Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
Britpopper
A múltkor már említettem, hogy Lovecraftot egyáltalán nem könnyű videójátékos formában adaptálni, azonban időről-időre előkerül néhány fejlesztőstúdió, akik mégis megpróbálkoznak vele. Egy ilyesmi ötletből született a Call of the Sea is, mely az 1930-as években játszódik egy távoli, lakatlan szigeten. Ide érkezik meg Norah, aki a férje, Harry nyomában jár, akinek ezen a helyen veszett nyoma, miután az expedíciójáról nem érkezett több hír. Mi történhetett velük? Vajon a sziget ősi átka érte utol őket, vagy esetleg valami sokkal szörnyűségesebb, amely a mély tenger alól les áldozataira? Mindezt nekünk kell megfejtenünk.
A Call of the Sea jópofa keveréke a sétáló-szimulátoroknak és a fejtörőkkel teli logikai játékoknak. Rendre elénk kerül egy-egy komplexebb feladvány, amelynek rá kell jönnünk a nyitjára, és persze közben a sztori is egyre bonyolódik, finom Lovecraft utalásokkal a háttérben (Dagonról például egy fotót is találtam!). A látványvilág szép, színes, kissé rajzfilmes hatást kelt, de tömve van megvizsgálható tárgyakkal és annyi olvasnivalóval, hogy abból egy komplett novella kijönne. Hangulatos, ám néhol kissé túltoltan nehéz indie kalandjátékról van szó, amelyre eléggé rákaptam az utóbbi napokban, ugyanis szeretném a 100%-ot kiszedni belőle, és ez koránt sem annyira egyszerű feladat, mint elsőre gondoltam. Ellenben a hangulata képes magába szívni és benntartani, hiszen elég ritkán kapunk olyan videojátékot, amely egy eltűnt expedíció utáni kutatásról szól egy gyönyörű trópusi szigeten, miközben a Cthulhu-mítosz ott mocorog a háttérben.
bullseye
Harsanjanak a fanfárok, dörögjenek a dobok, végre elkezdtem a Yakuzát!
Na jó, más is történt az elmúlt két hétben, például volt több indie seregszemle is a neten, így kigyűjtöttem pár demót, amibe bele szeretnék nézni. Valamikor. Meg akciós volt a legújabb GemCraft, így „muszáj” volt behúznom. És a Gamedec-be is belevágnék újra, más útvonalakkal próbálkozva. Valamikor. Amiről eszembe jutott, amit nemrég hallottam egy Youtube filmkritikustól: akkora a listája megnézendő filmekről, hogy szinte döntésképtelen, melyiket válassza következőnek, ezért kimondottan örül, ha valamit kiadnak neki feladatnak. Ez adta az ötletet, ami remek megoldás a saját problémáimra és a Gurut is támogatná! Indítunk egy Patreont, és a legbőkezűbb 3 támogató az adott hónapban választhat egyet-egyet a még ki sem próbált, vagy ok nélkül félbehagyott játékaim kellemetlenül hosszú listájáról, hogy azzal játsszak hétvégén. Hallod, Böjti?! Aranybánya!
wilson
Ha jól számolom eddig 170 alkalommal sikerült eljinxelnem az itteni hasábbal azt, hogy miként is alakul valójában a hétvége, de most legalább sikerült beelőznöm magam: már a hét közepén kiderült, hogy mégsem a Diablo II: Resurrected kapja meg a "szabadidőt", úgyhogy új terveket kellett megálmodnom. Ennek következtében most inkább nagyobb hangsúlyt kap két játék, amely a Társalgó rovatot fogja erősíteni egész egyszerűen azért, mert az egyik szó szerint (méretét tekintve) az eddigi legnagyobb, a másik pedig komplexitása okán, mivel az 5-ös nehézségi skálán a 4,20-at nyaldossa.
Ráadásul annyi komponens található benne, mint három társasban összesen. Azért remélhetőleg játékra is jut idő, terveim szerint végre elkezdem a Lost Judgmentet, de mióta megérkeztek a Death Stranding: Director's Cut PS5 videók, nagyon afelé kacsingatok, hogy másodszorra is belevágok abba a kalandba, ami a megjelenésekor napokat rabolt el az életemből, és maradandó élményként maradt meg.
Zoo_Lee
Unreal Tournament 3: Black Edition. Utoljára 2007 körül játszottam vele, és Steam-es backlog böngészés közben észrevettem, hogy valamilyen bundle révén egy ideje a könyvtáramban hever, úgyhogy fel is dobtam, hogy botokkal végignyomjak pár TDM és Warfare kört. Nem kimondottan jó játék, tudom, hogy sem a fogadtatása, sem az utóélete nem annyira pozitív, mint az Unreal Tournament 2004-nek vagy az eredeti Unreal Tournamet Goldnak, de a nosztalgia itt is elég sokat tesz hozzá a játékélményhez.
Egyúttal ismét rádöbbentett arra, miért és mennyire jó ötlet, ha egy online centrikus játékban a fejlesztők gondoskodnak botokról. Sokkal nagyobb esélyt jósolok annak, hogy egy Unreal Tournament 3 még 5-10 év múlva is ugyanezt az élményt nyújtja majd, mint egy jelenlegi multis címnek, ha egyszer elfogynak a játékosok vagy kilövik a szervereket. Ha marad még időm az októberi játékdömpingben, lehet szét is nézek kicsit, milyen jobban sikerült modok jöttek ki hozzá az évek során.
Dzséjt
Miközben ezen a hétvégén is folytatom a Controlt – sajnos egy hét nem volt elég arra, hogy befejezzem –, pár nappal ezelőtt megvettem a Red Dead Redemption 2 Ultimate Editiont is PlayStationre. Ez már rég váratott magára, talán az utolsó olyan játék volt a listámon, amit még PS4-re akartam megvásárolni. Eddig csak belenéztem, megcsináltam 1-2 küldetést, és barangoltam kicsit a világban, de azt kell, hogy mondjam, lenyűgözött a játék.
A látvány pazar és elképesztően részletgazdag. Él, lélegzik a világ, és azzal is elüthet az ember jó néhány órát, hogy csak sétálgat az erdőben, a városban, lovagol a mezőkön, és így tovább. Már alig várom, hogy a hétvégén – a Control DLC-inek kivégzése után – elmerüljek ebben a játékban. Pár hétig lehet, hogy fel sem fogok bukkanni.
Pozandr
Az elmúlt hetekben több ezer mérföldet vezettem le az American Truck Simulatorban, rengeteg árut szállítottam le, ezen a héten pedig elindulhattam végre Wyomingba. Nagyon vártam az SCS Software ezen kiegészítőjét és most sem csalódtam. A kért árért a DLC 10 várost ad és számtalan látnivalót, az első fuvarom pedig egy jellegzetes gyártelepre vezetett. Az American Truck Simulatorban az a legjobb, hogy soha nem ér véget a szórakozás: már több tucat órát töltöttem el Amerika útjain, mégis a térkép alig negyedét fedeztem fel. Bőven van még mit tenni ezen kontinens nyugati felén.
A másik játék, amivel a hétvégémet töltöm, az az NBA 2K22. Igaz, a tesztben nem kapott magas pontot, mégis el lehet vele lenni, már csak azért is, mert hónapokra elegendő tartalmat kapott, mely mellett ott van még az online rész is. A nehezen legyűrhető gépi ellenfeleket tanulással meg lehet verni, a hajón mindig van valami tennivaló, és hát ki tudja, hogy legközelebb hol fog kikötni a hatalmas óceánjáró, melyen jelen pillanatban is többszáz sportoló szaladgál.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk eheti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
