Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy ezúttal mi került terítékre.

descriptive text

wilson

Legutóbb elég gyorsan sikerült kilábalni a Valhalla befejezése utáni krízisből, és a Cloudpunkot követően is nagy segítség volt, hogy beesett az Akiba's Trip tesztverziója (teszt hamarosan!), azóta azonban nem találom a helyem. Elsőként a második Akibát próbáltam be, belelkesedve az első rész után, de hiába néz ki mérföldekkel jobban, hiába jobb minden szempontból, a vámpírvetkőztetős második menet nem fogott meg. Úgyhogy azóta a Scarlet Nexus-szal múlatom az időt, csak épp gleccsersebességgel, így már ez a második hétvégé lesz, amikor folytatom, de még mindig egyszámjegyű a játékidőm. Pedig annyi mindent szeretek benne, de a kánikula, na meg a Skyward Sword iránti vágyakozás valahogy mégis mindig kihúz belőle. Na, de talán majd most!

Bullseye

Ami már biztos a hétvégémmel kapcsolatban, hogy folytatni fogom Cozy Grove és a szellemmedvéi napi félórás gondozását, mert lassan a végére érek a történetnek (ha kimaxolni nem is fogom), valamint a macskarendezést. Utóbbit, mármint a Cats Organized Neatly-t mindenkinek ajánlom, aki valami kedves logikai játékot keres, rövid pályákkal, fillérekért. Emellett lassan, de biztosan haladok a BeeFense BeeMastereddel is, amihez Trau cikke hozta meg a kedvemet, no meg a tény, hogy toronyvédelem, ami általában bejön. Bejött, így 1-2 pályát abban is teljesíthetek egyéb teendőim között.

Mivel ezek mind csak olyan kis „van félórám valami előtt” címek, próbálom rávenni magam, hogy haladjak az elkezdett, és lassan a memóriaproblémáim ködébe vesző AAA darabokkal (pl. Control, Death Stranding) de inkább arra számítok, hogy halogatásképpen belenézek a Catherine Classicba 1-2 pálya erejéig, mert érdekesen fura mind a története, mind a logikai, lépcsőépítős része. Ezen kívül, várhatóan beesik még egy játék, amiről cikket kell írnom, de ez szupertitkos, így csak annyit árulhatok el róla, hogy korai hozzáférésű, városépítős, és a The Immortal Mayor.

SteelSaint

Nálam ez a hétvége egy régi tartozás törlesztésével fog telni. Az Echo című játékkal ugyanis már lényegében a megjelenése óta szemezek, azonban az elmúlt három évben valahogy mindig úgy alakult a dolog, hogy nem tudtam kipróbálni, legalábbis egészen eddig. A legutóbbi Steam vásáron azonban már lecsaptam rá, és a hétvégén el is szeretnék benne merülni egy kicsit.

Maga a játék egyébként egy lopakodásra és akcióra kihegyezett sci-fi kaland, amit a fejlesztők megbolondítottak egy nagyon izgalmas koncepcióval: mivel a sztori szerint a klónjaink ellen harcolunk, ezért ellenfeleink pontosan azokkal a mozdulatokkal rendelkeznek, amiket mi is használtunk az elmúlt X percben. Ha például ugrálunk és sprintelünk, akkor ők is jóval mobilisabbak lesznek, ha pedig előrántjuk a fegyverünket és vérfürdőt rendezünk, akkor a következő hullám bizony már vissza fog lőni. Ennek a megoldásnak hála pedig folyton mérlegelnünk kell, hogy ne adjunk túl sok és túl hasznos mozdulatot az ellenfélnek, ami papíron egy roppant egyedi koncepciónak tűnik.

Hogy mindez miként muzsikál a gyakorlatban, azt még nem tudtam teljesen kipuhatolni, de az első benyomásaim a játékról abszolút kedvezőek. Tagadhatatlan, hogy az Echo helyenként nagyon olcsó benyomást kelt (karakterünk például ritka esetlen módon forgolódik), de a durva felszín alatt egy ötletes és egyedi alkotás lapul, legalábbis az első másfél óra tanulságai alapján.

Pozandr

Most, hogy az A Plague Tale: Innocence a PS Plus részeként ingyenesen elérhető, elővettem az Asobo Games játékát. Amicia és Hugo a kezdetektől fogva lenyűgözött és lenyűgöz a mai napig, hiszen már a játék elején a fejlesztők olyan félelmetes hangulatot teremtettek az inkvizícióval, a patkányhordák előli meneküléssel, hogy az hihetetlen. Ráadásul a középkori környezet, a hangulat tökéletes alapul szolgált a történetnek: amikor először sétáltam végig az angol katonák holttesteivel teleszórt mezőn, tényleg érezni lehetett a 100 éves háború kegyetlenségét, és azt, hogy ezt gyerekként milyen lehet megélni. Én nagyon örülök annak, hogy léteznek még ilyen történetorientált játékok, sokkal szívesebben ülök le egy ilyen cím elé, minthogy bármilyen multis lövöldét elindítsak. 

A másik program pedig, amivel hétvégén játszom, az az American Truck Simulator, amelyet már több éve nyúzok. Több ezer mérföldet levezettem már a nyugati parton, megfordultam Új-Mexikóban és Arizonában, Oregon és Washington államban, és már alig várom, hogy Wyoming és Texas útjaira léphessek. Nagyon szeretek vezetni, való életben és a képernyőkön is, így nem volt kétséges, hogy beülök a legjobb nyerges vontatók sofőrülésébe. Az egyetlen bajom a játékkal, hogy nem látszik a kormányt fogó kéz, de hát ez már kukacoskodás, mert egyébként a játék minden pillanatát élvezem. Bár az Euro Truck Simulator 2 is megvan, érdekes módon azt sosem indítottam el. Ez azért lehet, mert sokkal több amerikai államban jártam, mint európai országban. Az SCS Software-nek még bőven van ideje arra, hogy mind az ötven államot lemodellezze, és nekem az lesz a megvalósult álom, ha New York és Massachussets állam útjain is gyűjthetem majd a mérföldeket!

Ez lett volna Hétvégame rovatunk eheti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?