- Különleges csomagolás és kivitelezés;
- Természetesen a játék, 2 DVD-n (!);
- Bónuszlemez, rajta egy Hogyan készült videóval és a hivatalos zenei anyaggal;
- Hellgate: London térkép, poszter kivitelben;
- Képregénykönyv;
- Egyedi figura (pet), mégpedig egy mantawraith.
Az utolsó három elemre kitérnék bővebben. Elsőnek sokakban felmerülhet, hogy mivégre a térkép, amikor a játék a Diablóhoz hasonlóan véletlenszerűen építi fel a pályákat. Nos, ez csak félig igaz, hiszen a londoni főbb területek azért fix helyen vannak, ezeken belül lesz csak a keverés. A figura, a mantawraith, ha minden igaz, ez a szépség itt oldalt, balra fent, legalábbis egy német rajongói oldal tippje szerint, de ezt még ne vegyétek hivatalosnak az eddig a készítők által feltárt lények között nem szerepel ugyanis.
A képregénykönyv (mely a magazinoknál komplexebb, hosszabb, sokszor igényes kivitelű, keményfedeles, gyakran inkább felnőtt olvasókat megcélzó kiadvány), külön megér egy misét. A kiadó a Dark Horse, akiknél olyan jogok vannak, mint a 300, a Sin City, a Hard Boiled, a Hellboy, játékipari licenceik között pedig például a KOTOR, illetve Roperék eme alkotása. A Hellgate: London TPB (trade paperback, a négyrészes miniszéria gyűjteménye) írója a brit, igencsak jónevű Ian Edginton (a H.G. Wells-féle Világok harca adaptációjának, illetve jó pár Aliens, Predator, Judge Dredd, sőt Batman sztori szerzője), a rajzoló pedig az ugyancsak neves, szintén angol Steve Pugh (Hellblazer, Judge Dredd, Generation X, Darkseid). A teljesen színes, 104 oldalas, 16 éven felülieknek ajánlott kiadvány ára egyébként 12,95 dollár, így, bár még nem tudni, mennyibe kerül majd a CE, véleményem szerint már ezért megéri majd ezt a verziót megvásárolni.
CPU: Athlon 64 3200+/Intel 2.8Ghz
Video: Nvidia 6600 (SM 2.0)
Ram: 1 GB
HDD: 6 GB
AVE