Így életre szóló élményt szereztek például a mellettünk álló alig tíz éves harcosnak, aki csillogó szemekkel mindhármuk aláírását begyűjtötte.

A hazai sikereket Török Dani kezdte, akinek küzdelménél már csak a bevonuló zenéje sikeredett átütőbbre. Az ezer megawatton, kristálytisztán szóló progresszív house még az amúgy nem túl táncorientált főszerket is némi mozgásra kényszerítette, pedig ő még a Quimby koncerteken is inkább csak jobbra-balra dülöngél az extázisban táncoló tömeg közepén. Kyokushin Európa-bajnokunk meglehetősen jó hangulatban, laza táncmozdulatokkal közelítette meg a ringet, majd nem túl látványos meccsen, de hozta a kötelező győzelmet.

Az első igazán szórakoztató mérkőzést a román Catalin Morosanunak produkálta: rögtön az első másodpercben nekirontott az ellenfelének, óriási csapásokkal ütötte ahol érte, közben pedig olyan arckifejezést vágott, ami kétséget sem hagyott afelől, hogy az egyetlen gondolat, ami felmerült benne, nagyjából az lehetett: „ezt most kinyírom”. Ami végül nem sikerült neki, hiszen a török Erhan Deniz meglepően jól védekezett, és egy-egy alacsony rúgással később többször is padlóra küldte ellenfelét. A végére mind a ketten annyira elfáradtak, hogy viccesen még egymás vállára is borultak, amit természetesen értékelt a közönség (később hasonló ováció fogadta a fehéroroszokat buzdító, "davaj-davaj", "rabotajet" és hasonló bekiabálásokat is). Végül még csak szerencséjük sem volt: a meccs sorsát egy extra menetben kellett eldönteniük. A bírók ezután a román versenyzőt látták jobbnak.

Ennyi izgalom után következett egy igazi fenegyerek: olimpiai ezüstérmes birkózónk, szumó világbajnokunk, Bárdosi Sándor, aki jelenleg a K1 MMA-ban indította el karrierjét, és első presztízsharcát vívta a Puskás Ferenc Stadionban (a presztízsküzdelmek nem jelentenek kvalifikációt). Az MMA-ban megengedett a földharc, ami természetesen Bárdosinak hazai terep, illetve ennek megfelelően csak egy apró kesztyűben küzdenek a felek, amivel azért óriási ütéseket lehet adni és kapni, ráadásul a védekezésben sem takar túl sokat. Bárdosi nyurgának és soványnak tűnő ellenfele meglepően jól kezdett, de a magyar ügyesen kivédekezte az egyeneseket, majd sikerült földre vinnie a litvánt, ahol némi húsklopfolás és rugdosódás után egy gyilkos szorítással végül is befejezte a mérkőzést, és viszonylag könnyedén begyűjtötte élete első MMA győzelmét.

Az est fő mérkőzése természetesen a legismertebb magyar K1-esé, Karacs Attiláé volt. Ekkorra szinte teljesen megteltek a lelátók, és velünk együtt mindenki ijedten figyelte, ahogy a cseh Vondracsek dinamikusan ráveti magát Karacsra. Attila meg csak védekezik, elmozog, néha beszorul a sarokba. Időnként keresztbevert egy-egy kombinációt, de a magyar az első menetben szinte végig csak hátrált, védekezett, igaz ezt igen magas szinten, magabiztosan tette. Aztán a másodikban már vissza-visszatámadt a biztos fedezékből, végül az egyik ilyen kontra olyan jól sikerült, hogy a cseh a padlóra került. Ekkor már folyamatos taps kísérte a mérkőzést, ám ennek ellenére Attila továbbra is taktikusan, amennyire ez a K1-ben lehetséges, lassan bunyózott. Végül ismét a padlóra küldte az ellenfelét, akit ekkor már csak a gong mentett meg a kiszámolástól. A harmadik menet elején Vondracsek még pár másodpercig képes volt a frászt hozni a hazai szurkolókra, igen erőteljesen kezdett, de végül Karacsnak ismét tisztán betalált az egyik jobbegyenese, ami ezúttal már a mérkőzés végét jelentette.

„Meglepett a színvonal, amit a budapesti versenyen tapasztaltam, Karacs Attila pedig rengeteget fejlődött, azt hiszem, egy új szintre lépett a K1-ben„ – nyilatkozta a verseny után Ernesto Hoost, a K1 eddig egyetlen négyszeres világbajnoka.

Mi is csak elismerően tudunk szólni a rendezvényről: a magyar versenyzők jól teljesítettek, a hangulat – dacára a szakértő közönségnek, ahol azért többnyire midenki 100 kiló felett nyomott – igen barátságos volt, a világsztárok pedig óriási élményt jelentettek a rajongóknak. A nagy kérdés természetesen az, hogy Karacs Attila hogyan szerepel majd Amszterdamban.

További részletek a K1.hu weboldalon!