Bár nem vagyok öreg, se a „bezzeg az én időmben” híve, amikor a nyolcéves unokatestvérem lazán kezeli az okostelefont és az okostelevíziót, és az internet számára egy mindennapos dolog, nem olyan ritkán elérhető csoda, mint nekem volt annak idején, azért csak-csak elgondolkodom azon, mekkorát változott a technika húsz év alatt.

Az alanti videóban 6 és 13 év közötti gyerekek mancsába nyomták bele ifjú korunk kézikonzolját, az idén 25 éves Game Boyt. A reakciók magáért beszélnek. Bekapcsolási gondok, a lemez behelyezésének problematikája, az elemek csodája, sok minden bonyolult számukra, ami nekünk olyan természetes volt, mint nekik manapság a különféle applikációk telepítése. S bár nem mindentől esnek kétségbe, sőt, néhány dolog tetszik nekik, egyedül a zöldpólós kiskocka az, aki igazán lelkesedik a Nintendo által 1989-ben piacra dobott masináért, amiből azóta kis híján 120 millió példányt adtak el.

Persze eme reakciók természetes velejárója és nem tragédiája a technikai fejlődésnek. Annak a fejlődésnek, ami most ott jár, hogy ma már egy telefon is többet tud, mint a 8 kilobyte RAM-mal (amit 32 kB-ig lehetett bővíteni) szerelt, 4,19 MHz-es, 8 bites Sharp CPU-val ketyegő, 2 bites színpalettával és 160×144-es felbontással villogó Game Boy.