Öt évvel ezelőtt, 2019. októberében valószínűleg az egész világ meglepődött, hogy mennyire jól tud működni egy Batman nélküli Batman-film. A Joker ugyanis a sötét lovag legnagyobb ellenlábasának eredettörténetét dolgozta fel új megközelítésből, merész, a korábbi képregényfilmektől eltérő stílusban. Todd Phillips, a Másnaposok trilógia író-rendezője és a címszereplőt életre keltő Joaquin Phoenix párosa olyan alkotást tett le az asztalra, ami örökre beírta magát nem csak a denevérember és a bűn bohóc hercegének történetébe, hanem a filmtörténelembe is. Az első rész egy lezárt kerek egészet alkotott, így eléggé meglepődtünk, amikor bejelentették, hogy készül a folytatás. Aminél jobban csak akkor lepődtünk meg, amikor azt is elárulták, hogy musical lesz, és hogy Lady Gaga alakítja benne Harley Quinnt.

És hogy milyen lett a végeredmény? Felemás, de ne rohanjunk ennyire előre. Amikor már nem csak pletykálták, hanem hivatalosan is megerősítették a Joker 2, egészen pontosan a Joker: Folie à Deux készítését, három kérdés merült fel bennünk: tényleg musical lesz-e, hová tudják tovább fűzni a történetet, és vajon a látottakból mennyi játszódik majd Arthur fejében. Az első kérdésre megnyugtató választ adhatunk, szó sincs musicalről, amiben papíron nincs, vagy nagyon kevés a prózai rész. Itt továbbra is a prózai részek dominálnak, mindössze annyi történt, hogy míg az első részben Hildur Guðnadóttir dallamait hangosították fel egy-két jelenetnél, itt inkább éneklős betéteket kapunk Phoenix és Gaga előadásában. Persze nagy jelentőséggel bír hogy épp mikor és mi csendül fel, ahogy a dalszövegek is, de egyáltalán nem arról van szó, hogy végigdalolásszák a filmet a szereplők, és a takarító Jolika néni is áriákat zengve lép be egy jelenetbe. Talán nem túl nagy meglepetés, de azért kimondjuk: mind Gaga, mind Phoenix remekül énekel, szóval az előadásmóddal sem lesz gond.

joker-2-kritika-ketszemelyes-teboly-joaquin-phoenix-lady-gaga-todd-phillips-pc-guru.jpg

Forrás: Warner Bros.

A történettel viszont akadnak problémák, mégpedig azért, mert az első részt lezárták, és úgy volt kerek egész, ahogy. A rendező ugyan azt nyilatkozta, hogy a film fogadtatásától és Phoenix esetleges visszatérésétől függően nyitott lenne egy folytatásra, később elárulta, hogy eredetileg egyáltalán nem volt tervben ilyesmi, mindig is egy darab filmet akartak készíteni. Igen ám, csak aztán jött az elsöprő pénzügyi siker, az 55 millió dollárból forgatott Joker több mint 1 milliárd dollárt termelt, így nem csoda, hogy csak megszületett a folytatás, amiben állítólag Phoenix álma is közrejátszott, ami arról szólt, hogy Jokerként énekelt egy színpadon. Ha hihetünk a legendáriumnak, innen jött a musical-szerű folytatás ötlete, sőt olyan pletykákat is lehetett hallani, melyek szerint a Joker 2 broadway-előadás lesz. Nem az lett, az idézőjeles „kényszer-szülte” folytatás pedig rányomja a bélyegét a második részre, mely nem sokkal az első után veszi fel a történet fonalát.

Arthur már egy ideje az Arkham Elmegyógyintézet vendégszeretetét élvezi, és épp bírósági tárgyalására készül az általa, vagyis inkább a Joker által elkövetett bűnökért. Ez adja ugyanis védelmének alapját: meggyőzni az esküdteket, hogy Arthur Fleck skizofréniában szenved, ezért halálbüntetés helyett segítségre szorul, mivel a gyilkosságokat nem ő, hanem a Joker-perszóna követte el. Arthur az Arkhamben fut össze Lady Gagával, pontosabban Lee Quinzellel, aki szintén bentlakó, és nem mellesleg Joker-rajongó. Miután ketten egymásra találnak, következik az évszázad tárgyalása, amiben Harvey Dent próbálja bizonyítani Arthur bűnösségét. Hogy mindez sikerül-e neki, illetve hogy közben történnek-e olyan őrületes dolgok, mint például szökés az Arkhamból, lázadás, vagy esetleg Gotham lángba borulása, a spoilermentesség jegyében nem árulhatjuk el, ahogy azt sem, hogy mennyi játszódik Arthur fejében. Legyen elég annyi, hogy a történet nem feltétlenül oda, és nem feltétlenül úgy fut ki, ahová és ahogy gondolnánk.

joker-2-kritika-ketszemelyes-teboly-joaquin-phoenix-lady-gaga-pc-guru.jpg

Forrás: Warner Bros.

Ami viszont biztos, hogy a színészi alakításokra nem lehet panaszunk. Phoenix most is remekül hozza a mentális zavarokkal küzdő Arthur Flecket és a magabiztos Jokert is, Lady Gaga pedig remek partnere Phoenix-nek, csak valami mintha hiányozna a karakteréből, és ez nem feltétlenül Gaga hibája. Mintha nem igazán tudták volna eldönteni, mit is szeretnének kezdeni vele azon kívül, hogy ő lendíti mozgásba a cselekményt, énekel és próbálja meggyőzni Arthurt, hogy ő igazából Joker. „És ez nem elég?!” kérdezhetnének, és de, a film logikája alapján elég, de nézői szempontból nem az, mi legalábbis örültünk volna, ha egy kicsit ő is jobban átadta volna magát az őrületnek. A páratlan páros mellett nem mehetünk el szó nélkül a mellékszereplők mellett sem, akik közül talán az Arkham egyik őrét alakító Brendan Gleeson-t emelhetjük ki, de több régi ismerőssel is összefutunk az első részből, akik hozzák a kötelezőt. 

A fényképezés is profi, ahogy a helyszínek, a díszlet, a jelmezek és kellékek is, melyek továbbra is árasztják magukból a nyolcvanas évek hangulatát, kezdve a koszos utcáktól az elmegyógyintézet kamerafelvételein át egészen az apróbb, háttérben felbukkanó tárgyakig. Hasonlóan hibátlanok a hang- és vizuális effektek, a vágás, a zene, egyszóval látszik, hogy nem spóroltak a szakembereken, mindenki minőségi munkát végzett. De akkor mégis mi a probléma?

Az, hogy ugyan a Joker 2 felidézi bennünk azt, amit az első részben szerettünk, de valahogy nem akar, nem tud többet nyújtani, sőt még annyit sem. Van egy olyan érzésünk, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha a Kétszemélyes tébolyra szánt költségvetést egy másik Batman-gonosz eredetsztorijára költötték volna, a Jokerhez hasonló stílusban. Így viszont marad nekünk a Joker 2, ami minden porcikájában egy tisztességes iparosmunka, se több, se kevesebb. A Joker szép volt, jó volt, és elég is volt, a Joker 2 csak tovább nyújtja az alapból már tökéletes méretű rétestésztát.

A film befejezését pedig inkább nem rakjuk el emlékbe, olyan, mintha a forgatás utolsó napján szóltak volna Phillips-nek, hogy ez amúgy DC, kellene bele kicsit több utalás a DC univerzumra. Phillips pedig gyorsan bedobott nem egy, hanem rögtön két olyan dolgot is a lezárásba, amik közül az egyiket még megmosolyogtuk, a másik viszont annyira erőltetett, hogy érthetetlen, miért gondolták ezt frappáns lezárásnak. Ahogy az első rész is meglett volna a Wayne-szülők meggyilkolása nélkül, úgy a folytatás is megspórolhatta volna ezt az utolsó jelenetet, vagy legalább másik karaktert használhatott volna.

Jó, vagy rossz film tehát a Joker: Kétszemélyes téboly? Ahogy korábban említettük, felemás. Egyik részről itt van ez a színészi és produkciós szempontból is hibátlan termék, amiből viszont hiányzik az a szív, ami miatt az első részt annyira szerettük. Nekünk ez most nem jött be, az első rész után szinte más tudatállapotban jöttünk ki a moziból, itt viszont csak szomorúságot éreztünk, de nem a történet alakulása miatt. Ha szerettétek az első részt, menjetek el és nézzétek meg ti is, aztán gyertek vissza és áruljátok el, nálatok mennyire működött a folytatás.

Phillips egyébként elmondta, hogy nem fog több Joker-filmet készíteni, de hát hallottunk már tőle hasonlót, úgyhogy várjuk meg a bevételi adatokat és Phoenix következő álmát. A mi álmunk pedig az, hogy a Warner továbbra is mer kísérletezni, és inkább egyedi ötletekre ad pénzt a jövőben, semmint felesleges folytatásokra. Mert ez most sajnos annak érződik.

A képek forrása: Warner Bros.