Jómagam már megéltem pár platformváltást, s láttam, miképpen válnak egyre népszerűbbé a konzolok: az Atari 2600 idejében még nem ismertem mást, akinek konzolja lenne, ám a PlayStationnél már szerencsésebb volt a helyzet, hiszen a környékünkön is volt pár embernek, sőt, a Nintendo 64 is fel-felütötte a fejét. A PlayStation 2 még inkább elterjedt, és bár az Xbox és a GameCube nem volt annyira népszerű, most ott tartunk, hogy több konzolos ismerősöm van, mint PC-s. Ebből is látszik, hogy a kényelmesség okán a konzolok, ha nálunk nehezebben is, de előretörtek, s átvették a fő platformok helyét. Itt máris felmerül a kérdés, mi lesz a nextgenek megjelenése után; talán befuccsol a PC, mint játékplatform? Ez még a jövő zenéje, majd kiderül, most azonban térjünk rá a játékokra: mik azok, amik nélkül nem lenne a PC a régi?
Szó mi szó a Valve az utóbbi években alaposan kínozza a rajongókat a folytatás elhallgatásával. Nem tudni, mit is terveznek, mivel az Episode Three-nek már évekkel korábban meg kellett volna jelennie, ám semmi infó róla... Mindennek ellenére a cím akkora PC-s rajongói bázissal bír, amivel még Master Chief sem kelhet versenyre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a különböző (minőségi!) rajongói filmecskék, illetve a fel-feltűnő hoax-anyagok: képek, weboldalak, videók, melyek láttán sok esetben még mi, zsurnaliszták is bedőlünk. Hiába na, mi is várjuk már a folytatást. Ám hogy az milyen formában fog megjelenni, még kérdéses. Az Episode Three már kifutott az időből, hacsak a következő teljes rész nem e címen fog megjelenni. Reméljük, minél hamarabb szó fog esni róla -- hivatalosan!
A többjátékos opció az ütőkártyája a sorozatnak, e téren meg ugye a grafika mit sem számít, de való igaz, kezdenek a rajongók is eltávolodni a sorozattól. Na persze majd az első nextgenes Call of Dutyban megint előállnak valami elképesztővel, s sokan ismét szerelembe esnek. A cikksorozat harmadik részében további hatalmasságokra térünk ki, melyeknek már nem kell bizonyítaniuk.
INDIE CSODÁK
Bár én csak néhány indie játékért vagyok oda, a műfaj manapság oly népszerű, hogy a PC-sek után már a konzolos tábort is elkezdte meghódítani, így mindenképpen szót kell ejtenünk róla. Az efféle játékok legnagyobb előnye egyben a legnagyobb hátránya is: a korlátmentesség. Ez annyit tesz, hogy a fejlesztők a saját ötleteiket valósítják meg, s akkor adják ki a játékot, amikor úgy vélik, elkészültek azzal. Ám ennek okán sok silány minőségű játék kerül ki, ráadásul ezek töredéke nyújt új élményt az alkalmazott elemek okán. Persze még így sincs okunk panaszkodni. A rajongói visszajelzéseknek hála gyorsan kiderül, melyik a minőségi és melyik nem, ráadásul a különböző videómegosztó oldalakon van szerencsénk (jobb esetben...) megtekinteni pár felvételt az adott játékról, amik alapján aztán már egyszerűbb eldönteni, hogy megvegyük-e, vagy sem. Bár a PlayStation Store-ban és az Xbox LIVE Piacterén már elérhető néhány indie játék, ám még mindig a PC az, amit az efféle programokat fejlesztők preferálnak -- leginkább talán azért, mert e platformon kevés a kritérium.HALF-LIFE
„Leverem az idegeneket, mert ki, ha nem én, Mr. Freeman teszem meg eme cselekedetet, amire kötelez a körszakáll és az SZTK-keretes szemcsim – na meg a feszítővasam, de ez már egy másik sztori.”Szó mi szó a Valve az utóbbi években alaposan kínozza a rajongókat a folytatás elhallgatásával. Nem tudni, mit is terveznek, mivel az Episode Three-nek már évekkel korábban meg kellett volna jelennie, ám semmi infó róla... Mindennek ellenére a cím akkora PC-s rajongói bázissal bír, amivel még Master Chief sem kelhet versenyre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a különböző (minőségi!) rajongói filmecskék, illetve a fel-feltűnő hoax-anyagok: képek, weboldalak, videók, melyek láttán sok esetben még mi, zsurnaliszták is bedőlünk. Hiába na, mi is várjuk már a folytatást. Ám hogy az milyen formában fog megjelenni, még kérdéses. Az Episode Three már kifutott az időből, hacsak a következő teljes rész nem e címen fog megjelenni. Reméljük, minél hamarabb szó fog esni róla -- hivatalosan!
STRATÉGIAI JÁTÉKOK
A legelső konzolos élményemkor engem a kontroller mérgezett meg, imádtam, hogy nincs rajta tucatnyi gomb, csak annyi, amennyit ki is használok. Aztán ez a mérgezés csak erősödött, mikor berobbantak a rezgőfunkciós irányítók, de hiába remek, kényelmes és egyszerű a használatuk, ha stratégiáról van szó, akkor csak a tasztatúra-egér jöhet szóba. Némi önzőséget vegyítve eme irományba: még szerencse, hogy e két műfaj közel sem tartozik a kedvenceim közé, bár az tény, hogy a S.W.I.N.E című csoda magába szippantott atmoszférája okán. Igaz, nem is nagyon erőltetik e két műfajt a konzolokon, akad egy-két próba, ez természetes, de nem sűrűn. Felhozhatnám példaként a Halo Wars esetét, jó értékeléseket kapott, de mégsem lett népszerű, valahogy... valahogy olyan hatást kelt, mint annak idején az FPS konzolokon. Idővel talán fej-fej mellett fognak haladni a konzolok és PC-k, de egyelőre még e téren a számítógépek a nyerők, hiszen példának okáért a Total War franchise játékosok millióit hozza lázba.MEGINGATHATATLAN RAJONGÓK
A cikksorozat első részében figyeltem a reakciókat, amelyekre mindenképpen ki kell, hogy térjek: egyes vélemények kimerítették az úgymond „fanboy-státuszt”, igazából ezzel nincs is baj, mindaddig, míg nem fajul sértegetésig a dolog. Sőt, a rajongóknak köszönhetik az egyes sorozatok az életben maradásukat, ha nem lennének rajongók, ha nem lennétek ti, akkor az olyan címek, mint a Call of Duty, a Need for Speed, a Battlefield már rég megbuktak volna. Ugyanis annyi újítást egyik rész sem hordoz, de a rajongókat ez nem is érdekli általában... Végszóként hadd emeljem ki Rocknrolla nickkel felvértezett tagunk véleményének egy részét a cikksorozat első felvonásából:„Viszont én most azt látom, hogy itthon azért kezd csappanni a CoD tábor. Igazából már csak az igazi fanok veszik (jó, ebből tényleg sok van, a fene se tudja, miért).”
A többjátékos opció az ütőkártyája a sorozatnak, e téren meg ugye a grafika mit sem számít, de való igaz, kezdenek a rajongók is eltávolodni a sorozattól. Na persze majd az első nextgenes Call of Dutyban megint előállnak valami elképesztővel, s sokan ismét szerelembe esnek. A cikksorozat harmadik részében további hatalmasságokra térünk ki, melyeknek már nem kell bizonyítaniuk.
Mangusta, sajnos nem tudok kitérni minden címre, ha így tennék, a cikksorozat szerintem hónapokig futna.
Rocknrolla, régebben kevesebb dolgom volt, mint mostanában, így volt időm itt lógni, ám mostanra eljutottam oda, ha van egy kis időm vagy írok, vagy játszok. Csak egy kis összehasonlítás, míg régebben egy 8-10 órás játékot végigvittem két nap alatt, mostanra ehhez kell két hét. Egyébként e téma kapcsán egy iromány még biztosan lesz.
Truesun, való igaz, sokan voltak, de itt nem is azon van a hangsúly, hogy sokan, hanem, hogy kevesebben...
Láttátok azt az index-videót, amit aznap forgattak, mikor kijött az új COD? Valamelyik éjjel egy bizonyos nyugati-pályaudvari plazában. Hát ott nem úgy tűnt, hogy csappanna az érdeklődés... bár a tisztelt cikkíró és a kommentelő nyilván megszámolta hányan voltak tavaly és tavalyelőtt, meg azelőtt. Esetleg eladási adatokkal rendelkezik. Vagy csak a levegőbe beszél. BF3-megjelenéskor hányan álltak sorba? Ezzel nem akarom a parazsat szítani, mindenki azt játszik, amit szeretne és ez nyilván marketingkérdés, egyik játék minőségét sem mutatja. De butaságokat azért ne írjunk.
Egy (amúgy) megingatható rajongó
Amúgy nem én sem lennék boldog ha nem lennének nagy címek PC-re, egy szóval se mondtam azt hogy ezek nem kellenek, én csak annyit mondtam hogy az indie és a stratégia elég jó támpillérei a PC-nek. A főpillér még mindig a húzócímekben merül ki, legyen az bármilyen kategóriában is.
"Az indie szféra meg hát egyre jobb , remek ötletek vannak és a legjobb benne hogy mernek újítást hozni az iparba. Nem izgatja a fejlesztőket az aktuális trend és ez jó, ez kell, nagyon is. Amúgy nem véletlenül hódit jobban PC-n. Hiszen konzolokon még aránylag mindig sok a casual játékos. Bár ott is egyre nagyobb a kereslet már ezekre a játékokra."
És nem pont a casual gamerek szeretik a rövid, olcsó, de ötletes programokat?
Az indie-szféra meg valóban egy jó alternatíva, de rengeteg sajno ott is az e piac varázsa miatt nyomatott fos. Illetve az a probléma vele, hogy a sikeres indie-játékok mainstreamekké válnak, és utána kész, ilyen COD-sorsára jutnak a fejlesztők meg a játékcím is. (Valamelyest ezt mutatja a Mount and Blade és a MInercraft esete - jóllehet, ez utóbbit ennek ellenére szeretem. )
Szerintem egyébként mindaddig szükség lesz PC-re, amíg vannak nagy hardvergyártók, akik érdekeltek a játékok támogatásában is. + Szaros videószerkesztés meg fotosoppolás miatt biztosan nem ölnének annyi pénzt a fejlesztésekbe. Szóval, ha nem is annyi, de mindig jönni fog valami játék PC-re. Meg ott a MAC esete is, egyre több játék készül el arra - pedig egy ideig mellőzve volt (kb. csak a Blizzard nyomatott rá címeket, most a Steamen többnél is láttam, hogy MAC-re is letölthető).
Az előző cikkel ellentétben most már teljesen egyet értek veled. Az indie és a stratégiai játékok elég jó támpillérjei a PC-nek. Még ha nem is főtámaszpontok, még akkor is kellennek erre a platformra. Konzolon eleve nem az igazi stratégiát játszani, bár lehet, és az irányítást is meg lehetne oldani. Ennek ellenére valahogy megmaradt itt, ami nekünk PC-seknek csak jó hír. Az indie szféra meg hát egyre jobb , remek ötletek vannak és a legjobb benne hogy mernek újítást hozni az iparba. Nem izgatja a fejlesztőket az aktuális trend és ez jó, ez kell, nagyon is. Amúgy nem véletlenül hódit jobban PC-n. Hiszen konzolokon még aránylag mindig sok a casual játékos. Bár ott is egyre nagyobb a kereslet már ezekre a játékokra.
Na igen a Half-Life. Szerintem nincs gamer aki ne futott volna már össze ezzel a címmel bárhogyan is. Remek sztori, ami nem unalmas, leköti az ember. remek helyszínek, jó pályatervezés és az a bizonyos főhős Gordon Freeman. Nos ez a karakter majdnem mindenki kedvence, remekül lehet azonosulni vele, még ha néma is. (Ja és Kecskeméten a Malom centerben lévő 576-ban össze is lehet vele futni, egy szobor képében). Ami elképesztő az pedig a hatalmas rajongó tábor ami emögött a széria mögött van. Gyakorlatilag felbecsülhetetlen a nagysága. És eszméletlen dolgokra képesek, rengeteg mód, rövidfilmek, art work-ök, concept artok, egy rakás tartalom amit a rajongók csinálnak. Elképesztő ez, és eszméletlenül várják az új részt. Na de ki nem, ugye ? Hát mindenki aki már minimum egyszer végigjátszotta az eddigi részeket.
Mellesleg én is követtem az előző cikket, persze amennyire éppen időm engedte. Tényleg volt egy két érdekes hozzászólás, ha nem baj most nem idézek. Viszont az tény hogy a rajongóknak köszönheti rengeteg sorozat azt hogy még mindig életben van és újra és újra jönnek ki az új részek. Persze van olyan sorozat amit már szívesen látnék a sírban mert kb. annyit is ér, és van olyan amit pedig szívesen látnék újra már (Ugye Mirror's Edge, Faith kalandjára még valahogy ma is emlékszem, de csak mert egyedi volt a játékmenet, ellentétben sok futószalag címmel, amik között van olyan is aminek már csak a címére emlékszek és nagyjából a szereplők nevére).
Nos és igen az a mondat. Nem gondoltam volna akkor mikkor azt írtam hogy az még ebbe a cikkbe bekerül. Különösebben nem szeretném magyarázni, aki megértette az tudja mire gondoltam, aki meg rendszeresen jár a PGO-ra és olvassa a kommenteket az már tudja mire gondolok hiszen már többször is kifejtettem ezt, legalábbis próbáltam. Amúgy igen a multi a ütőkártya, de már az is egyre rosszabb meglátásom szerint. Viszont ha valaki igényli akkor szívesen elmondom bővebben a véleményem erről.
Nos így utólag pedig annyit, hogy azért lesz még itt miről írni bőven. Szerintem 1-2 rész még belefér. Hiszen első nekiugrásra egy két széria került górcső alá majd most már kategóriák amiből van még bőven,pl. FPS-ek (elégé meghatározó műfaj amúgy is) na és az RPG-k amik megkerülhetetlenek.
A stratégiák is olyanok, hogy konzolon sose lesz normális. Emiatt is érdemes PC-t tartani.
„Viszont én most azt látom, hogy itthon azért kezd csappanni a CoD tábor. Igazából már csak az igazi fanok veszik (jó, ebből tényleg sok van, a fene se tudja, miért).” "
Lehet ám, hogy itt nem a csökkenő tábor volt a kulcs, hanem az a szó, hogy "veszik".