A Mythic Games nem először viszi egy portékáját a közösségi finanszírozás legfontosabb platformjára, hiszen a kiadó korábbi társasjátékait (a történelmi Time of Legends: Joan of Arc, a dark fantasy Solomon Kane és a Wolfenstein-konkurens Reichbusters: Projekt Vril) is az érdeklődők finanszírozásával sikerült tető alá hozni. A felsoroltak nem mellesleg mind minikkel teli, dizájn terén nagyon igényes kialakítású címként láttak napvilágot. Jelenleg ráadásul úgy tűnik, hogy a HEL: The Last Saga lesz a kiadó igazi gyöngyszeme, mely ügyesen ötvözi a legacy típusú játékok ismérveit az erőforrás-menedzsmenttel és a horrorisztikus túlélő elemekkel, mindezt akár egyedül vagy többen játszva. Lássuk a részleteket.
Új otthont keresve
999-et írunk, a skandináv területek krisztianizációja zajlik, a pogány vikingek közül azonban sokan ragaszkodnak hitükhöz és az ősi tradíciókhoz, ezért új élőhelyek után néznek. Így találnak rá egy addig ismeretlen szigetre, mely kiváló opció lehet a letelepedésre. Ezért gyorsan kiküldenek egy csapatot a kolonizálására, majd később egy második hullámban igyekeznek többen is betársulni. Az út veszélyekkel teli, rengetegen meghalnak, amikor pedig a túlélők megérkeznek, csalódottan veszik tudomásul, hogy a helyszín barátságtalan, fagyos, ellenséges lényekkel teli, miközben az első tábor teljesen üres, mintha a telepesek egyszerűen magukra hagyták volna. Megkezdődik a hajsza a túlélésért.
A HEL: The Last Saga érdekes módszerrel keveri a játékmechanikákat, elvégre alapvetően egy dungeon crawler, melyben a modulárisan felépülő hexagonális terepet kell felfedezni, közben pedig a fókusz a túlélésen és ezzel együtt az erőforrások menedzselésén van: ezek a fa, étel és morál. A játékosoknak 13 hős közül választva kell együttműködniük: mindegyikük külön történettel, társadalmi pozícióval, céllal rendelkezik, no, és persze egy egész csapattal, melyet győzelemre kell vinni. Ehhez összesen 13 “dal” áll rendelkezésre, melyek lényegében fordulókra osztott, kifejezetten hosszú fejezetek, így a teljes kampány akár 80-100 óra is lehet, míg a történet tényleges alakulása attól függ, hogy egy-egy forduló és fejezet során hogy teljesítünk, mert bukásaink és győzelmeink egyaránt új irányt szabhatnak a cselekménynek.
A 2-4 játékos összefogására kiélezett játékmenet egyedül is játszható, ráadásul a legtöbb dungeon crawler ellenében itt nem egyetlen karaktert fogunk irányítani a teljes kampány során, hanem jó eséllyel többet is, így megismerve történetüket és indítékaikat. Ezzel együtt a játék egy RPG-szerű statisztikával is rendelkezik, amelynek hála a hősök fejlődnek, társakat kaphatnak, különleges tárgyakkal és képességekkel erősíthetők, mindezek pedig segítenek még jobban elmerülni a múltjuk titkaiban.
Sötét örökség
A HEL: The Last Saga rengeteg területfelfedezést kínál, NPC karakterekkel és szörnyű ellenfelekkel, mindemellett fontos nyomokra és bizonyítékokra bukkanhatunk, amik, bár azt gondoljuk, már ismerjük őket, akár szövetségeseink sötét titkaira is fényt deríthetnek. A legfontosabb azonban, hogy maga a játék is meglepetésekkel és izgalmakkal teli, elvégre a 13 “dal” mindegyike egy-egy dobozban kapott helyet, akár teljesen új kártyákkal és összetevőkkel, amik mind hatással lehetnek a cselekményre és a mechanikára, avagy felbontásuk abszolút megváltoztathatja a korábbi szabályokat és berögződéseket, ezzel szinte új játékélményt biztosítva.
Igen, a Mythic Games alkotásában nagyon erős legacy-élmény van jelen, amihez az is hozzátartozik, hogy még a minik is úgy lesznek csoportosítva, hogy még véletlenül se lepleződjenek le a kampány egy bizonyos pontja előtt: lezárt dobozokban várják, mikor kerülnek bevetésre. Márpedig a játékosok döntéseitől és a csoport összetételétől is függ, milyen irányt vesz a sztori, avagy bőven lehet, hogy egy másik társasággal teljesen új élményt és kalandokat kapunk.
Vikingek felemelkedése
A HEL: The Last Saga számos izgalmas összetevővel és jellemzővel rendelkezik, de az egyik legfontosabb fegyvertény David Rakoto és Christophe Madura jelenléte, elvégre a páros korábban a Moloch felemelkedése című játékon dolgozott együtt, kevesebbet pedig semmiképpen sem várnánk legújabb produkciójuktól. Már csak azért sem, mert a vikinges, túlélőhorror elemekkel teletűzdelt dungeon crawleren már első ránézésre látszik, mennyi idő és gondoskodás van benne. Az eredetileg semi-cooperative játéknak indult, a Holtak tele-jelleggel működő “áruló van közöttünk, mert x és y is mögöttes célokkal rendelkezik” stílus az idők folyamán átalakult egy hagyományosabb kooperatív társassá, némi meglepetéssel, hogy a rendkívül fontos narratíva és tematika jobban kidomborodjon.
Zárásként, a HEL: The Last Saga több fontos ponttal rendelkezik, amik összességében jellemzik a teljes játékot. Rendkívül fontos benne a narratíva, éppen úgy, ahogy a változatos karakterek jelenléte. A fordulók során a játékmenetet két külön részre bonthatjuk: míg az egyikben a hexagonális felfedezésen van a hangsúly, ezzel egy dunger crawlert kínálva, addig a másikban már az egy bizonyos ponton lévő helykihasználás és erőforrás-menedzsment kapja a főszerepet, ezzel is megakadályozva a monotonitást. Az ellenfelek ráadásul egy rejtett fenyegetés-rendszernek megfelelően cselekednek, amit érdemes mielőbb leleplezni, hiszen mindegyik másképpen reagál a csaták során, ami komoly kihatással lehet a harcok végkimenetelére. A hősöket segítve különböző imák és hitek érhetők el, ezek a kampány során bővülnek, ezzel is segítve az egy felekezethez tartozókat, amennyiben áldozatokat mutatnak be isteneiknek.
Nem utolsó sorban a játék nem véletlenül hordozza címében a pokol szó északi változatát. A túlélés rendkívül fontos a szigeten, így vadászni és fát gyűjteni is muszáj, különben hőseink idő előtt buknak el. Legvégül pedig fontos a sötétség és fény jelenléte, pláne akkor, mikor a kampány közepénél hónapokig tartó sötétség köszönt be, ami sokkal több szörnyűséget jelent, míg ki nem süt a nap… mármint azoknak, akik túlélik a barátságtalan körülményeket.
A HEL: The Last Saga tehát sok szempontból érdekes alkotásnak tűnik, külön jó pont a hosszú és változatos kampány, a horrorisztikus elemek bevetése, az egyjátékos mód. De még ezeken túl is számos pozitívumot találhatunk, ha alaposabban utánanézünk a bemutatóknak, hiszen a dizájn önmagáért beszél, nagyon jól néz ki minden egyes artwork és mini, plusz ki tudja, mi mindent tartalmaz még a végső kiadás, amire a mai naptól lehet benevezni a Kickstarter-kampány ideje alatt.
Kattints a linkre, kérj értesítést a kampány kezdetéről, majd foglald le a saját példányodat, hogy véletlenül se maradj le róla:
