Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
wilson
A hosszúhétvégét kihasználva sikerült a Horizon Forbidden West végére érni, és miután még egy fél napot eltöltöttem bizonyos mellékküldetések befejezésével, elhatároztam, hogy belevágok valamibe, ami régóta a listámon van. Aminek persze az lett az eredménye, hogy vagy 3 órán át csak évődtem, mert annyira paralizált a jó karakterbuild gondolata, a Knights of the Old Republic ugyanis nem éppen az a szerepjáték, ami fogja a kezed. Annak idején sajnos nem tudtam befejezni, mivel az akkori gépem videókártyája (Riva TNT 2) nem boldogult a második bolygó jedi templomának füstjével, és egy katasztrófát megelőzve behódoltam a nettó 5 frame fenyegetésének, és végleg leraktam. Nem sokkal később megérkezett hozzám is az első generációs Xbox, ott pedig már sokkal messzebbre sikerült jutni. Bár az emlékek megkoptak, de ha jól emlékszem, még a Tatooine-t is meghódítottam, és hiába sikerült szerelembe esni az embergyűlölő HK-47-tel, soha se értem a játék végére, amit azóta is bántam, így állandó vendége maradt a végtelen backlogomnak.
Legutóbb talán két éve próbáltam volna PC-n bepótolni, de a szélesvásznú kijelzőkkel és a Windows 10-el való inkompatibilitása , valamint a nem 100%-os rajongói megoldások miatt sajnos le kellett tennem erről az álmomról. Aztán váratlanul befutott Nintendo Switchre, és a megjelenése pillanatában megvettem. Azóta hónapok teltek el, de mindig ott volt a horizonton, és jelenleg is ezt darálom. Sajnos azonban sok szempontból már nagyon eljárt felette az idő. A látványvilágon túl azért a kissé spártai dialógusok, az elég lélektelen helyszínek is jó példái annak, hogy mennyire sokat változtak a játékok 18 év távlatából, de a hangulat, és persze a történet azért továbbra is magával ragad. Feladni semmiképp se szeretném: ha már 19 éven át sikerült elkerülni a sztori fordulatait, most már inkább első kézből szeretném megtapasztalni azokat. Közben persze reménykedem abban is, hogy nem csak, hogy megérkezik a KOTOR 2 Switchre, de nem kell rá még az év végéig sem várni!
bullseye
Részemről maradtak az indiek, amiket múlt héten említettem (a felsorolt AA/AAA-kra nem annyira jutott és jut most se időm), ráadásul közben Game Passban feltűnt pár újabb ígéretes apróság. No meg itt a Marvel's Guardians of the Galaxy, amibe már csak a zenék miatt is bele kéne néznem, bár a játékstílus nem annyira jön be.
A Not For Broadcasthoz hasonlóan szintén majdnem elsiklottam fölötte, hogy februárban elég komoly frissítést kapott a Computer Tycoon. Aminek egyébként még mindig nem vagyok sem én, sem a PC Guru feltüntetve a köszönőfalán az EA cikk ellenére, nem mintha ez zavarna, vagy érdekelne, és tényleg egyáltalán nem ellenőrzöm minden indításkor. Bár ez a frissítés sem hozta még ki a játékot a korai hozzáférésből, és még mindig van bőven fejleszteni való, de elég újdonságot adott hozzá ahhoz, hogy a hétvégén újra meghódítsam a világot, immár beosztottakkal.
Britpopper
A mai napig az egyik legnagyobb kedvencem a Night in the Woods, és minduntalan ehhez hasonló indie játékokat keresek, néha több, de inkább kevesebb sikerrel. Az egész koncepció annyira magával tudott ragadni, hogy azóta már számtalanszor újrajátszottam Mae nagyszerűen tálalt coming of age sztoriját, és még mindig találok benne meglepetéseket. Nos, az A Short Hike nálam felkerült a Night in the Woods mellé. Szintén antropomorf karakterekkel találkozhatunk benne, a setting pedig lényegében egy nemzeti park (Hawk Peak Provincial Park), ahová némi kirándulás / kikapcsolódás céljából érkezünk meg főszereplőnkkel, Claire-rel. Mivel May nénikénk a helyi ranger, szabadon felfedezhetjük a helyet, és szerencsére bőven akad is látnivaló: magaslatok, kilátók, egy világítótorony, egy elhagyatott temető, a tengerpart, sőt még a helyi hegy tetejére is feljuthatunk, illetve rengeteg színes karaktert ismerhetünk meg.
A legjobb a játékban, hogy szörnyen chill az egész. Nincsenek konkrét céljaid, csak a felfedezésre és a körülötted lévő világ megismerésére sarkall. Életerőd nincs, arany-tollak segítségével az állóképességedet növelheted (ez mászásnál és sprintelésnél jön jól), de konkrét küldetések sincsenek, viszont a szereplőkkel elbeszélgetve feladatokat és kihívásokat kaphatsz. Az A Short Hike a nyugalom szigete, amiben egyszerűen jól esik eltölteni némi időt. A zene fantasztikus (szinkron nincs, de nem is hiányzik), a képi világ pedig a már említett Night in the Woodsot idézi – a pixeles grafikai beállítást szerencsére ki lehet kapcsolni. Számomra 10/10 volt az élmény, és még a 100% elérése után is rendre azon kaptam magam, hogy visszatérek a Hawk Peak Provincial Parkba. Ezt a hétvégét is ott töltöm, miközben kincseket keresek és pecázok.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk e heti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
