Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
wilson
Múlthét vasárnap a tervezetnél sokkal korábban sikerült eljutni a Dying Light 2 elkezdéséhez, azonban az élet és egyéb kellemetlenségek közbeszóltak. Például a tény, hogy soha sem szeretek párhuzamosan két dolgot játszani, mert a megosztott figyelem engem kiránt az élményből. Ezen logika mentén kezdtem bele a Dying Light 2-vel egy napon a Dragon Quest 8 3DS-es változatába, pótolva egy hatalmas hiányosságom, hiszen ez is ahhoz a több mint egy tucat játékhoz tartozik, amit a megjelenésekor elkezdtem, de leraktam. Azóta is bánom, hogy így tettem, ez a port viszont kapóra jön, hogy végre pótoljam, ha már nem elérhető nagykonzolon.
Az első élmény azonban nem volt annyira pozitív: hozzávetőlegesen 40 percet veszítettem el egy teljesen váratlan és érthetetlen fagyás okán, azóta pedig nem nagyon volt lehetőségem folytatni, a kötelező napi két Valorant meccs mellé pedig éppen csak be tudok szuszakolni úgy egy órányi szabad játékot. Nagyon remélem, hogy a hosszú hétvégén nem csak időm, de lelkesedésem is lesz a Dragon Quest 8-at folytatni, bár továbbra is félek ,hogy előbb fogy el az érdeklődésem / kitartásom, mint a játékidő, tekintve, hogy egy 50-80 órás JRPG-ről beszélünk. Ráadásul a hét közepén megérkezett a Teardown is: április végén hagyja el az Early Accesst, amiből ezúttal valami érthetetlen módon nem vettem részt, pedig szó szerint már az első Twitteres techdemók óta követtem a játékot. Tehát úgy fest mégiscsak kénytelen leszek megosztani a figyelmem, minimum kettő, de akár három játék között is.
bullseye
A hétvégi játékomhoz ezúttal egy kisebb TED talk vezet. Aki teljes objektivitást vár el egy játékkritikától, az teljesen tévúton jár. Természetesen elvárható egy elég komoly szintű objektivitás, mint a professzionalizmus megnyilvánulása, a szubjektivitás visszaszorításával. Például, ha 100%-ot adnék a Good Life-ra, csak mert lehet benne macskákat simizni, az elég furcsa lenne. Ha meg 0%-ot az Elden Ringre, mert ott nem, az az öngyilkosság egy meglehetősen bonyolult módja.
Az igazán ínyenc olvasó éppen ezért objektivitás helyett – remélhetőleg – következetességet vár el. Nem kell egyetérteni egy kritikussal ahhoz, hogy a véleménye hasznunkra legyen, amennyiben a szerző következetes. Az alapján ugyanis mindenki maga kitapasztalhatja idővel milyen előjellel veszi figyelembe az írását. Például, ha Böjti azt írja egy játékról, hogy milyen jó kis izzasztó kihívás, az hiába pozitívum sokaknak, én a közelébe nem megyek, mert tudom, hogy szenvedni fogok vele, és fél óra idegeskedés után törlöm. Viszont a GRID Legendsnél (spoiler a következő CHIP lapszámból) nagyon elégedetlen volt, amiért a játék nevetségesen könnyű, jóformán csak a gázt kell nyomni benne a győzelemhez alap nehézségi szinten. Nekem ellenben pontosan ez az a Need for Speed nosztalgia, amire szükségem van, így ebben fogok belevágni hétvégén. És persze lesznek indie-k is, mert nyilván mindig vannak indie-k körülöttem, mivel az olyan megnyugtató.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk e heti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
Jelenleg a 6. epizódnál tartok mert csomó mellékest is csinálok a fősztori mellett, de ha az epizódok végére értem akkor nyílik meg igazán a világ és akkor kezdődik csak az igazi felfedezés...