Just Cause, másodszor

Az, hogy hol tart ma a játékipar, jól tükrözi Flatline PGO-n olvasható Just Cause tesztje, és a hozzá fűzött olvasói vélemények. „Bármennyire is szidjátok a harcrendszert vagy a mesterséges intelligenciát, a játék GYÖNYÖRŰ, és még az Ati X1600 Pro-mon se szaggat maxon. 100%!”. Ez van, és ezzel már vitatkozni is fárasztó számomra... A cucc egy unalmas és buta tucatakció volt, némi akrobatikával felspécizve, kétségtelenül tetszetős körítésben, mely elkocogott gyengébb gépeken is, és mint a mellékelt példák bizonyítják, ez eladta a terméket a 3D-be ájult új generációnak annyira, hogy az Eidos megrendelje a folytatást a svéd csapattól.

A döbbenetes módon Just Cause 2 címen futó új cucc még döbbenetesebb módon egy hatalmas szigeten játszódik, ahol jól bevált és harcedzett hősünknek, Rico Rodriquez CIA-ügynöknek hihetetlen módon ugyanaz a dolga, mint az első részben: a helyi ellenállást felpiszkálva megingatni trónján a hatalomra került kiskirályt, és helyreállítani azt a rendet, melyre az USA rábólint. Jogos a kérdés, hogy akkor hol itt az újdonság? A grafikában, mondhatjuk kajánul, és ez igaz is, hiszen a srácok írtak egy motort (tessék megkapaszkodni: Avalanche Engine 2.0 néven), mely sokkal jobb, mint elődje, az Avalanche Engine (hehe, mondaná erre Breakdown kolléga).

Persze azért a játékmenetben is lesz változás. Először is új térségben gerillázunk, ezúttal Délkelet-Ázsia egyik baromi nagy, Panau nevű szigetén, ahol az új diktátor – most tessék nagy levegőt venni! – Baby Panay pöffeszkedik, miközben a kevésbé röhejes nevű Tom Sheldon exelnök biztonságos búvóhelyen remegve várja, hogy a jenkik beküldjék a felmentő sereget, és visszahelyezzék őt a hatalomba. És hát ugye, ez a felmentő sereg Rico barátunk lesz, a problémamegoldó. Panau annyiban nyújt változatosságot, hogy ha már ráunnánk a párába burkolózó dzsungelbe, felkapaszkodhatunk a hósapkával fedett hegyekbe is, ahogy ezt a nemrég felbukkant, galériánkban is megtalálható, Darths által némi eufemizmussal játékképnek titulált "szemléltető ábrák" is tanúsítják.

A játékmechanizmus szintén a „nagyobb, jobb, több” elvén lépett előre, legalábbis készítői reménye és marketingeseik ígérete szerint: látványosabb kaszkadőrmutatványok, jobb harcrendszer (pontosabban: a harcrendszer maga, hiszen az első részben ilyesmit csak nyomokban lehetett találni), és a felfedezés korrektebb jutalmazása. Utóbbi lényeges lesz, tehát sokfelé mászkálva sokféle reveláció és meglepetés vár rád, így érdemes lesz valóban nagy kirándulásokat tenni a szigeten, bár ezzel ugye korábban sem volt gond (lásd Flatline idézett tesztjének "kalandtúra-szimulátor" bonmot-ját). Ami viszont érdekesség, hogy erre az elemre fókuszálva a fejlesztők kidobták a csomagból a mellékküldetéseket, holott az elődben bőven akadt belőlük, és ezek legalább feldobták a cuccot picit. A főtervező Peter Johansson szerint „A szabadság egyfajta mítosz, melyet a GTA teremtett meg. A Just Cause 2-ben a szabadság inkább maga a valóság lesz.” Ámen.

Azt hozzá kell tennünk, hogy a cucc egyelőre PS3 exkluzív, csak erre van bejelentve, és a fejlesztők épp a Sony konzoljának brutális erejét készülnek kiaknázni, tehát ha valaha is megérkezik PC-re (amire azért meglehetősen jó esély van), nyilván egy portolást fogunk kapni, onnantól kezdve meg a buzgó imádkozásé lesz a főszerep. De az még messze van – mint ide Panau...